Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

602 Az országgyűlés képviselőházának lősgazdák problémájával, termésük értékesítésének kérdésével foglalkozik, ha lehet, az Alföldnek ezt a részét, a Szánk és Ócsa között elterülő magyarországi Szaharát szíveskedjék olyan értelemben pártfogásába venni, hogy itt a szőlőtermelési lehetőség ne csökkenjék. Engedtessék meg itt a gazdának, hogy azon a földön, amely egyedül és kizárólag szőlőtermelésre alkalmas, megfelelő szőlőmennyiséget termelhessen, mert mást nem tud termelni. Amennyiben pedig a szőlő értékesítésének problémája nehézségekbe ütköznék, a szegény gazdák ne csak felvilágosíttassanak arról, hogy hiába termelik a szőlőt, ha a bor számára nem lehet megfelelő piacot kapni, hanem nyujtassék mód arra, hogy meg tudják azt is, hogy hát akkor mit termeljenok Egy igen életrevaló gondolatot hallottam az egyik gazdától, amikor azt mondta, szíveskedjék a kormányzat minden nagyobb falu határában, központi községek határában 40—50 Holdas területeket kiszabni, ott mintagazdaságot csinálni, ahol a munkanélküli és állásnélküli gazdatisztek mindjárt elhelyezkedést találnának, ahol a környék gazdái és — főleg a tanyarendszerben lenne ez fontos, ahol nem tudnak az előadásokra bejárni — ismétlőiskola helyett a gyermekek is ezekben 40—50—60 holdas gazdaságokban hallgathatnának és kiképeztetnének erre az őket speciálisan érdeklő és speciális kezelést igénylő földnek a megművelésére. Csaknem minden vidéken más termelési lehetőségek vannak és vidékek szerint az ilyen ismétlőiskola a legjobban megfelel talán az emberek igényeinek és az Alföld ilyetén megmentésének. A másik problémája az Alföldnek — iskolával hála Istennők úgy, ahogy el van látva. Ez néhai boldogult Klebelsberg miniszter úr nagy érdeme. Nem is tudná az ember, ha tapasztalatból nem látná, hogy mit jelentenek ezek a tanyai iskolák, ahol a tanyai tanítók valódi hősök és pionérek, ;sokszor azt mondhatnám papok is, mert hiszen Istentiszteletet is tartanak és azonkívül gazdasági vezetői is a népnek. Mondom ezzel úgy, ahogy el van látva az Alföld. Sőt lelkiekben is, mert a váci püspök igen nagy megértéssel és évtizedes munkájával tanyai templomokkal és erre a célra nevelt papsággal látta, el az Alföldnek ezt a részét. A szőlőtermelés után egy kérése volna az Alföld e részének, ez pedig az útnak a problémája. Igen nagy örömmel kell megemlékeznem Pest vármegyének igen nagy áldozatkészségéről, amellyel ezt a Szaharát, amennyire lehet, utakkal ellátta, legalább is mindenütt a szociális helyzetének megfelelően úgy segített az emberek sorsán, hogy 2—3—4 kilométeres utakat kezdett meg ezen a veszélyeztetett területen. Amikor tehát ezt örömmel kell megállapítanom, arra kérjük a kormányt, hogy^ amennyiben pénzösszeg áll rendelkezésére, szíveskedjék megoldani főleg a Duna-Tisza közötti területen, ezen a homoksivatagon ezeknek az utaknak a problémáját, mert utak nélkül az ember el van zárva minden kultúrától, minden fejlődési lehetőségtől, gazdasági cikkeinek értékesítési lehetőségeitől. Üt hiányában minden szociális intézkedés bizonyos tekintetben csak irott malaszt marad. Legyen szabad a pénzügyi kormányzathoz a következő kérést intéznem. A felekezeti iskolák tanítóinak, illetőleg tanárainak fizetésrendezéséről van szó. 234 polgári iskola van az országban, amelyek közül 16 igen nagy nehézségekkel î$î. ülése 1Ô36 május 18-án, hétfőn. küzd. A felekezetek olyan súlyos gazdasági helyzetbe kerültek, hogy a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudják ezeket a tanárokat fizetni. Méltóztassanak elképzelni, mit jelent az, amikor egy tanár, — akármilyen hős és akármilyen hazafi — három-négy esztenedig nem kapja meg fizetésének 50"A-át, az egyházközség mindig elmarad 3—4—5000 pengővel és semmi reménye nincsen, hogy ehhez az összeghez hozzájuthasson. Nekem az a kérésem az igen t. pénzügyi kormányzathoz, hogy, — amennyiben a felekezeti hatóságok ebbe beleegyeznek, — szíveskedjék legalább az igen kritikus helyzetben lévő 5 ilyen polgári iskolánál fakultatív lehetőséget nyújtani ahhoz, hogy ezeknek a polgári iskoláknak tanári fizetései az Illetményrendező Hivatal által utaltassanak ki. Van olyan egyházi hatóság, amely ebbe ném egyezik bele, de viszont van olyan is, amely beleegyezik és ez a fakultatív engedély lehetőséget nyújtana ezeknek a szegény, áldozatot hozó és sokszor hős tanároknak, hogy valamiképpen, ha nem is régi, de jelenlegi fizetésükhöz hozzájuthassanak. Ugyanebből az alkalomból a pénzügyi kormányzatnak szíves figyelmét felhívom a kántorok sorsára. Az a helyzet, hogy a kántor, aki felekezeti iskolában tanít, valamiképpen büntetésben részesül azért, mert felekezeti iskolában működik, mert hiszen kántori fizetését beszámítják tanítói illetményébe és beszámítják húsz egynéhány pengő értékben a búzát, pedig mai nap húsz egynéhány pengőt ezért a búzáért nem igen kapnak. Az lenne tehát tiszteletteljes kérésem, hogy a kántorok, akiknek kántori jövedelme már amúgy is megcsappant, mert az egyházi funkciók, — a temetéseknél, stb. való közreműködés — 90%-a a szegénység következtében ingyen történik, ahol tehát a kántor is és a pap is ezért semmiféle tiszteletdíjban nem részesül, tehát a kántorok fizetése ilyen címen igen megkevesbedik a, nem felekezeti és a községi kántorokkal és tanítókkal szemben, ezt is méltóztassék figyelembe venni. Ha szabad valamit kérnem, akkor azt kérem a. közoktatási kormánytól, hogy a leventeórák beosztásánál legyen tekintettel a tanyai iskolákra. Ezekbe a tanyai iskolákba, igen messze esvén a központoktól, egyszerre szokták berendelni az összes leventeköteleseket és előáll az a helyzet, hogy egy-egy gazdaságban az összes cselédek és az összes 14—15—16 éves fiatalemberek egyszerre rukkolnak be leventeórára, úgyhogy teljesen felügyelet és vezetés nélkül marad az egész gazdaság. Amennyiben itt lehetne valamit könnyíteni, arra kérném a közoktatásügyi kormányzatot, hogy talán ezeken az igen veszélyes vidékeken olyanképpen lehetne intézkedni, hogy ne egyszerre jöjjenek be az összes leventekötelesek, hanem évjáratok szerint. Igen t. Ház! A gyermekvédelemmel kapcsolatban legyen szabad még megemlítenem, hogy igen nagy örömmel fogadtam itt a legutóbbi nemzeti gyermekhét alkalmával a r belügyminiszter úr osztályfőnökének beszédét a gyermekvédelemről, ahol többek között a következőket mondotta {olvassa): »Akkor fogunk csak tökéletes magyar gyermekvédelemről beszélhetni, ha a társadalom teljesen kiegészíti az állam gyermekvédelmi munkásságát, ha teljes lesz az Összhang az állami gyermekvédelem és a társadalmi gyermekvédelmi célok fáradozásai között. Halaszthatatlanul, szinte követelőleg jelentkezik a társadalmi gyermekvédelmi törekvések egyesítésének, a munkamegosztás érvényrejuttatásának, szükséges-