Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Ai országgyűlés képviselőházának là. nagybirtokokra elsőbbségi igényük legyen a , bérlőszövetkezeteknek, azt hiszem, nem sokat jelent pénzügyileg... (Baross Endre: Benne van a telepítési javaslatban!) Benne? (Baross Endre: Mibe tegyük bele?) A telepítésnél elsősorban is a túltengő nagybirtok, főleg a mívelés szempontjából kiiogas ala eső nagybirtokot vegyék igénybe, azután pedig a továbbiak szerint a kereskedelmi társaságoknak, a bankoknak, a vállalatoknak a birtokai minden korlátozás nélkül, majd a következő kategóriába vétessenek azok a birtokok, amelyek 50 éven belül nem öröklés útján kerültek tulajdonosaikhoz, úgyszintén azok birtokai is, akik a földtől állandóan távol élnek. Az egyházi birtokokra nézve az a kívánság, hogy hasznosításukat lehetőleg a falusi lakosság foglalkoztatására kisbérletek formájában hajtsák végre. A mezőgazdasági hitelek lejáratát intézményesen, a termelési időszakoknak megfelelően kell megállapítani, úgyszintén ezeknek a hiteleknek kamatlábát is arányosítani kell a termelési eredményhez és árakhoz. Az iparügy terén a reformnemzedék olyan iparok kifejlesztését kívánja, amelyek életerősek és ízig-vérig magyar iparok (Ügy van! a balközépen,), amelyek belehelyezkednek az egész j nemzet termelési rendszerébe, amelyek eleget I tesznek a szociális követelményeknek is, ugyan- i akkor azonban a szükségleteket megfelelő mó- I don elégítik ki. Szükségesnek tartjuk a kisipar ! fejlesztését és nagyobbmérvű támogatását is. I Megkívánjuk azt is, hogy az állami szubven- i ciótk, koncessziók és adókedvezmények ellené- ! ben a nagyipar igenis minél nagyobb mértékben foglalkoztassa a keresztény magyar né- I pességet. ! Pénzügyi téren azt kívánjuk, hogy ia köz- j teherviselést komolyan valósítsák meg a va- i gyónok és jövedelmek teherbíróképességének J arányában. Adórendszerünk ne tanúsítson a nagybirtok, különösen pedig a nagytőke irá- j myában meg nem érdemelt kedvezéseket. Kü

Ll ' lönösen .sürgető a pénzintézetek és ia nagyvál- j latok társulati adójának revíziója. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Emellett természetszerűleg nem lehet ellenőrizni azt a gondolatot sem, hogy a vállalatok könyvvezetésének most meglévő rendszere alaposabban fejlesztessékki és ne- j csak esetenkin t, hanem állandóan történjék el- j lenőrzés. A vállalati adóalapok, megállapításánál a túlzott személyi jövedelmeket ne vegyék figyelembe, ezeket csak bizonyos mértékben dotálják és a többit írják be a nyereséghez. Követeljük a földadó revízióját, hogy új kataszteri becslés történjék az egész országban. Különösen a családi házakra vonatkozólag kívánjuk a házadó leszállítását, mert a családi ház a legtisztességesebb és a legszolidabb polgári vagyon, amelyet nem szabad elpusztulni hagyni. (Drózdy Győző: Mindent megmond, osak azt nem, hogy honnan kerül elő az a száz milliárd, amply minderre szükséges!) Követeljük, hogy adórendszerünket átszervezzék, áttekinthetőbbé és egyszerűbbé tegyék, elengedhetetlennek tartjuk az adózók tájékozódása és a fellebbezés komolysága érdekében is, hogy e tekintetben kellő reformokat hozzanak. Szükségesnek tartjuk a primer szükségleti cikkek megadóztatásának, valamint a fogyasztási adóknak mielőbbi leépítését, ezzel kapcsolatban pedig aiz egyenesadók kiépítését és kidolgozását tartjuk minél előbb szükségesnek és célszerűnek. Kívánjuk, hogy az önkormányzatok j háztartásai ne legyenek túlméretezve és ezek j ne terheljék meg túlságosan az adózó polgáro- ' . ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 587 kat. Ennek kapcsán kívánjuk az összeférhetlenségi törvénynek minél előbb való megalkotását. (Elénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon és a balközépen.) Ezek csak vezetőgondolatai a reformnemzedék programmjának, amelyet teljes részletességgel kifejteni az idő előrehaladottsága miatt nem tudok. De már ezekből is megállapítható, t. Ház, hogy ez a költségvetés, amely itt fekszik a Ház asztalán, nem azonos elvek alapján épül fel, mint a reformnemzedék programmja, (Ügy van! Ügy van! balfelŐl.) de nem épül fel a kereszténypárt programmjával azonos elveken sem. Divat újabban a kereszténység nagy gondolatát politikai elvül elfogadni. Akik azonban divatból fogadják el, azok természetszerűen mind, ahányan elfogadják, más és más értelmet igyekeznek, neki adni. (Igaz! Ügy van! balfclől.) Méltóztassanak a Rerum Novarum-ot nézni s mindjárt méltóztatnak látni, melyik az igazi kereszténység. Például az adózás kérdésében a Kerum Novarum nagyon szépen megmondja véleményét éppen erről az antiszociális költségvetésről is, amely most már egyre jobban — majdnem kizárólagosan — a közvetett adókra, a sokkal nagyobb mértékben igénybe vett közvetett adókra épül fel; ezt ítéli el a Herum Novarum, amikor ezt mondja (olvassa): »Embertelen közadókkal, közterhekkel még az államnak sem szabad tönkretenni a magántulajdont, legfeljebb mérsékelni s a közjó követelményeivel összeegyeztetni szabad, de a szegényeknek kis vagyonkáját éppen az államnak kell megvédelmeznie, mert az ő kis vagyonkájuk tminél kisebb, annál szentebb.« Ezt mondja a Kerum Novarum; én nem ennek a szellemében látom ezt a költségvetést összeállítva. (Rassay Károly: A hitlerizmust sem hirdeti a Rerum Novarum!) Prohászka püspök 1922-ben, amikor Székesfehérvár mandátumát letette, egyúttal megcsinálta a keresztény politika első két évének — egyben utolsó két évének is — politikai mérlegét. Akkor ő azt mondotta: Nem az a baj, hogy a keresztény gondolat politikai jelszóvá lett, hanem az a baj, hogy csak jelszó maradt, hogy nem lett belőle szellem és nem lett belőle élet. Mivel ebben a költségvetésben a keresztény politika is és a reformgondolat is csak jelszó maradt és nem lett belőle sem szellem, sem élet, azért én a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a balközépen és a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szeder János képviselő urat illeti a szó. Szeder János: T. Képviselőház! Érthetőnek találom, hogy az előttem felszólalt Meizler Károly képviselő úr (Egy hang a balközépen: Éljen Meizler!) a reformgondolattal foglalkozott, mert egyike volt azoknak, akik a reformifjúság vigadói nagygyűlésén annakidején talán legharsányabb szóval követelték a reformokat. Csodálkozom azonban, hogy ezt úgy és olyan formában teszi, — mintegy a reformifjúság és a reformgondolat önmaga által felkent papja — mintha nem is volnánk itt még mások is, (Ügy van! jobb felől.) akik a reformifjúságot és a reformgondolatot szolgáljuk és a reformkorhoz tartozunk, talán jobban is, mint ő, mert mi nagyon jól ismerjük a reformok igazi lényegét, — amit pedig neki kellett volna legjobban tudnia, mint aki annakidején vezérszónok volt — nevezetesen azt, hogy a 83*