Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 581 megemlékezni, amely szintén par excellence gazdasági vonatkozású: a legutóbbi évi tengeri-importról. Kétségtelenül nagy elismerés illeti a kormányzatot azért, hogy semmi áldozatot nem kímélve, a külföldről bejövő tengerivel lehetővé tette, hogy állatainkat olyan mértékben meghízlalhassuk és exportálhassuk, mint ahogyan az a múltban történt. A falusi életet nem ismerők nem is méltóztatnak tudni, hogy ennek milyen áldásos eredménye mutatkozott, mert ha ez nem lett volna, akkor félig érett és félig felnevelt állatokat kellett volna a kisgazdáknak piacra dobniok. Most azonban, midőn aratás előtt állunk és négy hét múlva már őszi árpát aratunk, úgy gondolnám, helyes lenne, ha a tengeri-importot a kormányzat tovább nem támogatná. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Mint említettem, négy hét múlva aratunk, fel kell tehát hívnom a kormányzat szíves figyelmét arra, hogy a rozs már régen elvirágzott és a búza most virágzik, ami azt jelenti, hogy az idén előbb lesz az aratás, ha pedig előbb van az aratás, akkor előbb kell kijönni azokkal az intézkedésekkel is, amelyek a búza értékesítésére és a termés exportálására vonatkoznak. (Elénk helyeslés. — Gr. PálffyDaun József: Nagyon helyes! Nem megint az utolsó percben!) Mindezekből a körülményekből, mindezekből a tényekből éppen az ellenkező következtetést tudom levonni, mint az előttem szólott t. képviselőtársam. En úgy látom, hogyha a Gondviselés bennünket megsegít, ebben az országban mindenki számára lesz kenyér és íiogy ez így legyen, ehhez természetesen elsősorban a Gondviselés támogatására van szükség és miután kétségtelen, hogy a kenyérkérdés legfőbb megoldásához a kormányzat mindenkor a legjobb intenciókkal járult hozzá, a legjobb tudásával segítette elő, éppen ezért ezt a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — À szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Meizler Károly! Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó! Meizler Károly: T. Ház! Mándy Sándor igen t. képviselőtársam az egykéről beszélt. Ezzel kapcsolatban — az ő megállapításaihoz sok tekintetben csatlakozva — megállapítom, hogy az egyke oka kezdetben, talán még tíz évvel ezelőtt is, inkább morális ok volt. Annakidején Petzenhof fer Antal »Az etnográfiai viszonyok Magyarországon« című munkájában ezt a kérdést tényleg ebből a szempontból taglalta, de ez a tíz évvel ezelőtti helyzet volt, amely azóta lényegesen megváltozott. Azóta â helyzet annyira leromlott, hogy ma már az egykének nincs kizárólag morális oka, hanem igenis, sok tekintetben gazdasági oka van, amint azt az előttem szólott egyik^ képviselőtársam meg is állapította. A gazdasági helyzet leromlásáért pedig a jelen politikai helyzet is felelős egy kissé. Ezért nem tudok én arra az álláspontra helyezkedni, mint az igen t. képviselőtársam és ezért nem tudom az egykéről és az egyke okairól ugyanazokat a konzekvenciákat levonni, mint Ő, hanem kénytelen vagyok az ellenkező álláspontra helyezkedni. Az egyke elősegítésében költségvetésünk is hibás. Áttérve most már a költségvetésre, idevonatkozólag első megállapításom az, hogy a költségvetés túlságosan is a kisember vállain nyugszik, költségvetésünk erősen antiszociális. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr már tavalyi expozéjában kijelentette, hogy a javulásnak kétségtelen jeleit látja, (Felkiáltások a baloldalon: Hol?) de mostani expozéja alkalmával is kijelentette ugyanezt. Aki azonban a vidék, a falusi lakosság helyzetét vizsgálva nézi a költségvetést és annak tételeit, az megállapíthatja, hogy javulásról egyáltalán nincs szó. Ha vannak ilyen jelenségek, akkor ezek csak néhány foglalkozási ágban lehetnek, de semmiesetre sem a földmívelésügsyel kapcsolatban. (Folytonos zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) A pénzügyminiszter úr azt is állította, hogy a fény és árny csodálatos keveredése jelentkezik a világgazdasági életben. Legyen szabad hozzátennem, hogy nemcsak a világ; gazdasági életben, hanem a magyar gazdasági életben is jelentkezik a fény és az árny, sőt ebben a költségvetésben is jelentkezik a fény és az árny csodálatos keveredése. A fény a nagyipari termelés javulása, sőt sok tekintetben némely iparágnak konjunkturális megnövekedése és gyarapodása, az árny pedig a falusi lakosság, a földmívelő lakosság és a kisipari lakosság milliós tömegeinek egyre szomorúbb sorsa és az a körülmény, hogy ez a költségvetés éppen ezekre a társadalmi osztályokra rója a tehertételeknek nagyobb súlyát. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Vidéken a kisemberek ma sem képesek tartozásaiknak kamatait és köztartozásaikat jövedelmükből kifizetni, kénytelenek magához vagyonkájukhoz nyúlni. A helyzet az, hogy ez a vagyonka évről-évre csökken, összezsugorodik és úgyszólván teljesen elolvad. Már pedig ha arról volna szó, hogy itt kisemberek tartalékvagyonkáját látnók ezekben a vagyonkákban, még nem volna olyan nagy a baj, de itt tulajdonképpen a munkaeszközöÉről van szó. Ha az iparosnak műhelye kis családi házával együtt árverésre kerül, munkája válik lehetetlenné, a földmívesnek a földjével a munkaeszköze vész el. A fény és árny csodálatos keveredéséből egyelőre a falu, a vidék csak az árnyat látja. A földmívesség milliós tömegeinek életszínvonala évről-évre abászáll és az is kétségtelen, íhogy ha élnek még ezek a tömegek, ha ezeknél nagyobb tragédia még be nem következett, akkor ez nem a költségvetési expozénak és a törvényjavaslatnak szociális érzékéből folyik, hanem abból, Jiogy évszázadokon keresztül megszokták már a nyomorúságot, az igénytelenséget, a sanyargatta tást, (Ügy van! Ügy van! balfelőb) ennélfogva igénytelenségük olyan nagy, hogy ez ós Istennek csodálatos segítsége tartja ezeket a széles társadalmi rétegeket most is távol a tragédiától. T* Ház! De ha a pénzügyminiszter úr mégis^ úgy látná, hogy ezeknél van bizonyos javulás, azt kell mondanom, ugyanakkor a pénzügyminiszter úr gondoskodott is arról, hogy ennek a javulásnak eredményét az államkincstár javára a bevételi rovatban meglehetősen kamatoztassa. A helyzet ugyanis az, hogy a jelenlegi 75 milliós deficit mellett 20 millióval máris emelkedik a közszolgáltatásokból várható bevétel. Nem volna ez baj, ha az a 20 millió ismét — mondjuk — a társulati adó felemeléséből állna elő. (Ügy van! Helyeslés a baloldalon,) Nem volna ez hiba, ha az ingó nagytőkének egyéb megadóztatásából állna elő. (Helyeslés a középen.) Azonban az a szomorú helyzet, hogy ez a 20 milliós többlet is éppen a kisembert aránytalanul sújtó közvetlen ladók-