Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. léteire is, meg kell állapítanom, hogy itt vörös , fonalként két kérdés húzódik végig az ellen- : zék részéről. Az egyik a titkos választójog, j (Ügy van! a baloldalon.) Leszögezem, hogy ma- { gam is híve vagyok a titkos választójognak. (Dinnyés Lajos: Akkor csináljuk meg!) Mivel azonban első a kenyér és azután jön a jog, mivel első a gazdasági problémák megoldása, s miután Gömbös Gyula miniszterelnök úr kijelentette, hogy el fog jönni a titkos választójog, mihelyt a gazdasági kérdések nagy vonásokban megérlelődnek és elintéztetnek, éppen ezért ezt, hogy úgy mondjam, csak { folytonos politikai támadásnak lehet alkalmazni, de nem tudom elhinni, hogy a t. túloldal is a politikai kérdést, a titkos választójog kérdését előbbre tenné, mint a nehéz gazdasági kérdések rendezését, amelyek megoldása tekintetben mindnyájan keressük a kivezető utat. (Zaj a baloldalon és a középen — Dinynyés Lajos: A bizalmas elgondolás is titkos volt! — Rácz Kálmán közbeszól. — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltótzassanak csendben maradni és Várady képviselő úr folytassa beszédét. vitéz Várady László: Itt van az alkotmány folytonossága. Az alkotmány tulajdonképpen egy forma. Az alkotmánynak lelke van, ezt mi vagyunk hivatva kitölteni. Ez a lélek nem lehet más, mint a keresztény és nemzeti irányzat; a szociális elgondolás pedig benne van a keresztény elgondolásban. Es lehet alkotmánysérelemről akkor beszélni, amikor a szólásszabadsággal megáldott sajtó szinte gyalázkodó an nyilatkozik és ír? (Dinnyés Lajos: Hol? Ez ínegrágalmazása a sajtónak!) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat figyelmeztetem, hogy maradjon csendben és kérem, hogy ne folytassa közbeszólásait. (Dinynyés Lajos: Ilyet nem lehet hallgatni szó nélkül!) Akkor menjen ki. (Dinnyés Lajos: Jogom van bennmaradni, elnök úr!) Akkor kökötelessége csendben maradni, mert a ház-| szabályok nem engedik meg azt, hogy a képviselő másik képviselőtársát közbeszólással zavarja. Rendreutasítom. (Dinnyés Lajos: Más is közbeszól.) Másodszor is rendreutasítom. vitéz Várady László: T. Ház! Az alkotmány egy élő organizmus, amely mindig fejlődik. Ha mi alkotmányunkat Szent István óta nem változtattuk volna, vájjon hová jutottunk volna már? Lehetett volna-e jobbágyfelszabadítás, lehetett volna-e emancipáció? Az alkotmány egy élő szervezet és amikor az egész világ' ma egy nagy vajúdás és átalakulás előtt áll, ezt nekünk is át kell éreznünk, nem úgy, hogy lemásoljuk szolgai módon esetleg egy más idegen nemzetnek gazdasági, politikai, vagy más felfogásait, (hanem át kell alakulnia az alkotmánynak úgy, ahogy fajunk, nemzetünk, a mai idők megkövetelik. (Kun ' Béla: Hogy? Maradjon a parlamentarizmus vagy jöjjön a diktatúra?) Feltétlenül maradnia kell a parlamentarizmusnak. T. Ház! Mielőtt a költségvetésre rátérnék, móltózitassék megengedni, hogy mint a Tiszántúlnak képviselője, azt a kötelességeméit teljesítsem, hogy a kormánynak mély tiszteletem kifejezése mellett köszönetet mondjak azért a sok jóért, amit annak a jégtől és aszálytól rettenetesen sújtott vidéknek a mai viszonyok között és a mai gazdasági helyzetben bőségesen juttatott, úgyhogy minden könnyet letöröltKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 555 Hálámat és elismerésemet fejezem ki ezért, mert sok szomorú arcot mosolygósra fakasz; tott és nem volt éhező ember ezen a tiszántúli vidéken, amely különben is mindig nagyon is nehéz helyzetben van. Ugyancsak itt a parlament előtt kell leszögeznem, hogy a magyar sajtó pártkülönbség nélkül részint vezércikkekkel, részint színes riportokkal és megfelelő tájékoztatással felhívta erre az ország figyelmét és másodsorban így a sajtónak köszönhetjük, hogy a nehéz télből a reményteljes tavaszba el tudtunk jutni. (Propper Sándor: Szóval mégis csak Jó valamire az a gyalázatos sajtó!) Gyalázatos a sajtó akkor, amikor személyeskedik, én a sajtónak csak azt a részét hibáztatom, amely a magánéletbe és a magán családi dolgokba beleszól; ez a legelső, amit a sajtóreform révén meg kell változtatni. (Propper Sándor: A szabad sajtó irányában, tessék hozzátenni!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! vitéz Várady László: A tiszántúli képviselőnek az Alföld problémája fekszik a szívéhez legközelebb, de talán azért is, mert az Alföld problémája nemcsak a Tiszántúlnak kérdése, hanem az egész magyar nemzet kérdése. Nagy vonásokban az Alföld problémáját három szóval lehetne kifejezni és ez úgy hangzik, hogy víz kell, út kell és fa kell az Alföldön. (Úgy van! a baloldalon.) Mindenesetre méltóztassanak megengedni, h?ogy citáljak Csongrád vármegye kiváló, nagyszerű vol't főispánjának, Vadnay Andornak egyik munkájából néhány sort, amelyek ma is aktuálisak. Ezt írja (olvassa): »A mai kor államférfik előtt nyitva áll a halhatatlanság. Aki az Alföld kisembereit a pusztulástól megmenti és a síkföldi magyarság természetes 'szaporodását a munka útján való megélhetése által lehetővé teszi, megváltója lesz ennek a nemzetnek.« Az Alföldnek tehát, igen t. uraim, ez egy állandó, ma még megoldatlan problémája, amelyet szó nélkül és megoldás nélkül hagyni nem lehet. Ha sorra veszem azokat az alföldi problémákat amelyeket — újra hangoztatom — magyar kérdésnek minősítik itt, akkor azt látom, hogy a bajoknak legnagyobb oka az aszály, amely az Alföldön most két esztendőben

r egymás után következett be. amely megnehezíti az ottani helyzetet, a fejlődést megakasztja, a vagyon osodást megakadályozza és éppen ezért mutatok újra rá, hogy ez a probléma nemcsak alföldi probléma, hanem a magyarság egyetemes nroblémája is. Az Alföldre az ország 13*2 millió katasztrális hold szántóföld-területének közel a fele esik és mégis a nagy aszály miatt a szarvasmarha a Dunántúlhoz viszonyítva csak */7-ed, a sertésállomány és a lóállomány szintén ennyi, a juhállomány csak %, továbbá az Alföldön 100 katasztrális holdra 127) szarvasmarha, a Dunántúlon 24, az északi dombos vidéken 19 szarvasmarha esik. De nézzük meg, hogy az aszály által sújtott Alföldnek micsoda mérhetetlen nagy kára van. Az 1934-es statisztikai adatok kimutatása szerint az egész országban búzában 9'5 millió, rozsban 4'4 millió, árpában 4'3 millió, zabban 1*4 millió kár állott elő, tehát összesen 19'6 millió, csak 10 pengővel véve. 196 millió pengő. Ha veszem, hogy az Alföldön kb. 6^ málló katasztrális hold szántóföld van, akkor meg kell állapítanom, hogy az Alföldnek 1934. évi aszálykára 100 millió pengőt tett 78