Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
576 Az országgyűlés képviselőházának cukrot nem kap!) Milyen érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar gyermeknek ne tudjamak olcsó cukrotvagy talán ingyen cukrot adni 1 ? En azt mondom 1 : el tudom képzelni azt. hogy egy kormányzat felemelkedjék a belátás olyan magaslatára, hogy a munkanélküliek gyermekeit például ingyen cukorral lássa el. Kérdem, milyen érdek fűződik ahhoz, hogy amikor a magyar gyermek nem jut cukorhoz, Ugyanakkor a dúsgazdag szeszkartelnek 300 vagon cukrot adnak 10 fillérért kilogrammonkint? (Kéthly Anna: Anglia kisajátította a cukorgyárakat!) T. Képviselőház! Nagy [kérdések ezek, amelyek megoldásához sok belátás és szív kell. Amerika nevetni tanítja a maga polgárait: Keep smiling! — mondja az amerikai kormányzat — nevessetek, mosolyogjatok. Ez az optimista világnézet, úgy ;látszik, hozzátartozik az amerikai lelkülethez és az amerikai közgazdasági elgondolásokhoz. A nevető, mosolygó ember milyen szép ideál. Nálunk ennek az ellenkezője történik, mert nálunk az egész hiva»talos világ pléharcot ölt magára, rossz néven veszi a mosolygást és azt is busulásra készteti, akinek megvolna a hajlama vagy a lehetőséige ahhoz, hogy mosolyogjon. Hasonlatos a mai magyar helyzet — és ezzel be^is fejezem beszédemet — örült Johanna esetéhez,, aki megölte a férjét, kivette a szívét és a szíve helyébe egy óraszerkezetet tett, hogy az. élet látszatát keltse. Igen, a mai magyar élet helyén nem piros, meleg, éltető, szerető szív van, hanem egy konok, rideg, hideg óraszerkezet, (Malasits Géza: Stopperóra!) amely csak dátumokat és csak számokat ismer, de nem - ismeri az életet. Az ellenkezőjére van szükség, erre pedig — sajnos — ez alatt a kormányzati rendszer alatt kilátás nincs. Éppen ezéirt a költségvetést még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mándy Sándor képviselő úr. Mándy Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Előttem szólott képviselőtársam felfogásától engem mély szakadék választ el, s e szakadék mélységének az ő elhangzott beszéde után különösen örvendenem kell. Ez a szakadék köztünk át nem hidalható azon egyszerű okból, mert arról az oldalról, a szociáldemokraták padjáról az ország közviszonyaira éis közérdekeire nincsenek tekintettel, hanem (mindent csak egyoldalúan, a saját egyéni szempontjukból néznek. (Propper Sándor: Ezt mondja Mándy, az ezerholdas! — Zaj a baloldalon. — Malasits Géza: Mi vagyunk a többség az országban, önök a kisebbség! — Müller Antal: Nem volna jó! —Propper Sándor: Az ezerholdasok jól élnek ebben az országban! — Müller Antal: Más a szociáldemokrata ember, és más a dolgozó ember! A kettőt nem lehet egy kalap alá venni. — Zaj a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget.) Előttem szólott képviselő úr szemére vetette a kormánynak, hogy ebben a költségvetésben nincs szociálpolitikai elgondolás és a kormányban nincs szociálpolitikai érzés. (Farkas István: Nincs bizony!) Bocsánatot kérek, (Farkas István: Azt lehet!) de szordinót kell alkalmaznom, hogy !kellő kifejezéseket használjak erre az állításra, mert én ennek pont az ellenkezőjét látom. En azt látom, hogy a kormány szociálpolitikai téren mindent elkövet, amit csak a gazdasági viszonyok megengeditek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy a t. képviselő úr nem mutatott rá azokra az anyagi 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. eszközökre, amelyek segítségével «zek a szociálpolitikai kérdések elintézhetök lennének. (Farkas István: En már rámutattam. —- Zaj!) T. Ház! Órákra lenne szükségem, ha részletesen akarnék foglalkozni az előttem szólott t. képviselő úr hamis igéivel. Nem kívánok foglalkozni azok egyes részleteivel sem, ellenben rá kívánok mutatni arra a felfogásra, amely elhangzott arról az oldalról, miikor a Rajniss és a szocialisták közt felmerült ügyben azt tartották szükségesnek bizonyítani, hogy azokat az összegeket, melyeket a szociáldemokrata párt német testvéreitől kapott, nem (titokban, hanem nyíltan vették fel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A párt egy fillért sem kapott.) A magam ízlése szerint ezt a^mosakedást nem tartom elég jónak; ellenkezőleg, ebből azt látom, hogy a tisztelt szociáldamokrata urak nem restelték bevallani azokat a tényeket és módszereket, amelyeket más gondolkozású magyar emberek még akkor is restellnének, ha nem nyíltan» hanem titokban csinálnák ezeket és nagyon sokan hazaárulásnak is tartanák az ilyen tényeket. (Malasits Géza: Az egyházak is százezreket vettek fel külföldön s egy vasat sem fizettek vissza. Miit beszél? Ez is olyan pénz! — Müller Antal: Az egészen más!) A legnagyob'b különbség abban van, (Propper Sándor: Hogy magának ezer holdja van!) hogy én más szemszögből s más szemüvegen nézem az eseményeket, és bírálom a kormány politikáját. En segíteni kívánok, amennyire szerény^ erőmtől telik, önök pedig mindenben csak gáncsoskodnak i (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj <i szélsőbaloldalon.) Terimészetesen nem tudunk szociálpolitikai téren mindent megteremteni, amit szeretnénk, de ez nem az akaratunkon, hanem az eszközökön múlik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A mezőgazdasági munkások munkanélküliségét is méltóztatott említeni. Ez nagyon hajánál fogva előrántott kérdés, mert a mezőgazdasági munkások munkanélkülisége csak időszaki* a mezőgazdasági munkák természetének megfelelően rendszerint csak télen áll elő. Tavasztól őszig mezőgazdasági munkanélküliségről beszélni alig lehet. Méltóztassék azonban most a falura kimenni, ott már megindult a tavaszi munka és mindenütt a munkások, mégpedig a megelégedett munkások ezreit fogja látni. (Farkas István: 80 filléres napszámmal meg vannak elégedve!) Nemi 80 filléres a napszám, ihanem több, (Ügy van! jobbfelől.) de semmiesetre sem olyan sok, mint amilyent én mint gazda szeretnék, mert én azt szeretném, ha mentől többet tudnék nekik adni. Az egyke kérdéséről is méltóztatott megemlékezni. Miután az én költségvetési beszédem tárgya is főleg ez a téma, erről még beszédeim folyamán fogok nyilatkozni. A költségvetés általános vitájában, amelyben először van szerencsém felszólalni, éppen olyan tárgyat vá: lasztok felszólalásom gerincéül, amely a költségvetés ebírálásának szempontjából talán nem mondható legelsőrendű fontosságúnak, mégis én úgy ítélem meg ezt a kérdést, mint amely; lyel folytatólagosan és állandóan foglalkozni nem felesleges, hanem kívánatos. Éppen a legutóbbi ülésen egy másik baranyai képviselő, Béldi képviselőtársam kimerítően foglalkozott az egykével. Ügy hiszem, nem lesz felesleges,