Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
584 Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hébfőn. alatt azok a retrográd elemek, amelyek első ijedtség-ükből felocsúdva, ismét glédába álltak, harcot hirdetnek a törekvések ellen, ami egészségtelen és helytelen dolog. Ebben az elmérgesedett helyzetben a reformok komoly keresztüvitelét nem nagyon remélhetjük. A parlamenten kívül is azok a tömegek, amelyek az ígéretek íbeváltását most joggal reklamálják, kétségtelenül csalódottan fordulnak el politikai vezéreiktől és hitüket vesztve, a szélsőségek felé fordulnak. Ezért mozdulnak meg most a társadalmi erőtényezők is. Ilyen körülmények között érthető, hogy a társadalomnak az a része, amely a reformokért, igenis, aggódik, most ismét a felszínre vetíti gondolatvilágát és óhajtja, szeretné, ha a parlament képe is megváltoznék a reformok tekintetében. Ezek úgy látják, hogy a pártpolitikai elfogultságok sokszor elhomályosítják azt a nagy célt: megajándékozni a nemzetet egy olyan reform-korszakkal, mint amilyen pontosan száz esztendővel ezelőtt volt. (Zaj a jobboldalon.) A reformoknak ez a válsága elsősorban nagyobb tevékenységre ösztönözte a magyar társadalominak azt a rétegét, amely »reformnemzedék« név alatt jelentkezett először a magyar közéletben. (Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Meizler Károly: Ez a reformnemzedék a harminc- és negyvenévesek generációjából áll össze, amely generáció sem a békebeli, sem a háború utáni generációhoz nem tartozik, hanem maga a háborús generáció, (Folytonos zaj.) amely homlokán sebekkel jelenik meg a magyar közéletben. Ez a generáció egy jobb magyar világot és a keresztény nemzeti megújhodást hirdette mindig és amikor először kiállt 1934 őszén, akkor a jobb világnak, a boldogabb magyar világnak követelését és első reformként a titkos választójogot írta zászlajára. Az 1935-ös vigadói nagygyűlés már nemcsak a választójog kérdésével foglalkozott, hanem az összes többi reformok kérdésével is. Szónokai szinte egyértelműleg bélyegezték meg azt az előző politikai rendszert, amely a reformokról még beszélni sem engedett és amely feloszlatta a Wesselényi Reform Klubot s általában mindazokat az egyesületeket, amelyek a reformok irányában akarták megteremteni a magyar társadalom egységét. (Folytonos zaj.) Bár az országgyűlési képviselőválasztásokon régi bűnös módszerek felújítása elválasztotta egymástól itt a parlamentben azokat, akik a reformokat kívánják, a reformnemzedék mégis igyekezett egységét annyira, amennyire megőrizni. A reformnemzedék országos szervezete 1935 júliusában megalakult, alapszabályait beterjesztette a belügyminisztériumhoz. Sajnos, ezek az alapszabályok tíz hónapon keresztül a mai napig sem nyertek jóváhagyást. (Kun Béla: A vezetőségben csupa kormánypárti képviselő volt! — Rakovszky Tibor: Bekozmásodott!) Ennek az volt az eredménye, hogy a reformnemzedék nem tudott kifelé egységesen megnyilatkozni, — nem volt erre módja alapszabályok hijján — s emiatt kénytelen volt munkabizottságokban tevékenykedni, de ezt az időt is kihasználta és komoly, a részleteket is alaposan megfontoló programmal lépett elő és adta ki azt éppen a napokban. Az a körülmény azonban, hogy kifelé nem tudott megnyilatkozni, sokakban azt a látszatot keltette, mintha a reformnemzedék tulajdonképpen a kormánypárt egyik szervévé süllyedt volna le. Ezt kereken meg kell cáfolnom, meg kell cáfolnom azért, (Zaj a baloldalon.) — Klein Antal igen t. képviselőtársam is rögtön igazat fog nekem adni — mert ha kormánypárti szervezet volna a reformnemzedék, akkor alapszabályainkat mégis jóváhagyták volna. (Kun Béla: Kormánypárti képviselő van az élén! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget. — Rajniss Ferenc: Nem ugratásról van most szó! — Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megnézni a reformnemzedék tisztikarát és méltóztatnak konstatálni,. hogy Klein Antal igen t. képviselőtársam pártjából is ott vannak a társelnökségben. (Klein Antal: Itt a Házban nincs egy sem!) Sajnos. Én sem voltam itt bent, (Klein Antal: Azt nem engedték be!) csak később érkeztem. A kereszténypárt (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) és a kormányzópárt tagjai körülbelül egyformán vannak képviselve a reformnemzedék intézőbizottságában. (Egy hang balfelöl: A kormány...) A kormány nincs képviselve. (Mozgás.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek előrebocsátása után (Halljuk! Halljuk!) a költségvetésre vonatkozó egyéni nézetem kifejtése után most már a reformnemzedéknek az én felfogásommal teljesen egybevágó megállapításait és Programm ját is ismertessem a t. Házban. (Halljuk! Halljuk!) Az első megállapításom az, hogy a reforanneimzedéknek ugyanaz a hangja szólal meg most, amely a vigadói gyűlésen bontott zászlót a reformok kérdésében, ugyanaz a hang imost azonban aggódó nyilatkozatot tesz a reformokról. Wolff Károly igen. t. képviselőtársunk itt a pártokon felülemelkedő világszemlélet nézőszögéből vizsgálta a külpolitikai és a belpolitikai helyzetet. Méltóztassanak megengedni részemről, mint reformnemzedéki és kereszténypárti képviselő részéről azt a nyilatkozatot, hogy a reformnemzedék ezt a világnézleti szemléletet igenis magáévá teszi, (Helyeslés balfelöl és a balközépen.) ezen túlmenőleg pedig a reformok nézőszögéből is kívánja a belpolitikai életet vizsgálni. (Helyeslés a balközépen.) Kötelességének véli ezt a reformnemzedék mint társadalmi egyesület^ illetve mint társadalmi szervezet azért, mert úgy gondolja, hogy a magyar társadalmat egyetlenegy pártba sem lehet beszervezni, (Ügy van! ügy van! balfelöl.) úgy gondolja, hogy a magyar társadalomnak igenis pártokon felül kell állania, úgy gondolja, hogy igenis a magyar társadalomnak kell a politika rezerfőárjának lennie és úgy gondolja, hogy a társadalom kötelessége ellenőrzést gyakorolni a politika felett is. Mert a pártok jöhetnek és mehetnek, feltűnhetnek és eltűnhetnek, a magyar társadalomnak azonban élnie, funkcionálnia, maradnia kell és ítéletet kell hoznia akárhányszor még a politika felett is. A magyar társadalom ítélete ugyanis akárhányszor r sokkal jobban kifejezi az egész nemzet ítéletét, mint például a kormányra törekvő vagy a kormányhatalmat féltő bármelyik párt elhomályosult ítélete. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) A reformnemzedék nem tagadja, hogy a múlt parlament feloszlatását a legnagyobb örömmel fogadta (Felkiáltások a középen: Mi is!) és örömmel állapította meg azt is, hogy tagjai közül nem sokan ugyan, de néhányan mégis bekerültek a képviselőházba. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.)
