Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 577 ha ezt a gondolatmenetet felvéve, folytatólag én is ezzel foglalkozom. Az egyke kérdését ugyanis magyar szempontból a legfontosabb kérdések egyikének tartom. A főméltóságú Kormányzó úr a múlt év nyarán bölcs megérzéssel felkereste Baranya vármegyében az egyke fészkét azért, hogy élére álljon annak a küzdelemnek, amely az egyke ellen részben már megindult, de részben, azt hiszem, ezután fog különösen kifejlődni. A főméltóságú Kormányzó úr példát mutató nagyszerű lépése engem, mint Baranya vármegye egyik képviselőjét, arra indít, hogy midőn e tárgyról f felszólalásomat elkezdem, elsősorban a hála és a köszönet hangját hallassam azért a nagyszerű ténykedésért, amelyet a Kormányzó úr ezzel a lépésével tett. Ha az egyke kérdéséről akarok beszélni, akkor ugyamígy, mint Béldi képviselőtársam is tette pénteken, elsősorban annak okait kell keresnem, mert csakis, ha ezekre az okokra rá tudunk mutatni és azokat ismerjük, tudjuk azokat a gyógyszereket megtalálni, amelyekkel ezeket a kárt okozó bacillusokat kiírthatjuk. A kérdésnek nagy irodalma, régebbi és újabbi irodalma van, amely erre nézve nagyon bő anyagot ad. Az egyke keletkezésének és terjedésének okai egészen különbözők, mégpedig aszerint, hogy milyen talajban gyökerezett meg az egyke. Különbözők, változók, de igen gyakran — elismerem — különbözőségükben is egymásba kapcsolódók az indítóokok. Szokás arról beszélni, — éppen az előttem szóló is szóbahozta — hogy az egyke kérdésének leginkább erkölcsi, vagy anyagi okai vannak. Az én szerény véleményem szerint nemcsak ez a két, hanem sok más oka is van az egykének. Elsősorban az egyke-kérdés kiváló ismerőjére, dr. Máday István egyetemi magántanár úrra, illetőleg az általa kiadott igen értékes munkára, mondhatnám, kátéra hivatkozom, amely maga hét főcsoportra osztja az egyke főokait és ezek mellett számos alcsoportot sorol fel. Mások az egyke okai a szellemi arisztokrácia körében, mások a polgári osztályban, mások a városi proletárelemnél és különösen mások s egészein különbözők a falusi magyar lakosságnál. Készemről nem kívánok foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy — mondjuk — például egy egyetemi tanár családjának van-e erkölcsi oka és joga az egykére; azzal a kérdéssel sem kívánok foglalkozni, hogy a polgári középosztályban elbíráljam az egyke kérdését és legkevésbbé érdekel most a proletárosztály egykéje, En egyetlen iegykekérdéssel kívánok foglalkozni és pedig annak a nemzetfenntartó elemnek, a magyar kisgazdának egykéjével, amely nemzetfenntartó magyar kisgazda elem rezervoárja kell, hogy maradjon annak az emberanyagnak, amelyet én nem fogyatkozva, nem apadva szeretnék látni, hanem mindemkor kiapadhatatlannak szeretnék tudni. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! Ha csak a, húsz ezreléken aluli születési arányú községeket minősítem egykés községeknek, akkor is szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy Magyarország 3000 lakoson aluli községei (között — amelyeknek száma 2893 — a vonatkozó statisztika szerint mintegy 250 egykés község van, tehát ezeknek az egykés községeknek száma a 3000en aluli lakosságú községek számához viszonyítva több, mint 8%. Sőt, ha egy régebbi statisztikai adatot veszek elő és pedig Magyarország népesedési viKiÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VTI. szonyait nézem 1920-tól 1932-ig, az Országos Közegészségügyi Intézet által e tárgyban kiadott kiadvány azt a szomorú tényt állapítja meg, hogy az 1920 és 1932 közötti időszakiban összesen 494 község volt egykével fertőzött, — a városokat is beleszámítva — tehát az összes községek 14'5%-a. Amennyiben ezt az adatot átszámítom a 3000 lélekszámon aluli községekre, ez a szám 17%-ra emelkedik. Nagyon szomorú, hogy ezek a© egykés községek éppen egymás mellett fekszenek és pedig Tolna, Baranya, Somogy megyékben és a Bácskában vannak. Ebből is látható, hogy ez a betegség állandóan fertőz. Ebben az említett négy vármeigyében a községeknek több mint egyharmadrésze egykés, tehát az egykés községek száma többi mint 33% és ebből az említett számból Baranyára 105 község jut. Hogy milyen rettentő pusztítást jelent az egyke, abban a tekintetben legyen szabad {hivatkoznom Kenéz Béla képviselőtársam megállapítására, aki a magyarországi házasságok 17%-át mondja gyermektelennek és 25%-át mondja egy- vagy kétgyermekesnek. Ezek a házasságok a nemzet szaporodása szempontjából számottevő tényezőt azért nem jelentenek, mert ahol csak két gyermek van, — minthogy az nem több, mint a szülők száma — az a házasság gyarapodást nem jelent. Összesen tehát 42%-a a magyar házasságomak olyan, amely a nemzet szaporodása szempontjából szóba nem jön. Ha a háromgyermekes családokat is veszem, a népesség szaporodását akkor sem állapíthatom meg ama retttnetesen szomorú tény folytán, hogy a megszületett gyermekek 46%-a nem éri meg lazt a. kort, amikor házasságra léphetne. Négy gyermekre van tehát szükség egy családban (ahhoz, hogy a nemzet szaporodása szempontjából elég legyen téve a követelményeknek. Hol van ettől az a 250 egykés. falu, amelyeket az előbb említettem 1 ? Rettenetes kép ez. t. Ház! Itt igazán nemcsak beszélni, hanem tenni is kell. Állítom, hogy már eddig is megtörtént minden lehető, ez azonban nem elég és feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kormány, i&z államhatalom mentől előbb kézbe vegye ezt a kérdést és a kezéből ne is engedje ki. Az állami beavatkozásra vonatkozóan, sajnos,^— nem ez az általános felfogás — vannak e kérdéssel foglalkozók, (akik abból az elgondolásból indultak ki, hogy az állaani beavatkozásnak nincs helye az egyke kérdésének megoldásában. Éppen, mivel ezt a felfogást nagyon helytelennek, sőt elavultnak és abszurdumnak tartom, meg kell említenem, hogy az állami beavatkozásra szükség van s hogy ezzel is kell számolni. A kérdéssel foglalkozók egyike egy nagy könyvet írt erről a kérdésről, amelyben folyton és kizárólag azt fejtegeti, hogy mivel az egyke csak erkölcsi kérdés, az lálltami beavatkozásnak e téren nincs helye. Piatzenhoffer Antal könyvében olvastam ezt, legyen szabad a vonatkozó részt ismertetnem. Azt írja (olvassa): »Az államnak, mint ilyennek, esiak anyagi eszközök^ állnak rendelkezésére az egyke megszüntetésére, tehát nincs hatalma, az ellene folyó küzdelembe, mint közvetlen és főtényező, nem folyhat be.« T. Ház! A magam részéről természetesen ezt nem akceptálom. Elismerem, hogy a falusi egykének is vannak kétségtelenül erkölcsi ol' dalai, erkölcsi defektusai. Ilyenek: az önzés, a 82
