Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

530 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. Már most felmerül az a kérdés és itt a Házban is felmerült az a kérdés, hogy abban az esetben is, ha ez így igaz. a nemzeti szocialista propaganda sokszor a vezetőknek a hibáján, akaratán kívül történik így, mert hiszen Festetics Sándor t. képviselő úr itt, a képviselőházban felolvasta azt a bizalmas iratot, amelyet ő a pártja vármegyei vezetőihez intézett és amely szerint a pártja vármegyei vezetői — ezt a hitbizományi javaslatnál mondotta — pl. a földosztást nem hirdethetik. (Rasaay Károly: Ez egy logikus bizalmas irat! — Közbeszólások a középen.) A képviselő úr nincs jelen ezeken a gyűléseken és bizony állandóan megtörténik az illető vidéken lévő ingatlanoknak, még pedig ( nemcsak a nagybirtok, nemcsak a középbirtok ingatlainak, hanem a 40 holdas birtokoknak is a felosztása. (Rassay Károly: Arányosítás!) Mert hiszen, t. képviselőtársam, Magyarországon vannak olyan községek is, ahol nincs 100 holdnál nagyobb birtok, ott tehát felosztják a 100 holdas birtokoka is. (Zaj a jobboldalon.) Természetes, hogy minden olyan eszközt megragadnak, amellyel a népszenvedélyeket fel lehet kelteni. Minthogy pedig a nincstelenek előtt legjobb propaganda az, hogy vedd el azt, ami a másé, ennélfogva ezt à propagandát alkalmazzák. Most, t. képviselőtársaim, felmerült itt a Házban az a kérdés, mit lehet tenni ez ellen a propaganda ellen? (Zj és közbeszólások.) Rögtön válaszolok, t. képviselőtársaim. Ha valaki Magyarországon, mint kommunista hirdetné azokat az elveket, amelyeket a nemzeti szocialista agitátorok hirdetnek, ebben f az

; esetben vele szemben a legszigorúbban járnának el. Magyarországon nem engedélyezik a kommunista felszólalásokat. (Rajniss Ferenc: Ez már nem liberalizmus, képviselő úr!) Igaza van t. képviselőtársamnak, ez nem liberalizmus, amit én most mondani fogok, — ön előre megérzi azt, amit mondani akarok, — nekem tudniillik az a felfogásom, hogy egy társadalomnak joga van magát védeni mindazokkal szemben, akik azt a társadalmi rendet olyan eszközökkel akarják felforgatni és megdönteni, amelyeket az a társadalmi rend törvényesnek el nem ismer. (Zaj.) Ami Németországban történt, hogy a polgári társadalom tulajdonképpen csak párbajsegéde lett a kommunistáknak és a nemzeti szocialistáknak egymás ellen való harcában, és hogy eltűrte azt, hogy Berlin utcáin az volt kiírva a plakátokon: »Achtung, hier Bürgerkrieg!«, az jelentette annak a társadalomnak és kormányzati rendszernek a teljes rothadtságát. A kérdés most, hogy a magyar kormányzati rendszer a maga részéről szintén nézője akar-e lenni annak, hogy az országban a népszenvedélyek felkeltésével, a népszenvedélyek legsötétebb birvágyának felkeltésével, olyan hangulat alakuljon ki, amely nagyon egyszerűen a jelenlegi társadalmi rendszert, — akár kommunista, akár nemzeti szocialista címlet alatt, — ássa alá. (Felkiáltások a jobboldalon: Itt nem lesz kommunizmus!) Festetics Domonkos t. képviselőtársam egyben téved, és egyben tévednek mindazok, akik azt méltóztatnak hinni, hogy a demagógia következményeit is az urak szabják meg. Mert a következményeket nem lehet azoknak megszabni, akik maguk a demagógiát űzik, a népszenvedélyeket felkeltik. A népszenvedélyeket fel lehet kelteni, de a népszenvedélyek nem állnak meg annál a határnál, ahol meg akarják állítani őket azok, akik a szenvedélyeket felkeltették. Méltóztassanak elhinni, hogy az 1918-as forradalom tettekkel tényezői szintén nem akarták elvinni a forradalmat a kommunizmusig. 1918 október 31-ének a nemzeti tanácsa azt gondolta, hogy a hatalom az ő kezében fog megmaradni, és nem gondolta azt, hogy ő tulajdonképpen csak etap annak a forradalomnak a történetében, amely 1918 október 31-ike után történelmi következetességgel eljutott 1919 március 21-éig. T. Ház! Demagógiával példátlan sikereket lehet elérni képviselőválasztásokon és képviselőválasztásokon kívül is, mert a népnek sokkal könnnyebb olyan tanokat hirdetni, amelyek a nép alacsony ösztöneit a legteljesebb iméirtékben honorálják, mint hirdetni neki egy konzervatív politikát, amely mellett a , nép sohasem tudja a maga pillanatnyi számításait megtalálni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban azokról a jelenségekről beszéljek, amelyekkel itt a Házban is találkozunk. Kezdődött az agitáció először az országban. A képviselőházban ezek a kérdések távolabbról kerültek elő, távolabbi oldalról világíttattak meg. Ma, — sajnos, — igaz, hogy nem nyíltan és igaz, hogy nem egyenesen, ez a demagógia a képviselőházból is folytatódik. (Vázsonyi János: Elsősorban!) Foglalkoznom kell azoknak a képviselőtársaimnak a szerepével, akik innen a képviselőházból és az országban tartott népgyűléseken is — most nem a nemzeti szocialista pártból, hanem a kormányon és hatalmon lévő Nemzeti Egység Pártjából — ezekkel a gondolatokkal szimpatizálni látszanak. Fájdalommal és sajnálattal kell megállpítanom, hogy ezek a képviselőtársaim azoknak a sorából kerülnek ki, akiknek Magyarországon elsősorban kellene a konzervatív politikát képviselniük. Hogy erről egészen nyíltan és egészen őszintén beszélj ek

v én helytelenítem leginkább a társadalmi osztályok közötti ellentétek kiélezését, mint annak a pártnak minden egyes tagja, amely itt Rassay Károly vezérletével ül benn a képviselőházban, amely azt mondja, hogy ebben az országban a lelkek tényleges nemzeti egységére van szükség, nem pedig az ellentétek kiélezésére. Nem félnek fiatal arisztokrata képviseőtársaim attól, hogy míg ők az egyik oldalon egy szélsőséges agitáció szolgálatába adjk oda magukat, egy másik oldalon fel talál éledni ismét az az agitáció, amely teljesen helytelenül, igazán el nem ítélhetően Magyarországon egyidőben az arisztokrácia ellen folyt? (Gr. Festetics Domonkos: Nem félünk tőle! — Mecsér András közbeszól.) Mecsér képviselőtársam Oroszországban volt, és i. képviselőtársam látta azt, mi történt ott; mindent látott és még sem tanult semmit. Emlékszik a képviselő úr a 'Gucskow nevére, aki a cári uralom alatt a konzervatív pártnak volt a vezére a dumában, emlékszik Miljukow nevére, emlékszik-e Lwow herceg nevére (Egy hang jobbfelöl: Bob herceg?) — nem Bob herceg, az operettet a képviselőházban kerülni fogom, — emlékszik-e a t. képviselő úr arra, hogy ezek az urak Oroszországban a cári uralom alatt egy konzervatív Oroszországot akartak és nem gondolták meg azt, hogy ők Leninnek lesznek a szálláscsinálói. Ügy látszik, t. képviselőtársaim sem gondolnak arra, hova fog vezetni, ez az agitáció, amely itt az országban a társadalmi ellentéteket kiélezi. (Mecsér