Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29^-én, szerdán, 49 lene a miniszteri válasznak és örömmel kellene tudomásul vennem. Legfeljebb azt fűzhetném hozzá, hogy még egy ilyen snájdig és felsőbb helyen is legitimált gól az önérzetes polgárság arcába és a községi autonómia kapujába, és akkor Sárvár közel 4000 szavazója közül egy speditőr-szekérre fel lehetne rakni azt a csekély választót, aki híven, lelkesen kitart majd a kormány mellett. De nem erről van szó, hanem arról, hogy tisztázni kell itt két elvi kérdést. Először is azt, vájjon a minisztert — a jelenlegi minisztert — az ő elődjeinek a kijelentései, amelyek a törvény meghozatalánál nem csekély súllyal estek a Ház határozatánál latba, kötelezik-e, vagy nem? Tudniillik a községi autonómiával ez a kérdés a legszorosabb junktimban áll. Amikor az 1886:XXII. tc.^et hozták, mint az 1871:XVIII. te. korrektívumát és amikor aggályok merültek fel a képviselőházban, hogy a kandidacion áli s jognak a mindenkori tisztújító szék elnökének, a főbírónak kezébe való átruházása inem fogja-e a község autonómiáját^ veszélyeztetni, nem teszi-e egyszerűen közönséges kinevezéssé a kijelölési jogot, az akkori miniszterelnök, a törvény alkotója, Tisza Kálmán azt mondotta, hogy ez semmiesetre sem fog bekövetkezni, mert ez nem egy korlátlan jog

% a főbíró korlátozva van, mert csak azokat zárhatja ki, akik 1. a vagyonkezelést illetőleg jogos aggodalmat keltenek, 2. akik erkölcstelen magaviseletük miatt méltatlanok a bírói tiszt betöltésére és 3. akik hazaellenes izgatások gyanúja alatt állanak. Es hozzátette az indokolásban is, a végrehajtási utasításban is és a Házban az ismételt felszólalásokra is megnyugtatta az aggodalmaskodókat, hogy ha a, főbíró szükségesnek látja valakinek -a mellőzését, akkor bár nem tartozik a tisztújító szék alkalmával eljárását indokolni, de a jegyzőkönyvben tartozik indokolni, hogy kandidacionális jogánál fogva amiért zárt ki valakit a bírói állásra való jelölésiből. Amikor nálunk március I4hén ez a tisztújítás történt, négy ember pályázott a bírói állásra. Korrigálnom kell a (miniszter úr válaszában a megállapításokat, igaz, hogy csak bizonyos nüanszokban, de éppen ezek a nüanszok kell hogy egészen világosan álljanak a Ház előtt, mert ebből látható lesz, mik voltak a mellőzés igazi motívumai. Először is azt mondja a miniszteri válasz, hogy négyen pályáztak a bírói tisztre, elsősorban pályázott öry Vilmos gyógyszerész, eddigi községi bíró. Ez tévedés, mert csak volt városbíró, de egy év előtt, mikor fellépett képviselőnek, úgy járt mint a nóta szerint Demeter Ödön Sepsiszentgyörgyön: haragos Coriolanként otthagyott bennünket, a bírói állásról lemondott, lemondását azzal indokolva, meg, hogy ily silány dzsentlmenekkel, mint politikai ellenfelei, nem hajlandó egy asztalhoz leülni. Azóta a város képviselőtestületének összetétele teljesen megváltozott, mert száz százalékban olyan emberek jöttek a városházára, akik a választás alkalmával a imult esztendőben szintén a, silányabb dzsentknenek társaságába tartoztak. Azután azt mondja -a miniszteri válasz, hogy a második jelölt volt Barabás Ödön polgári iskolai tanár. Helyesen: B-listára helyezett polgári iskolai tanár. A harmadik — azt mondja — Herczegh Károly nyugalmazott tanító. Az igazság itt is: betegség miatt szolgálati idejének kitöltése előtt nyugalmazott tanító. Végül Herczegh János ipartestületi elnök. Mélyen t. Ház! Ez a négy úr, aki a bírói állásra pályázott, nagyjában kortársa egymásnak. En nem' tudom, hogy a csáklyás^or hol kezdődik, de mind a négy benne van már jól a esáklyás-konban, mert az 50—60 év tájékán vannak. Es ami azt illeti, hogy ez az ipartestületi elnök, ez a tisztességes és érdemes iparos, már a korával járó testi korlátoltsága miatt sem' választható, hát én nem tudom, hogy ha a négy jelöltet kiállították volna, egy maratoni versenyfutásra, nem-e az ipartestületi elnök vitte volna el a pálmát. Igaz, hogy néhány kalendáriumot elszaggatott, de a télen, mint az iparosbál elnöke hajnalig táncolt. Hiba tehát a testi erő körül nincsen. Ami pedig illeti a személyi rátermettségét, 12—13 esztendő óta eredményesen vezeti az ipartestületet, egy 900 tagot számláló, a legnépesebb sárvári társadalmi egyesületet és vezeti akkora rátermettséggel, hogy amikor átvette, zilált gazdasági helyzetben állott az ipartestület, és ő a saját vagyonával, 22.000 pengő erejéig [garanciát vállalva teljesen lábraállította. Sajátságos: dolog, hogy a főbíró, aki egészben még csak félesztendő óta lakik Sárvárott, s aki ez alatt az idő alatt a splendid isolation álláspontjára helyezkedve, meg sem ismerte a város társadalmát, most azt mondja, hogy mellőznie kellett, mert a bírói tisztség helyes ellátására szükséges kellékek hiányában szenved. Nem tudom, hogyan ismerte meg így, mikor az ő elődei, akik ebben a városban évtizedeket töltöttek, őt a bírói állásra mindig alkalmasnak találták, sőt külön kapacitálták, hogy vállalja ©1. De nem vállalhatta, mert a négy pályázó közül — és^ez igen érdekes, és a t. Ház figyelmébe ajánlom, — három untauglich volt és ő az egyetlenegy, aki háborús kötelességének eleget tett; a másik három, a világháború alatt, négy esztendőn át szépen fehér ágyban aludt itthon és terített asztal mellett ült, ez az ember pedig, mint volt sorkatona, 1914-ben vonult be háborús szolgálatra, és csak 1918 őszén szerelt le. Itthon volt anya nélkül négy gyermeke, itthon hagyta az üzletét, a műhelyét és amikor a háborúnak vége volt, hazajött. Mi deklamálunk a háborús erényekről és beszélünk mindig a frontkatonák tetteinek elismeréséről, nagyon helyesen, és amikor rákerül a sor, akkor ennek az embernek, akinek négy esztendőn át, amidőn még uniformisban járt s fegyver volt az oldalán, mindig azt mondották, hogy előre-előre, most jön a közigazgatósági mindenhatóság, a mellére vág és azt mondja, hogy: öreg, hátra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Huszár Mihály: Végtelenül sajnálom, de .nem vehetem tudomásul a válását. Nagy Frigyes császárnak azt mondotta az a bizonyos polgár, amikor magánjogi konfliktusukban megfenyegette Frigyes császár: van még bíró Berlinben! En is azt mondom, hogy van még bíró Budapesten is és átadjuk az ügyet annak a fórumnak, amely kevésbé elfogult gondolkozású. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott írásbeli miniszteri választ tudomásulvenni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, 'szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásulvette. Következik a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium úr írásbeli válasza Dulin Jenő képviselő úrnak Gáspárdy Vilmos kine-