Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 583 újra és újra fel kell itt vetnem ezt a gondolatot és azt kell mondanom, hogy hiába van itt egy látszólagos egyensúlyban levő költségvetés, — igaz, hogy 75 milliós deficittel, tehát deficit mégis van — hiába van ez a költségvetés akkor, ha a magánháztartás egyensúlya már régen felborult. A sokszor emlegetett magasabb nemzeti célok szolgálatára éppen a költségvetésben volna a legtöbb alkalom, itt lehetne igenis a népesség javát és erejét alátámasztani. Nem lehet állandósítani az ánségsegélyt és az alamizsnaosztogatást, nem lehet ezt rendszerré tenni és nem lehet azt kívánni, hogy a tömegek lassanként teljesen az államra legyenek utalva és mindent az államtól várjanak. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ez teljesen lehetetlen rendszer. Lehetetlenség az, hogy mindent az államtól várjanak, de ha már attól várnak mindent, akkor jogosan is teszik, mert hiszen úgy látják, hogy a pozitív intézkedések, nemkülönben az intézkedések hiánya, együtt rontja évről-évre a helyzetet. A pénzügyminiszter úr megállapította, hogy vannak bizonyos aránytalanságok, de hozzátette, hogy ezeken a haj ok on segíteni igyekszik. Csak nem szabad a tőkével nem rendelkezőket és a kistőkéseket szembeállítani a nagytőkével. Nem állítja szembe senki szívesen, de maga a költségvetés és az adók aránytalansága ezt a kérdést folyton és folyton előtérbe hozza és akadályozza meg ennek a kérdésnek nyugvópontra jutását. Szép tehát a pénzügyminiszter úrnak az a célkitűzése, hogy itt a reformok számára bázist akar teremteni, ez azonban, sajnos, ezidőszerint nem valósult meg és ez az ígéret jórészben csak frázis maradt. Ha nem a csalékony statisztikát nézzük, hanem a falu ós a vidék valóságos, tényleges helyzetét, akkor azt kell mondanunk, hogy komoly reformok megalapozásáról, olyan reformoik megalapozásáról, amelyek pénzügyi alimentációt követelnek, nem is lehet addig szó, amíg jelenlegi igazságtalan adózási rendszerünk fennáll, mert ne méltóztassék azt gondolni, hogy iámig a kisemberek szegénységéből száz közül egy-két embert telephelyhez fognak juttatni v addig iá többi kilencvennyolc ezt talán majd szívesen nézi ós megköszöni. Emezekben ez az eljárás ellenérzést és visszatetszést kelt. Az ilyen reformok, amelyek pénzügyi (alátámasztást igényelnek, az adóknak a jelenlegi költségvetési megosztása mellett tulajdonképpen nem mások, mint iaz olyan épületek, amelyeket a Balaton partján közvetlenül a víz szélére építettek és amely alól a homokot az ár, a vízverés előbb-utóbb kimossa. Ezek a reformok, amelyeket ilyen antiszociális költségvetésből lakarniak dotálni, szintén kétségtelenül ilyen épületek, mert ezek alól pedig a nép nyomorúságából és szorult helyzetéből előálló hullámverések fogják előbb-utóbb az alapot kimosni. Ne méltóztassék tehát csodálkozni azon, hogy a falusi lakosság nagy tömegeit sem a hitbizományi reform, sem ia telepítési reform nem tudta megmozgatni és nem keltett bennük különösebb reményt, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezeknek az embereknek a ma adóját kell összegyűjteni, ezeknek az embereknek a ma kamatját kell -kifizetni, ezeket az embereket a mia gondjának, súlya húzza le, ők tehát nem ringathatják magukat bele abba az álomba, hogy egy évtized múlva milyen sorsba fognak jutni. (Ügy van! balfelM.) T.Ház! Ebből nem az következik, hogy általában nincs szükség reformokra, mert reformokra igenis szükség van«, sőt gyorsabb ütemű reformokra van szükség. (Igaz! Ügy van! balfelöl!) Jöjjön elsősorban iaz adózás reformja, d© jöjjön a választójogi reform is s ha kell, jöjjön a felsőház reformja is. (Zaj.) Igen, ha másként^ nem lehet keresztülvinni a reformokat: jöjjön a felsőház reformja is! Rendben van. (Zaj.) Mi úgy látjuk, hogy nem csak választójogi reformokra van szükség, ^ hanem szükség van a képviselőház megújítására is és mi ezt szeretnénk és ezt kívánnánk is, mert kétségtelen, hogy ma bizonyos bizalmi válság jelentkezik a széles nép tömegekben. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök úr két év előtti költségvetési beszéde szerte az országban hitet és reménykedést keltett. Azok a megállapítások a miniszterelnök úr részéről, amelyek egyrészt az állami túldimenzionált költségvetés lebontásáról, másrészt a nyugdíjterheknek a következő igenerációkra való áthárítással szóltak, továbbá az abszolút titkos választójognak az ígéretét tartalmazták s amely által a miniszterelnök úr maga is egyedül látta megvalósulva a magyar nép akaratát, ezek az ígéretek és megállapítások joggal kelthették mindenkiben egy új korszak reményét. Sajnos, azonban azóta a viszonyok változtak. Pedig ezek az ígéretek akkor egy ellenzéki képviselő ajkairól is fascináló erővel bírtak, — ez kétségtelen — mennyivel inkább így hatottak tehát egy miniszterelnök részéről, aki legautentikusabb programmot adni és ígéreteket tenni. Meg kell azonban állapítanom, hogy a két év előtti reménykeltés folytatódott, sőt mintha a nagy tömegekben bizonyos bizalmatlanság következett volna be. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az is kétségtelen, hogy sokakban a jobb jövőbe vetett remény és hit teljesen megingott. A választások még őzeknek az ígéreteknek a narkotikumában bonyolódtak le, azonban nagy szomorúsággal töltötte el az egész ország népét, különösen pedig azokat, akik reformokat kívántak, hogy a kormányzat ezeknél a választásoknál igénybe vette, vagy legalábbis megengedte, vagy eltűrte, hogy igénybe vegyék azokat a választási visszaélési módszereket, amelyek azt a látszatot keltették az egész országban, mintha a kormánynak nem lett volna meg a többsége, pedig hiszem, hogy lett volna e visszaélések nélkül is. (Surgóth Gyula: Megvan ma is! — Dinnyés Lajos: Melyik kormánynak, Gyula bácsi?!) A parlament munkáját a többször megígért választójogi reform tárgyalásával kellett volna megkezdeni. (Helyeslés a balközépen.) Ebben egyetértünk igen t. képviselőtársaimmal és egyetértünk abban is, hogy ennek az új választójogi reformnak alapján bekövetkezhetett volna a képviselőház újabb szelekciója, ezen a réven a reformok komoly keresztülvitele elsősorban itt a képviselőházban, azután meg a felsőházban is. T. Ház! A bizalmi válság odáig süllyedt, (Gr. Pálffy-Daun József: Bizalmi válság nincs!), hogy most már a reformerek válságáról is lehet, éspedig joggal lehet beszélni. Ma a helyzet a reformok tekintetében lényegesen rosszabb, mint régebben volt, éspedig azért, mert a reformpolitikának a kormányzópárton belül önmagában is meg kellett alkudni. Kompromisszumokkal jöttek ide a képviselőház ele. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy az ellenzék ama tagjai, akik joggal követelték a -teljes reformokat, 'bizalmatlansággal fogadták ezeket a félreformokat. Viszont ugyanezen idő
