Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
590 Az országgyűlés képviselőházának valtak a bérek és másutt, a többiben is, ahol behozták ezeket a legkisebb munkabéreket. Arra kell azonban kérnem az iparügyi miniszter urat ugyanakkor, amikor elismeréssel adózom ezekből a padokból az ő szociális és munkásvédelmi intézkedéseiért, hogy tartson iparügyi razziákat az ő iparfelügyelőivel, győződjék meg arról, ami való tény, hogy nem tartják be a maximális munkaidőt és nem tartják be a legkisebb kötelező munkabéreket sem. Nevezetesen nézéssé meg a bérjegyzékeket,, a »smirjegyzékak«-et is, de nemcsak a >>srnirjegyzék«~eket, hanem a mögöttük levő valóságos bérfizetési jegyzékeket, annál is inkább, mert a munkás ma mukkanni sem mer, panaszkodni sem mer — és akkor ki fog derülni, hogy notórius bűnözők vannak, akik kijátsszák a törvényt a munkásság kárára, és rá fog jönni, hogy mi történik ma itt Budapesten. Nem vádolom az ipart, nem vádolom a vállalkozói réteget sőt, azt hiszem, éppen az ő érdekükben beszélek, onert' nem az egész vállalkozói réteg jár így el, éppen ezért az ő érdekük is, hogy kiemeltessenek közülük ezek a notórius bűnözők és ezáltal helyreállítható legyen ennek a tisztes iparnak a közbeosülése. A munkásságnak egy régi követelése az évi szabadságos pihenő megadása. Kuba miniszterelnöke a múlt esztendőben terjesztett be törvényjavaslatot, hogyha valaki egy éven át egy helyben fizetéssel^ szolgált, annak jár kétheti fizetéses szabadság, és aki kijátssza ezt a törvényt 3—500 dollárral büntetik meg. Ismerjük egyéb államok hasonló törvényes intézkedéseit. Norvégia ihat napot ír elő az ő munkásvédelmi intézkedéseiben. Ott van a fasiszta szombat délután, amelyet teljesen szabaddá tesznek a munkások számára. Azt mondja^ az, ipar, hogy 15 millió pengőibe kerül a kétheti fizetéses szabadság bevezetése. Ez lehetséges. Azonban nem elegendő érv ennek a jogos munkáskövetelésnek az elmellőzésére, különösen nem elegendő akkor, ha meggondoljuk, hogy nemcsak & shyloki számok szerint kell ezt a kérdést tekinteM, hiszen, az a niunkas, aki élvezi a kétheti fizetéses szabadságot, a maga felfokozott erejével, munkaképességével egészen bizonyos, hogy annak a 15 millió pengős többletkiadásnak javarészét vissza fogja szerezni. (Ügy van! jobb felől,) De talán mindezeknél is fontosabb, t. Ház, a munkalehetőségek megteremtése. Es amikor ennél a témánál időzni kívánok, elöljáróban köszönetet kell nyilvánítanom a nemzeti egység kormányának és a mélyen t. pénzügyminiszter úrnak ezért a költségvetésért, amelyben az ő megállapítása szerint is, ha mindent összefogunk, közel 210 millió pengő az, ami beruházásokra, tehát munkaalkalmakra jut. Amint tudjuk, nemrégen szavaztuk meg azt a külön beruházási hitelt is, azt a 27 millió pengőt, amely szintén munkaalkalmak teremtésére, új munkaterületek megnyitására szolgál, így öntözésre is. Amikor ezekről az állami munkaterületekről általában beszélek, legyen szabad t. Ház két problémát megemlítenem. Az egyik az, hogy amíg ez a munkásság általában örömmel, elismeréssel és hálával fogadja a kormányzatnak a legkisebb munkabérekre vonatkozó törvényes, szociális és munkásvédelmi intézkedéseit, amikor jólesik neki az, hogy az asztalosoknál, ácsoknál, kőműveseknél, cipé : széknél, vagy legújabban a kereskedelemügyi miniszter úr rendelete alapján a pincéreknél ós 131. ülése 1936 május 18-án, hébfőn. ! — mint most hallom — a sokszorosító iparban is, szóval végig a különböző munkaterületeken bevezetik a legkisebb munkabéreket: akkor azt kéri a magyar munkásságnak egy igen tekintélyes része, hogy neesak a magániparban vezessék ezt he, hanem azokon .a helyeken is, ahol a kenyéradó maga az állam, valamelyik közület, vagy hatóság. Miért nem vigyáznak ott a legkisebb munkabérek betartására? Nem beszélek itt az inségmunkáról, de beszélek az útépítésről, amelyről egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy inségmunka. Azt láttuk, hogy tavaly az egyik veszprémmegyei útépítési munkának elvégzését a földmunkás-szövetkezet 237.000 pengőért vállalta, egy vállalkozó pedig 58.000 pengővel kevesbbért. A vállalkozó meg is kapta a munkát, de azt nem nézte meg senki, hogy milyen munkabéreket fizet azoknak, akik ebben a munkában résztvesznek, milyen munkabérek vannak ott felvéve és hogy betartják-e a valóságban a legkisebb munkabéreket, vagy nem. A valóság az, hogy nem tartják be és ezt nem ellenőrzik. Szomorú példákat lehet ezen a téren felhozni. Csak néhányat ragadok ki ezekből a példákból. Ott van a balatoni útépítés, ott van a szobi Andezit-kőbánya 70 filléres napszámbére, azután a 30—70 filléres napszámbérek miatt botrányba fulladt zalamegyei erdőkitermelés. Végigmehetnék egy csomó példán, amelyekkel azt lehet igazolni, hogy a legkisebb munkahéreket éppen azokon a munkaterületeken nem tartják be, ahol a kenyéradó gazda maga az állam, hivatal, közület, vagy hatóság. A másik probléma, amelyet érinteni kívánok ezeknél a munkaterületeknél, a földmozgósítással foglalkozó munkásság sorsa. (Zaj.) A Tisza-szabályozással kapcsolatban kialakult Csongrád-, Csanád-, Békés- és Jásznagykunszolnok megyében egy különleges, a világháború előtt külföldön is keresve-keresett munkásréteg, a kubikos-társadalom, amely erre a munkára van beállítva. Ezt a munkásréteget nem érdekli a, könnyebb munka. A mezőgazdasági munka idején, nyáron is csak a legnehezebb munkára vállalkozik és vár az ő különleges munkaelemére, munkafolyamatára, a földmozgósításra, amelyben ő a legkülönb, mindenkinél jobb és mégis azt látja, hogy mindjobban kiszorul ma ebből a. munkából. Örül annak, ha hallja, hogy öntözés lesz, öntözőcsatornákat valósítanak meg 5 millió pengő értékben, de tudja, hogy attól felkopik az álla és nem fog tudni hozzájutni ahhoz a munkához, mert elvégzik helybeli, az odavaló munkások, holott nem kifejezetten kubikos munkások. Vármegyénként évente 200.000 pengőt tesz ki kb, az az összeg, amelyet olyan közmunkákra fordítanak, amelyeknek a legnagyobb része földmozgósítás, tehát az egész országban többmillió pengőre tehető ez az összeg és mégis azt látjuk, hogy a kubikosmunkásság, amelynek pedig legelsősorban a földmunka az eleme, teljesen kiszorul ezekből a munkálatokból. A földmívelésügyi, ipari és kereskedelemügyi miniszter uraknak volna szerintem kötelességük az, íhogy összeállíttassék egy kubikos-kataszter, összeállíttassék azon községek névsora, ahol ez a kubikos munkáselem él, s azoknak névsora, akik valóban kubikosok ott és gondoskodás tétetnék arról, hogy minden egyes földmozgósítási munkálatnál, melyet az országban állami vagy hatósági pénzből végeznek, e munkálatoknak legalább 50%-ában ezek a, kubikos munkások részesüljenek.
