Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

578 Az országgyűlés képviselőházának kényelemszeretet, az igazi vallásosság hiánya és különösen a divat, amely mételyként terjed. Egy szomorú példáról emlékezem' meg erről a helyről és ki akarok pellengérezni egy baranyai esetet. Amidőn ugyanis egy flailusi magyar menyecskének iá negyedik fia született, a falusiak, illetve az ottani banyák kezdeményezésére imaliacos göbének nevezték az anyát. (Brogli József: A vénasszonyok!) Ez kétségtelen erkölcsi vész, amelyen segíteni» amelyen változtatni elsősorban a falusi lelkészek és tanítók kötelessége. Meg is teszik, ki i& veszik a maguk részét ebben a tekintetben. Munkájuk különösen három irányban fejthető ki. Elsősorban példaadással. Sajmos, nem lévén a jó példa ragadós, ezzel nem' sokra mennek. Másodsorban prédikációval, a szószékről való tanítással. Sajnos, ezzel sem mennek sokra és mint nekem bariainyai lelkészek mondották, a legtöbben már irtóznak is ettől azért, mert mint mondják: üresre prédikáltuk a templomot. Természetesen a falusi lakosság^ nem szeret a templomban vasárnaponkint ismétlődően arról (hallani, ami az ő korholását jelenti. Marad tehát a banmiadik mód, a missziós munka, a személyes és naponkénti érintkezés a hívekkel. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ennek — bár ezen a, téren állandóan, szakadatlanul folyik a munka — nincs meg a kellő eredménye, legtöbbször anyagias elgondolások miatt. A tiszteletes úrnak, — mondotta valami vénaszszony — mint papnak nagy érdeke, hogy propagálja, hogy minél több gyerek legyen a falunkban, mert minél több gyermek van, annál több a lélek, annál több a lélekpénz és annál több a párbétr. Sajnos, ez az anyagias felfogás megvan, azonban ezzel szembe kell nézni és ezen a helyzeten lehetőleg segíteni kell. Azt hiszem, az összes érdekeltek beleegyezésével és helyeslésével fog találkozni az egész vonalon az az elgondolás^ hogy a párbér megszüntettessék és ez a kérdés más alapon rendeztessék. Elismerem, hogy az erkölcsi okok nagyon súlyosak, de vannak jogi, közigazgatási és különösen gazdasági okok is, amely utóbbiak a legsúlyosabbak. Ha, vitatkozni lehetne is azon, hogy a gazdasági vagy a morális okok a súlyosabbak-e, azért szerény véleményem szerint a gazdasági okok a súlyosabbak, mert azt láttam, hogy ahol az erkölcsi okok dominálnak is, ezek az erkölcsi okok gazdasági okokra vezethetők vissza. Az a kérdés, hogy honnan indul el, mert ahonnan elindul, ott kezdődik a, dolog. (Ügy VOM! Ügy van! jobbfelőL) Mielőtt e kérdés gazdasági okaira rátérnék, legyen szabad néhány jogi és közigazgatási körülményre rámutatnom, különösen pedig egyes régebbi törvényeinkre, amelyek egyenesen szolgálják, táplálják az egykét. Ilyen elsősorban katonai közigazgatási törvény, amelynek értelmében a katonai^ szolgálat alól éppen az egy kést mentik fel és pedig mint családfenntartót. (Csoór Lajos: Helytelen, hogy ott adnak felmentést, ahol egy gyerek van!) Nehéz és mindenesetre megfontolandó tehát ezeknek a kérdéseknek megfelelő összeegyeztetése. De nemcsak ez a katonai törvény intézkedik így, vannak mások is. Ilyen például a, közmunkakötelezettség. Kérdezem: nem azt látjuk-e, hogy mindenkor a legsúlyosabb teher a több és sokgyermekeseket sújtja (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) <é& kevesebb teher sújtja az egy késeket és a gyermektel e181. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. neket? (Árvátfalvi-Nagy István: Be kell hozni az agglegényadót!) Kétségtelenül a legsúlyosabbak a gazdasági okok. Ravasz László püspök mondotta, hogy ahol egy 20 holdas földbirtokkal rendelkező család egyetlen gyermeke elveszi egy másik 20 holddal rendelkező család egyetlen gyermekét, ott a következő generációnak már 40 holdja van és ha ez az unokákban is így folytatódik, akkor már 80 hold lesz. Mindenesetre a munkanélküli földszerzésnek egyik legegyszerűbb formája. Fordítva is így van, t. Ház! Ahol a családnak 20 holdja van és két gyermeke, ott a következő generációra már csak 10—10, az azután következőre pedig már csak 5—5 hold esik ugyanezzel az elgondolással. Itt tehát 5 hold 80 holddal áll szemben. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az egykének egyik legfontosabb oka a félelem a szegénységtől. Azt pedig, aki a szegénységtől fél, morális fegyverekkel meghódítani nem lehet; azzal másképpen kell elbánni, annak segíteni, azt a több gyermekért kárpótolni kell. T. Ház! Felszólalásom ezen témájának lényegéhez érkeztem. Hangsúlyozom: ez a kérdés állami beavatkozást igényel, mert másképpen ez el nem intézhető. Több ízben hallottunk az erőszakos beavatkozás szükségességéről, az egykéseknek erősebb megadóztatásáról. Hallani továbbá az örökösödési törvény megváltoztatásáról, hármas és négyes örökösödésről beszélnek. Mindezt azonban nem tehetem magamévá, mert elgondolásom szerint erőszakos eszközökkel ebbe a kérdésbe belenyúlni nem szabad. Nem szabad abból az egyszerű okból, mert éppen az a magyar kisgazdaelem, amelynek betegségét ez a belenyúlás orvosolni kívánná, az erőszak alkalmazására nem sokat reagál, úgyhogy ezt nem tartom helyesnek. Különben is ennek a kérdésnek annyi részlete, annyi csínja-bínja van, hogy ezekről mai költségvetési beszédemben megemlékezni már csak azért sem kívánok, mert feltétlenül hiszem, hogy a belügyminiszter úr a közeljövőben más, családvédelmi javaslataival kapcsolatosan, az egykére vonatkozó javaslatot is hozni fogja; akkor lesz tehát ideje annak, hogy ezt a kérdést r részleteiben tárgyaljuk. Hogy mégis a költségvetés általános tárgyalása kapcsán voltam bátor erről a kérdésről ilyen kimerítően szólni, annak oka egyszerűen az, hogy egy gondolatot kívánok felvetni, még pedig azért csak egy gondolatot vetek fel és nem indítványt, még kevésbbé határozati ja vaslatot akarok beterjeszteni, mert ha elgondolásom a kormányzat és az illetékes tényezők tetszését elnyerni — amiben nem is kételkedem elvileg —• akkor ez a gondolat talán testet is fog ölteni. Én a kérdést úgy gondolnám elintézhetőnek, járható útnak azt tartanám, — szem elől nem tévesztve, hogy soha büntetni nem akarok, hanem mindig csak kárpótolni és jutalmazni — hogy az egykés vidékeken a többgyermekes kisgazdát érezhetően meg kellene jutalmazni. Azért csak az egykés vidékekre és nem generálisan az egész országra vonatkoztatva mondom ezt, mert sajnos, fedezetet elképzelni sem lehetne, ha az egész országban akarnók ezt keresztülvinni. S azért csak a 40, vagy mondjuk, 50 holdon aluli kisgazdákra gondolok, mert véleményem szerint ennek a kisgazdaelemnek egykéje az, amely a legveszedelmesebb, a legkártékonyabb az országra nézve.