Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

Az országgyűlés képviselőházának 13 András: A kommunizmus szálláscsináló ja a liberalizmus!) T. képviselőtársam ebben van a súlyos tévedés. Legyenek az urak meggyőződve arról, hogy azok, akiket méltóztatnak a gazdasági ellentéteknek, ha úgy tetszik, a felekezeti vagy faji ellentéteknek a nép előtt való feltárásával felvillanyozni és agitációjukkal a tapsokat elkönyvelni, csak addig mennek az urak után, amíg olyat mondanak, ami nekik tetszik, azután pedig" azok után mennek, akik még többet fognak ígérni, mint az urak. (Rajniss Ferenc: Mindig így volt!) Tényleg mindig így volt. 1831-ben, amikor kolerajárvány volt Felső-Magyarországon, a nép szenvedélyét azzal akarták levezetni, hogy azt mondták, hogy a kolerajárvány azért tört ki, mert Felső-Magyarországon a kutakat a zsidók megmérgezték és — méltóztassék a vonatkozó emlékiratokat elolvasni, — miután kirabolták a zsidók kis házait, utána kirabolták az arisztokraták és dzsentrik udvarházait, felgyújtották palotáit és utána kerüli sor a plébániákra. A demogógia eredményeit nem lehet megállítani. A demagógia elkezdődik az egyik helyen és folytatódik a másik helyen. Visszatérek a képviselőtársam által feladott kérdésre, hogy én mit tartok helyesnek, hogy én liberális és demokratikus dolognak tartom-e a fellépést ezzel az agitációval szemben? Mint ahogy a kommunizmussal szemben minden fegyvert megengedettnek tartok, mert ez a társadalom önvédelme, ugyanúgy megengedettnek tartok a társadalom és a kormányzat részéről minden eszközt a más címek alatt megjelenő nemzeti szocialista agitációval szemben. (Rajniss Ferenc: Azt nem! Még a kommunizmus ellen sem! — Rassay Károly: De mi van a törvénnyel? — Bródy Ernő: Tiszteljük a törvényt!) (Az elnöki széket Kornis Gy«|la foglalja el.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban megemlékezzem egy jelentéktelenebb kérdésről. A Böszörményi-féle agitációnak az ország szempontjából nem volt olyan óriási jelentősége, mint lett volna akkor, ha ennek a szélsőséges agitációnak irányítását olyan emberek veszik kezükbe, akikre felnéz á nép, éppen az általuk viselt történelmi nevek folytán. A Böszörményi-féle agitációval kapcsolatban végre megnézte a kormány, hogy tulajdonképpen kicsodák azok, akik az agitációt irányítják. Az illetők már konzuli, tábornoki uniformisokat vásároltak a Teleki téren, az uniformisokkal gondolták megszerezni a hiányzó tekintélyt a budapesti marshoz. Amikor Böszörményi urat, aki mint kaszáskeresztes nemzetvezér szerepelt, letartóztatták, akkor belenyúlt a lajbija zsebébe, elővett egy elmeorvosi bizonyítványt arról, hogy ő ön- és közveszélyes elmebeteg. (Derültség.) Ha Böszörményit véletlenül nem fogják le, ha 117.000 ember helyett, amennyit ő magáénak vallott, sikerült volna többséget szereznie az országban és mondjuk, miniszterelnök lett volna, kérdezem: lett volna-e ebben az országban bátor ember, aki azt mondotta volna, hogy Böszörményi úr személyében ön- és közveszélyes személy került a miniszterelnöki székbe? Senkinek sem jutott eszébe azt állítani Böszörményi úrról, hogy Ön- és közveszélyes őrült. Amikor látta, hogy a dolog veszélyes, hogy amit mond, azt komolyan veszik és azért be is lehet az embert csukni, akkor szépen kivette a tábornoki uniformis zsebéből azt a bizonyítványt, amely azt mondja, hogy íme, egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIL 0. ülése 1936 május IS-én, pénteken. 531 politikai párt vezére ön- és közveszélyes őrült. Az őrültekházát akarta választani a fegyház helyett. Van ezekben a kérdésekben a humoron kívül valami, amivel törődnünk kell. Wolff Károly t. képviselőtársam a spanyolországi eseményekről is megemlékezett. Két vagy három esztendővel ezelőtt én Madridban jártam. Elmentem a képviselőházba, meglátogattam a képviselőház elnökét. A beszélgetés során megkérdeztem, milyenek az ottani állapotok. Azt felelte: Úgy látja, konszolidálódni kezdenek az állapotok. Megkérdeztem, hogy a katonaság a kormány rendelkezésére áll? Azt felelte: Hát úgy, ahogy. — Miért úgy, ahogy? — kérdeztem. Talán a legénység nem áll a kormány mellett? — De igen, a legénység a kormány mellett van. — Hát a tisztekkel van baj? — Nem, a tisztek is a kormány mellett vannak. — Hát akkor? — Az altisztek nincsenek a kormány mellett, — felelte. — Miért? —• kérdeztem. — Azért, mert amióta Kubában egy őrmester diktátor lett, minden őrmester diktátor akar lennL (Derültség.) Azért hívom fel ezekre a kérdésekre a képviselőház figyelmét, mert ezekkel a kérdésekkel nemcsak az onsizág közvéleményének, hanem elsősorban az ország kormányának is törődnie kell. Arra vonatkozólag, hogy a magyar nép mi ként gondolkozik ezekről a kérdésekről, egészen egyszerű próbákat tettünk már a múltban. Volt Magyarországon egy hét tagból álló fajvédő párt, amely hét tagból álló fajvédő pártnak vezetői olyan emberek voltak, akik a mai magyar politikában kiváló és vezető szerepet játszottak — ezzel tehát azt akarom mondani, hogy nem olyan emberek, akik alkalmatlanok voltak valamely politikai propaganda alátámasztására — és amikor a fajvédő párt megszűnt, akkor ennek a fajvédő pártnak volt vezérei összetörten, de a nyilvánosság előtt is megállapították azt, hogy pártjukat azért kellett feloszlatniuk, mert a magyar népnél, a magyar parasztságnál nem volt sikerük. (Rajniss Ferenc: Akkor nem kell tiltakozni! Akkor azok 1 is megbuknak, akik ma képviselik ezt!) Nézze, t. képviselőtársam, igaza van, megbuknak, de azért ha én tudom, hogy egy faluban gyújtogatok járnak, akik egy nádkunyhót felgyujta! nak, nem fogom megvárni, amíg az egész falu leég és nem azután fogom le a gyújtogatok at. ; Ezért vagyok kénytelen fehívni a figyelmet azokra, akik az éjszaka sötétségében dolgoznak ebben az országban, (vitéz Mecsér András: A j Somér Hacair mozgalom!) Hogy az ország lakosságának, a magyar parasztságnak mennyire nem kell ez a mozgalom, azt, azzal is bizonyítani lehet, hogy a magyar fajvédelemnek két orgánuma volt, amelyek nyíltan a magyar fajvédelmet tűzték zászlajukra, — az egyik volt a »Szózat«, a másik volt az »A nép« — és mindkét lap az olvasati lanságban és részvétlenségben bukott meg, nem kellett ebben az országban ez a két orgánum senkinek sem. De vegyünk megint egy másik .kérdést. Méltóztassék elhinni, hogy akár Károlyi Viktor I gróffal Mindszentre, akár pedig másokkal azokba a kerületekbe, ahol azt méltóztatik gondolni, hogy példának okáért a magyar fajvédelemnek, I vagy ennek a szélsőséges mozgalomnak talaja '' van, egy népgyűlésre boldogan lemegyünk együtt (vitéz Mecsér András: Nem várják önö: kel!) vagy például Mecsér képviselő úrral bol: dogan lemegyünk Csengerre, hogy vele egy póí diumon beszéljünk, (vitéz Mecsér András: Legyen szerencsém, de nem együtt!) Nem egyiiít? 75