Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának li T. Ház! A magyar kézmunkásság érdekeit még az állami munkaterületeknél is sokkal jobban szolgálhatják a miagánmunkaterületek ós különösen az újonnan teremtett munkaterületek. Ebben a tekintetben csak a legnagyobb elismeréssel adózhatom a magyar iparnak, amely az elmúlt években nagyszerű fejlődésről tett tanúságot, új^ találmányokat használt fel, új gyártási eljárásokat honosított meg, és végig a maga egész termelési processzusán megtalálta azokat a módozatokat, amelyekkel új munkaterületek lehetőségét nyithatta meg. Jele ennek az iparban általában bekövetkezett javulásnak az, hogy imult esztendei kivitelünkből 38%-ban részesedett a magyar ipar. De amikor elismeréssel kell adóznom az ipari fejlődésnek, ugyanakkor meg kell állapítanom, — anélkül, hogy keresném, f hogy milyen mértékben köszönheti ezt a vámvédelemnek és egyéb körülményeknek — hogy az ipar árpolitikája ma sem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeknek eleget kellene tennie, amit joggal elvárhatnánk a magyar ipartól. És amikor ezt teszem, hivatkozni akarok neves professzoromnak, Heller Farkasnak egy megjegyzésére, amelyet a Magyar Közgazdasági Társaság negyven éves jubileumi közgyűlésén tett, amikor azt mondotta, hogy a kapitalizmus csak akkor maradhat meg, ha a termelés fejlesztésével megfelelő árpolitika mellett új fogyasztást teremt. A termelés fejlesztése terén az ipar megteszi a maga kötelességét, de mai árpolitikájával nem fogja megteremteni azokat az új fogyasztási területeket, amelyekre pedig elsősorban van szüksége. T. Ház! A magyar munkásság egyik kívánsága, a külföldi honos munkásoknak a belföldi munkatói való eltiltása. Ezen a téren komoly javulást tapasztalhatunk. Átnéztem az idevonatkozó statisztikai adatokat és megállapítottam, hogy az utóbbi években egyre jobban csökken az itt dolgozó külföldi honosságú munkások száma, és hogy azoknál is, akik itt ma-, radnak. mind nagyobb százalékot tesznek ki a' megszállott területről valók. Kétségtelen, hogy a kormányzat komoly tevékenységet fejt ki ezen a téren, aminek ékes bizonyságát nagy örömmel láttam más téren is. A tutajozás kérdéséről van szó. Tavalyi behozatalunknak, amely 397 millió pengő értékű volt, 10%-át tette ki fabehozatalunk. Ezt a fát nagyobbrészt megszállott területről, nevezetesen Csehországból, a magyar Felvidékről hoztuk be és fizettünk érte köbméterenként 3.— P-t, úgyhogy körülbelül 600.000 P az az összeg, amelyet ezért évenként külföldre kifizetünk, gyöngítve valutáris helyzetünket. Tettük'ezt akkor, amikor itt bent is nagy a munkakereslet. A mélyen t kereskedelmi miniszter úrnak kellett jönnie, hogy végre megváltozzék ez a helyzet és remélem, hogy meg is változik az eddig követett eljárás, nevezetesen az, hogy idáig senki sem törődött azzal, hogy vájjon betartják-e az 1925. évi 200.000., 240.000. és 28].000. számú rendeleteket, amelyek a külföldi honosok munkavállalásáról szólnak. Most remélhetőleg intézkedés fog történni, hogy ez a 600,000 pengő idebenn maradion és a magyar munkások kenyerévé válhassak. T. Ház! Ha új munkaterületek megnyitásáról beszélünk, — mert hiszen minden iij munkaterület végeredményben a kézmunkásság javára szolgál — akkor, azt hiszem, helyesen járok el, ha beszélek az alkotó elmék szerepéről is. Vezérünk mondotta azt, hogy ki kell bá. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 591 nyasznunk a magyar tehetségeket. Ki keik bányászunk azért, hogy általuk kibányásszuk a magyar földből, a magyar iparból, a magyar kereskedelemből mindazokat az értékeket, amelyekkel helyzetünket javítani tudjuk. Az alkotó elemek és az alkotó elmék szerepe azonban nálunk nem az^aminek lennie kellene, mégpedig különösen azért nem, mert ezek nem jutnak hozzá a kellő lehetőségekhez. Ha ezt a problémát meg akarom világítani, azt hiszem, akkor járok el leghelyesebben, ha idézem Mussolininak azt a megállapítását, amelyet az egyik ilyen természetű, az alkotó elmék részére létesített nagy olasz intézet megnyitásakor mondott és amely a következőképpen hangzik. (Olvassa): »Zseniális találmányok születhetnek meg ugyan egyes agyvelőkben, azonban egyedül kitartó kutatók szívós, munkájával fejleszthetők és tehetők sikeressé, akiket erre a célra messzemenően el kell látnunk alkalmas eszközökkel.« Amikor én egyszerűen csak arra hivatkozom, hogy az alkotó elméknek alkalmas eszközökkel való ellátása terén milyen nagyszerű intézmények vannak külföldön, Németországban, Amerikában és másutt és rámutatok arra, hogy hol vagyunk mi ezen a téren és amikor eszemágában sincs, hogy ezeknek az alkotó elméknek részére olyan munkahelyet gondoljak alapítani, mint amilyen a halbiológiai intézet, amelynek alig van valami kapcsolata a gyakorlati élettel, akkor felhívom az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezen a téren, az alkotó elméknek alkalmas eszközökkel való ellátása terén — azért, hogy azok alkothassanak, teremthessenek, új eljárásokat fedezhessenek fel akár a mezőgazdaságban, akár az iparban — áldozzon időt, pénzt és fáradságot. Nem hiszem, hogy az ipar ez elől elzárkóznék, mert hiszen elsősorban az ő érdekét szolgálja ez, a mezőgazdaságban pedig folyik ez a munka a hivatalos kísérletügyi intézeteken keresztül és a magánosok részéről is, akik mind jobban gazdálkodnak, mind jobban haladnak a belterjes, a minőségi termelés terén és olyan termények termelése terén, amelyek feleslegessé teszik külföldi termények behozatalát, hanem ellenkezőleg, azokat kiszorítják az országból. Amikor a kézmunkásságról beszélek és látom a magyar szociális problémát, látom azt a szakadékot, amely nálunk van, engem hidegen hagy, nem bánt az, hogy a feudális- és monopolkapitalizmus hogyan gazdagszik, hogyan szaporodik és hogyan fejlődik, de bánt az, ha megakadályozzák azokat a nemzetépítő javaslatokat, amelyek éppen ennek a kézmunkásságnak, nemzetünk egyik legértékesebb rétegének szaporodását segítenék elő és e réteg életszínvonalának emelését tennék lehetővé. A kézmunkásság jelentőségével akartam foglalkozni, t. Ház, annál is inkább, mert megállapíthatom azt, hogy amilyen helyes volt, hogy a szociáldemokrácia annakidején kezébevette ezt a kézmunkásságot. \ a szakszervezeti szempontból való megszervezése tekintetében — mert más nem akadt rajta kívül, aki kezébe vette volna és megakadályozta volna a gazdasági kizsákmányolást, a béruzsorát — éppen olyan helytelen volt, hogy ez a szociáldemokrata tábor áttévedt a nemzetköziség zsákutcájába. Ezért van az — ma már megállapíthatjuk és teljes őszinteséggel és nyíltsággal beszélhetünk ezekről a gondolatokról, — hogy a nemzeti társadalom intellektuális részében is a tekintélyesebb rész az, amely éppen ezért fordult