Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

50 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. vezése, illetőleg nyugdíjazása tárgyában folyó évi március hó 18-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a válasz szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dulin Jenő országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1936. évi március hó 18.-án tartott ülésén hozzám intézett interpellációjában szóvátette Gáspárdy Elemér volt országgyűlési képviselőnek m. kir. államvasúti igazgatóhelyettessé történt kinevezését és nyugdíjazását. Ennek kapcsán a t. képviselő úr azt a kérdést tette fel, hogy: 1. van-e tudomásom arról, hogy Gáspárdy Elemér soron és státuson kívül Máv. igazgatóhelyettessé neveztetett ki és a kinevezés után pár hét múlva nyugállományba helyeztetett; 2. továbbá, hogy milyen alapon és okból történt a kinevezés és mely körülmények tették szükségessé a nyugdíjazást. Van szerencsém a fenti interpellációra válaszomat az alábbiakban tisztelettel közölni: Dr. Gáspárdy Elemér, — aki 1921. évi augusztus hó 31-én neveztetett ki miniszteri osztálytanácsossá — az 1926. évi országgyűlési képviselőválasztás során, majd az ezt követő 1931. évi választás alkalmával országgyűlési képviselővé választatott. Ügy az 1926. évi, valamint az 1931. évi képviselői megbizatása tartama alatt az 1925:XXVI. te. 182. §-ában foglaltak alapján csökkentett illetményét élvezte és ezen idő a nyugdíjigény szempontjából a tényleg szolgálatban töltött időnek tekintendő. Az 1935. évi országgyűlési képviselői választások során Gáspárdy, aki ekkor már nem volt képviselő, szolgálattételre jelentkezett és szabadságoltatott. Nevezett az 1925. évi XXVI. tc.-ben foglaltak értelmében korábbi állásába, vagy rangjának és képesítésének megfelelő más állásba visszahelyezendő volt. Dr. Gáspárdy Elemért, minthogy az 1925:XXVI. te. értelmében rangsorozásának visszamenő hatállyal kellett megtörténnie, státusbeli ranghelye szerint miniszteri tanácsossá kellett volna kinevezni. Minthogy azonban akkor a kereskedelmi- és közlekedésügyi minisztérium fogalmazói létszámában üres miniszteri tanácsosi állás nem volt, viszont a m. kir. államvasútaknái megfelelő üres állás rendelkezésre állt és tekintettel arra is, hogy nevezett előbbi tényleges szolgálata alatt a minisztérium, vasúti szakosztályában teljesített szolgálatot, illetmények szempontjából a miniszteri tanácsosi állást leginkább megközelítő igazgatóhelyettesi állásra vétetett vissza, illetve neveztetett ki. Dr. Gáspárdy Elemérnek a Máv. tisztviselőinek létszámába kinevezése nem áll példa nélkül, mert éppen a Máv. szolgálatának érdé* kében a vasúti ügyekkel foglalkozó minisztériumi fogalmazási és műszaki tisztviselők közül több ízben történt az államvasutak létszámába kinevezés. Dr. Gáspárdy Elemér kinevezésének megtörténte után hatósági orvosi bizonyítvány alapján, betegségére tekintettel, sajátmaga kérte a Máv. elnökétől nyugdíjazását. A nyugdíjazási kérelmet, minthogy annak törvényszerű előfeltételei fennforognak, teljesíteni kellett. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1936. évi március hó 20-án. Winchkler s. k. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az írásbeli miniszteri választ tudomásul vennit (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Mozgás a baloldalon.) Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Horváth Ferenc képviselő úrnak a cukorrépa beváltási árának felemelése és a cukorfeleslegek helyesebb felhasználása és értékesítése tárgyában múlt év december 11-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Rakovszky Tibor iegyző (olvassa): »Válasz Horváth Ferenc országgyűlési képviselő úrnak a képviselőház 1935. december 11-én tartott ülésében az 1935. évi cukorrépatermésből a cukorgyáraknál mutatkozó több nyereségnek a cukorrépát termelő gazdák részére való biztosítása és a belföldi cukorfogyasztás emelése tárgyában elmondott interpellációjára. T. Képviselőház! Már az 1935. év őszén előrelátható volt, hogy a mennyiségileg gyengén, minőségileg azonban kiválóan siker •ű t eúkörrépa-termés miatt az 1935/36. évi cukortermelés a cukorgyáraiknak nagyobb jövedelmet fog biztosítani, mint amennyi az erre az évre vonatkozó cukorrépa-szerződés megkötése idején számításba volt véve, viszont cukorrépát termelő gazdák kevesebb bevételhez jutnak, mint amennyire számítottak. A gyárak és a cukorrépatermelők közt létrejött szerződés szövege alapján pusztán jogi alapon nem volt megoldható a cukorrépatermelőiknek az a méltányossági alapon nyugvó kérése, hogy az időjárás folytán bekövetkezett említett eltolódás az ő javukra valamilyen módon kiigazíttassék. A cukorrépa-szerződés megkötésénél ugyanis a cukorrépát termelő gazdák a cukorüzlet semmilyen kockázatát nem akarták vállalni, a cukorrépatermeléssel járó és az időjárás mikénti alakulásában rejlő rizikó kivételével, sőt még az ebből folyó valószínű eshetőségekkel szemben is megvédték magukat a szerződésben azáltal, hogy kikötötték, hogy amennyiben egyes gazdáknak nem teremne meg olyan mennyiségű cukorrépája, amenynyire szerződést kötöttek, a cukorgyárak egy országos összmenyiség erejéig kötelesek legyenek az olyan gazdák fölös cukorrépámén ryi.ségét is a szerződésben kikötött kedvező feltételek mellett átvenni, akiknek a szerződöttnél több cukorrépájuk termett. Ezzel szemben a cukorgyáraknak kellett vállalni a cukorüzlet minden esetleges rizikóját, aminek az ellenértéke az volt, hogy az esetleges haszon is őket illeti. Viszont nyilvánvaló volt, hogy a teljesen abno'rmis répaterméshől kifolyólag a cukorgyárak ebben az évben, ha semmi sem. történik, több olyan plusz jövedelemre tesznek szert, mint amennyi őket a répaszerződés megkötésénél vállalt rizikó ellenértékeképpen méltányosan megilletheti és így a méltányos és igazságos elintézés elérése végett a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértőleg az érdekelteket közös megbeszélésre és megegyezés megkísérlésére hívtuk fel. Leghelyesebb megoldásnak az látszott, ha arra törekszünk, hogy azzal billentsük helyre a mérleget, ami telz eltolódást okozta. A több jövedelem azáltal állott elő, hogy kevesebb répa termett, mint amennyi előirányozva volt, ezt tehát leghelyesebben azáltal lehet kiegyensúlyozni, ha a következő években annyival I több répát termelünk, mint amennyivel * az