Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 575 oldalon ülő egynémely úrnak kedvenc világnézete: a nácizmus, már temeti a magyarságot. Egyes náci újságok már azt írják, hogy magyar probléma tulajdonképpen nincs, vagy néhány évtized múlva nem lesz, mert. a magyar faj kiveszőben van. (Antal István: Már ezelőtt 150 évvel is ezt írták!) Annál figyelemreméltóbb, hogy kivesző fajtának minősítik az egész magyar nemzetet, mert szerintük 50—60 év múlva elhagyja a történelem színpadát. Ez a veszély valóban nem jelentéktelen és ráolvasással ezt a veszélyt elhárítani nem lehet. Van ennek is reális orvosszere és módszere, előbb azonban meg kell határozni a diagnózist, azután lehet megírni az orvosságot. Tegyék lehetővé a családalapítást és azt, hogy az új családnak emberi megélhetése legyen. A mai házasságok túlnyomó nagy részében mit látunk? Azt látjuk, 'hogy a fáradt öregek kis lakásában, annak egy-egy zugolyában húzódnak meg a fiatal párok és még legmerészebb álmaikban sem mernék gondolni arra, hogy nekik szoba-konyhás lakásuk legyen, berendezve, Önállóan, egyedül. Ilyen ma, alig van. Akad itt-ott, hogy erősítse a szabályt, a szabály azonban az, hogy benősülnek — nem üzletekbe, nem virágzó vállalatokba, hanem kis szoba-konyhás lakásokba, amelyekben egy sarkot kap az új pár és ott éli le a maga életét. A fajfenntartás szemsizögéből tehát az ilyen fölfogás, amelyet ma látunk, roppant kisértékű és nem szilárd bázis a jövő számára. Tegyék lehetővé, hogy a osaládalapító férfi ed is tarthassa családját, táplálhassa, nevelhesse gyermekeit Nem lehet azzal »vádolni a magyart, hogy nem szereti a gyermeket és hogy szándékosan tartózkodik a gyermekneveléstől. Nem lehet, nem. szabad ezzel még külön megbántani. Igenis, szereti a gyermeket, hiszen olyan gyermekkultuszt látunk, hogy nemcsak a saját gyermekét szereti mindenki, hanem általában szeretik ma a gyermeket. Azt lehet mondani, hogy mindenki szereti mindenki gyermekét. (Malasits Géza: Csak a pesti háztulajdonosok nem. szeretik a gyermekeket! — Antal István: A másét! — Malasits Géza: Próbálja meg, micsoda kálváriajárás gyermekekkel lakást kapni! — Zaj.) Talán éppen ez a nagy gyermekszeretet járul hozzá ahhoz, hogy megfontolják és meggondolják, — hiszen borzasztó kockázat, hogy képes lesz-e a gyermekét nevelni, ruházni, taníttatni, táplálni — hogy akkor utódnevelésre egyáltalán gondolhatnak-e. Itt lelkiismereti kérdéssé válik az ügy. (Hertelendy Miklós: A gazdasági cselédek között 5—8 gyermekesek vannak! — Farkas István: Ott vannak, igen! A pesti háziurak nem is fogadnák el őket lakóknak!) Talán lehetne tenni valamit az ellen, hogy a család intézményét a kapitalizmus romboló hatásaitól mentesítsük. Mi a helyzet? Aki neon tudná, ha nem látta volna, még módjában van, igen sok helyen találkozhatik azzal, hogy az asszony elmegy a gyárba garasokért dolgozni — szívesebben alkalmazzák az asszonyt, mert sokkal olcsóbban dolgozik, mint a férfi — (Ügy van! Ügy van! a széhőbaloldalonj a gyermeket kilökik az utcára akár koldulni, akár újságot árulni és a teremtő férfi otthon hámozza a krumplit, esetleg mossa a pelenkát vagy végzi a házimunkát, mert 6 már drága munkaerő, őt már nem alkalmazzák. Megfordult tehát a hivatás a családban. Ez nem sporadikus jelenség, nem egyes ilyen eseteik vannak, hanem ezrével, tízezrével, maholnap rendszeressé (kezd válni ez a helyzet. Erre azt mondani, hogy így van jól, ahogyan van, azt hiszem, elhibázott dolog. Sok politikai rendszert átélt ez a generáció, talán valamennyit, amennyi egyáltalában a mai helyzetben elképzelhető. Volt liberaliz-j mus, ivóit annak néhány színezete, volt konzervativizmus, annak több válfaja, volt polgári demokrácia, volt bolsevizmus, volt ellenforradalom, volt sok mindenféle, de, t. Képviselőház meg kell állapítani, hogy utcán szülni és csaladokat utcán fetrengeni látni egyik ilyen megnevezett politikai rezsim alatt sem volt lehetséges. A reformkormánynak kellett eljönnie ahhoz, hogy az utcára dobjanak ki gyerekestől családokat, hogy nők utcán szüljék meg a gyermekeiket. (Hertelendy Miklós: Előfordult ez máskor is!) r Hát nines ebben a hazában lannyi készültség, annyi pénz, annyi áldozatkészség, hogy a nő^legszentebb hivatásának pillanatában fedél alá és ágyba kerüljön? Nincs ebben ia hazában annyi anyag, vagy annyi szív viagy annyi előrelátás, hogy családokat gyermekekkel együtt ne dobjanak ki az utcárla, hanem gyűjtsék össze valahol fedél alatt? (Malasits Géza: De ne úgy, mint a Zita-barakban, kétméteres lyukban!) T. Képviselőház! Az ígéreteket nem' váltották be, f ime ezt (bizonyítottam és ha, volna időm a részletekbe belemenni, hozhatnék fel konkrét bizonyítékokat is. Ugyanakkor mit látunk r a másik oldalon? Azt. hogy a bérek, a fizetések, általában a jövedelem vagy esőkként vagy stagnált, ellenben kaptunk a nyakunkba egy elbirhiatatlan drágaságot. Az alatt az egy év alatt, amióta reformkormány és reformplairlament van, a sertészsír 56%-al, a kenyér 24%rkal. a burgonya 166%-kal, a bab 120%-kal drágult, tehát a legelsőrendű élelmicikkek ára szökött^ fel a magasba, ugyanakkor, amikor a bérek és fizetések emeléséről, tehát megfelelő' ellensúlyról nem gondoskodtak. A 17 legfontosabb élelmicikk ára átlagban 43%-kai emelkedett. T. Képviselőház! Szép és hasznos dolog a kivitek szükséges is, különösen akkor, ha jó valutáért vinnék ki a jó m/agyar élelmiszereket; akkor minden embernek csiak kívánnia lehetne, hogy minél többet vigyenek ki. De a mi felfogásunk az, hogy amíg itthon egyetlenegy éhes száj hiába tátog egy falat kenyérért, addig ebből az országból egyetlen gramm élelmiszert sem szlaibad kivinni. Maid ha mindenki jóllakik, majd ha mindenki el lesz látva, ha valóban 1 nincs éhező ebben az országban, akkor lehet ám a kivitelre gondolni, akkor válik hasznossá a kivitel. Milyen 1 gondolat rejlik amögött, t. m Képviselőház, hogy idehaza olyan drágán adják az élelmiszereket, hogy a nép legnagyobb része nem tudja azokat megvenni, a külföldi államok nyakára pedig dömpingárakon zúdítják ki a magyar élelmiszert? (Kéthly Anna: Es kapunk helyette banánt!) Mi értelme vtan annak, tisztelt Képviselőház, hogy a magyar cukrot a külföld hfarmadáron kapja meg és idehaza a magyar gyermeket a magyar anya nem tudja cukorral táplálni? A doktorbáosik egyre mondják, hogy sok cukrot a gyermeknek, mert az egészséges, mert az tápláló és fejleszti, erősíti a csontrendszert. Milyen szép megállapítás ez; igen ám, de 1 pengő 36 fillér 1 kilogramm cukor, meg 1 pengő 40. (Malasits Géza: A falusi gyerek sem tejet, sem
