Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

580 Az országgyűlés képviselőházának tön átmegyek és adatokkal fogok szolgálni. (Rassay Károly: Tessék! Van még hely ideát! — Derültség. — Klein Antall: Baranyában egy német képviselő vtan: Eiesa Ádám, aki jó magyar ember!) De ugyanakkor, amikor ezekre a konkolyhintőkre halált hirdetek, védelmet és támogatást kérek annak a tiszta búzának számára, amely közé a konkolyt hintik; értve ez alatt a német ajkú, de magyar gondolkozású népet. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy ezzel a néppel jó bánásmóddal, szeretettel — tmint azt legutóbb a belügyiminiszter úr a bariamyai installáció alkalmával maga is hirdette — a legnagyobb eredményt lehet elérni. (Ügy van! Ügy ydCi!) Ez iai nép meg is érdemli a jó bánásmódot, nemcsak munkabírása, munkaszeretete, hanem az, álliameszméhez való hűsége folytán is. (Ügy van! Ügy van!) Miután a »tiszta búza« kifejezést használtam, legyen szabad mint gazdának áttérnem egypár mezőgazdasági vonatkozású kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) Most egy éve Dél-Magylarországon elémtárult az a rettenetes kép, amelyet a tavalyi fagy, elsősorban a búzában, de más terményekben is okozott. Ennek az országos csapásnak lett a következménye a tavalyi rossz, 17—18 millió métermázsás termés. Mint a legjobban sújtott vármegye egyik képviselője, meg akarom ragadni az alkalmat arra, hogy a földmívelésügyi kormányzatnak hálás köszönetemet fejezzem ki azért a közbelépésért, azért a segítségért, amelyet kisgazdáinknak nyutott és amellyel azokat a rettenetes csapáson átsegítette. De nemcsak ezért emlékezem meg 'a tavalyi fagyról, hanem azért is, hogy kontrasztként tárjam elő a tavalyi valóság mellett az idei reménységet. En ugyanis mint gfazdaember abban a reményben vagyok, hogy ha a gondviselés valamilyen különösebb csapást nem bocsát reánk, aa idén jó termésre számíthatunk. (Felkiáltások? Hála Istennek! —' Egy hang a középen: Ha nem lesz sok az eső! — Gr. Pálffy-Daun József: Hacsak a kartel... T. képviselő úr, nem mindig azoké a termés, akik learatják.) Éppen erről akarok szólni. Már csak öt-hat hét választ el az aratástól, amely időszaknak meglehetősen na,gy a rizikója és^ a tőzsde máris eszkomptálni .kívánja a reménybeli jótermést akkor, amikor minden milliméter eső, amely a Szabadság-téren vagy az Oktogon-téren leesik, két fillérrel leszállítja a búza árát. Ezért nagyon helyeslem a kormányzatnak azt az intézkedését, hogy a júliusi és októberi határidőüzlet idő előtti megindítását nem engedélyezte, helyeslem^ ped,ig azért, mert annak, hogy a magyar búzának mi lesz az ára, annak a mai nemzetgazdasági viszonylatokban nem az az első meghatározója, hogy mennyiségileg milyen a termés, hanem az, hogy milyen exportlehetőségekkel fogunk számolni. Azzal pedig, hogy Németország, Olaszország és Ausztria mennyit fognak ' tőlünk vásárolni, azok, akik a júliusi és októberi búza árát ma irányítani akarják, előre számolni nem tudnak. T. Ház! Fricke Valér képviselőtársam a költségvetés általános vitája folyamán mondott beszédében amiatti félelmének adott kifejezést, 'hogy az új búza ára nem lesz megfelelő. En megértem ugyan ebbeli aggodalmát, de azt hiszem, jogosabb az én optimisztikusabb megítélésem akkor, amikor feltételezem, hogy a pénzügyminiszter úr úgy, mint eddig is tette, most is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a ma131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. gyár búza ára minden körülmények között megfelelő standardszínvonalon álljon. Gondolok e tekintetben a miniszterelnök úr által életrehívott ú. n. szolnoki tizenöt pengős búzaárra, mint minimumra.^ Nagyon jól esne ezért a magyar gazdaközönségnek, ha illetékes kormánykörökből egy pár bátorító, bíztató szót hallana a tekintetben, hogy ezt a frontot az idén is tartami fogják, amire azért is szükség van, mert különben a jkevés ellenállóképességgel bíró magyar gazdák értéken alul is előre lekötik terményeiket. T. Ház! Mint gyakorlati gazdának legyen szabad még röviden egy-két mezőgazdasági vonatkozású kérdésről szólnom, nem tévesztve szem elől, hogy még csak a költségvetés általános tárgyalásánál tartunk, erre való tekintettel tehát csak röviden, sürgönystílusban említem meg ezeket. Elsősorban örömömnek akarok hangot adni ama körülmény felett, hogy a magyar mezőgazda állatállományát az elmúlt időszakban sokkal jobban tudta értékesíteni, már pedig a dunántúli kisgazda adóját eladott szarvasmarháinak és lovainak árából úgy, mint az alföldi a lovak és a mangalica-sertések árából fizeti. A pénzügyminiszter úr _ ezt a tényt bizonyára megelégedéssel veszi majd tudomásul, feltéve, ha ezeket a megállapításaimat az ő gyakorlati tapasztalatai is meg fogják erősíteni. Örömmel kívánok tehát e helyről megemlékezni az emelkedett olasz és német vágómarhaexportról, a német félsertés-, a német és angol zsírexport lehetőségeiről és különösen elsősorban azon helyes rendszerről, amely helyes rendszert e tekintetben a m. kir. Külkereskedelmi Hivatal olyan szerencsésen vezetett be. Ha nem lennék gazda, talán már sokain ám is 'bizonyos vonatkozásokban egynémely állatnak az árát, ezt azért nem merem tenni, mert gazda vagyok. Mégis szót kell emelnem a tekintetben, hogy vigyázzunk a jövő fejleményei terén. Aggályaim vannak ugyanis — bizonyos állatokra, különösen a jobbminőségű hízott állatokra gondolok — a készletekkel^ kapcsolatban, amelyek bizonyos mértékben kétségtelenül fogytán vannak. Azonkívül utalni kívánok arra, hogy attól is félek, hogy mint minden farsang után bojt következik^ ennek az elmúlt időszaknak is megjöhet a böjtje,, ha nem előrelátóan gondoskodunk. TJgy gondolom, hogy az Olaszország elleni szankciók a közeljövőben kétségtelenül meg fognak szűnni, s Németország takarmánytermése is kétségtelenül sokkal nagyobb lesz az idei évben, mint volt tavaly. Maga ez a két körülmény lényegesen súlyosbítani fogja élőállataink exportlehetőségeit. (Rajniss Ferenc: Ausztria többet vehetne!) Átveszem Rajniss képviselőtársam gondolatát, s magam is azon a véleményen vagyok, »hogy Ausztria többet vehetne. ^Hiszem is, hogy többet fog venni azon egyszerű okból, mert ha bővebb termésünk lesz. alacsonyabbak lesznek az árak és az osztrákok akkor vesznek, ha alacsonyabbak az árak. De nemcsak Ausztriára és nem elsősorban Ausztriára gondolok, hanem azon érzelmi, politikai és gazdasági alapokon való barátság folytán, amely bennünket Itáliához és Németországhoz kapcsol, elsősorban reájuk és remélem, hogy ellenére az előbb említett súlyosbító körülményeknek, úgy mint a múltban volt, a jövőben is átveszik tőlünk gazdasági feleslegeinket. T. Ház! Beszédidőm a vége felé közeledik, s ezért egyetlenegy kérdésről akarok most már