Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának 1 ban ezekkel a munkaidőcsökkentési kérdésekkel, és bármilyen tetszetős is, 'bármennyire nagy erőt is jelent a tömegek megnyerése szempontjából a munkaidő csökkentésének követelése, hagyjunk fel közösen ezzel a munkaidő csökkentési frazeológiával. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, 'hogy ezen az úton nem, hanem csakis fokozott munkával tudunk ezen a lezárt, megcsonkított területen úgy talpunkra állni, hogy a magyar jövendő felé haladhassunk. Egyébként pedig, bár tisztelem a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt (Gr. PálffyDaun József: Az is sóhivatal!) és bármennyire is állandó tagja Peyer Károly igen t. képviselőtársam és '•*-. nehogy esetleg sértést lásson benne — Knob Sándor képviselőtársam is, kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem mindig az általános és egyetemes emberi igazság érdekében történnek ott a dolgok. Nagyon jól tudjuk, hogy sokszor egy nagyszerű gazdasági sakkjátszma folyik ott. Amikor például leesett a lira,^ meg a frank, meg a dollár, 'akkor Olaszország, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok azonnal siettek a munkaidőt csökkenteni, mert a nemzetközi gazdasági érdekük akkor ez volt. Es amikor bekövetkezett a nagy szénbányász-válság Angliában és csökkenteniök kellett a munkaidőt, s ezzel kapcsolatban a szénbányák munkaidejét, Anglia ezt Genfben általánosságban keresztül is vitte. így van ez félig-meddig a legtöbb ajánlásnál, a legtöbb egyezménytervezettel, amit ott hoznak. Ne beszéljünk tehát addig ezekről a negyvenórás munkahetekről, amíg itt tartunk, amíg nincs is megoldva még 'a negyvennyolc órás munkahét sem, hiszen^ a lakosságnak talián csak négy százaléka élvezi a negyvennyolc órás munkahetet és különösen ne 'beszéljünk akkor, amikor számos olyan iparban nincs meg ia 'negyvennyolc órás munkahét sem. ahol igazán meg kellene lenni, mint ahogy például meg kellene lennie a textiliparban. (Müller Antal: Tizennyolc órát dolgoznak! — Zaj.) Tizennyolc órát dolgoznak a textiliparban. Ezzel a textiliparral kapcsolatban megragadom az alkalmat, hogy figyelmébe ajánljam a szociáldemokratáknak (Müller Antal: Mással vannak elfoglalva!), hogy ne rajongjanak anynyira a gazdasági liberalizmusért (Rassay Károly: Dehogy rajonganak! A .szocialistáik a gazdasági liberalizmusért 1 ?!), amelynek egyik képviselője, akit annyira szeretnek itt, az országon belül is sokan, Cotoden, 1847-ben a szabadság nevében tiltakozott a textiliparban a munkaidőnek; nemcsak .a munkásoknál, hanem a tanoncoknál is 12 órában való megállapítása* ellen. Hagyjunk fel tehát a munkaidő-csökkentési teóriákkal és foglalkozzunk inkább a munkásság érdekében ^ azokkal a problémákkal, amelyeknek megoldásával többet tudunk használni. Itt van a maximális munkaidő és itt van a legkisebb munkabér kérdése, amelyeknek megoldásával .sokkal inkább vihetjük előre a magyar munkásság érdekeit. (Egy hang a balközépen: Mennyi lehet a maximális munkaidő?) A maximális munkaidő és a legkisebb munkabér 'szabályozásának terén rengeteg" tennivaló van nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságiban is. Riasztó példákat lehet felhozni & mezőgazdaság köréből is. Az 1934. évi mezőgazdasági kamarai jelentésben közlik az előző ., évi állapotokat, a mezőgazdasági munkásság átlagos napszámbérét. Megállapítják, hogy egy 1. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 589 férfimunkás 138 fillér, egy nő 102 fillér és egy gyermek 70 fillér napszámbért kapott, de csak azokon a napokon, amikor tényleg dolgozott. Micsodái szociális nyomorúság van e mögött! Lakosságunknak, népességünknek közel 30%-át érdekli ez a kérdés és ezért megkérdezhetném joggal, amikor ezek az állapotok így vannak, hogy nem furcsa-e az, hogy 1932-ben kétszer olyan magas volt ,a napszámbér, mint ma, amikor pedig a terményárak kétszer olyan magasak, mint akkor voltak. (Müller Antal: Nagyon igaz!) En elismerem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nagy szeretettel foglalkozik ezzel a kérdéssel. Hiszen az idén is, mint .minden esztendőben, kiadta az ő rendeletét a hatóságoknak: tessék meggyőződni arról, hogy a terményben vagy egyéb járandóságban való munkabérjuttatás elegendő-e arra, hogy megélhessen belőle egy munkásaimezőgazdaságban, mert iha neun elegendő, akkor bárkinek joga van a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulni a legkisebb munkabér megállapítása iránt. Hát ez szép; ismerjük azonban odakint a viszonyokat; hát van valakinek bátorsága ezt kérni? Es szép az is, hogy a hatóság hivatalból megteheti ugyanezt, ha ennek szükségét látja, én azonban kíváncsi vagyok, hány ilyen hivatalos bejelentés jött be a legkisebb munkabér tekintetében a földmívelésügyi miniszter úrhoz az elmúlt esztendőben. Nem volna-e itt az ideje annak, hogy elinduljunk a legkisebb munkabér rendszerének kiépítése felé a mezőgazdaság terén is?! Németország 14 munkakerületben megcsinálta, próbaképpen bevezette a mezőgazdasági állandó munkásoknál, akiknek részére 40 fillér órabért, vagy 25 fillér órabért és 16 métermázsa évi búzamennyiséget állapított meg, valamint a napszámosok részére is ugyanígy megcsinálta a legkisebb munkabér rendszerét, eltekintve attól, hogy egyéb családvédelmi intézkedéseket is hozott, mint például azt, hogy a mezőgazdasági munkás és napszámos feleségének szombaton 12 órakor szabaddá kell válnia, hogy hazamehessen otthonába, felöltöztethesse tisztába gyermekeit, hogy frissen főzött ételt, tiszta ruhát, tehát valóban otthont tudjon adni hozzátartozóinak. Komoly figyelemre érdemes probléma ez akkor, amikor tudjuk, hogy micsoda szociális nyomor van odakint, amikor tudjuk azt, hogy lakosságunkból körülbelül 2'5 millió ember évi átlagban nem keres többet, mint 340 pengőt. Az iparban t. Ház lényegesen jobb a hely : zet. Nemcsak azért, mert az ipari munkás évi átlagos keresete tavaly is 1600 pengő körül mozgott, tehát közel ötszöröse volt a mezőgazdasági munkásénak, hiszen sokkal drágábban él, hanem azért is, mert az ipar foglalkoztatottsága, úgy ahogyan Meizler Károly igen t. képviselőtársam is elismerte, lényegesen javult az elmúlt esztendőben. Én azonban tovább megyek: javult az ipari munkásság helyzete azért is, mert éppen a nemzeti egység kormányzata olyan szociális és munkásvédelmi intézkedéseket hozott, amelyeket azelőtt hozni elmulasztottak. Hozta a legkisebb munkabérek, a maximális munkaidő és a túlórabérek rendszerét számos iparágban és kétségtelenül megállapítható, hogy igenis számos foglalkozásban a helyzet javulása éppen ezért következett be. Csak az asztalos iparban 28%-kai ja-
