Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

530 Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. Már most felmerül az a kérdés és itt a Ház­ban is felmerült az a kérdés, hogy abban az esetben is, ha ez így igaz. a nemzeti szocialista propaganda sokszor a vezetőknek a hibáján, akaratán kívül történik így, mert hiszen Fes­tetics Sándor t. képviselő úr itt, a képviselő­házban felolvasta azt a bizalmas iratot, ame­lyet ő a pártja vármegyei vezetőihez intézett és amely szerint a pártja vármegyei vezetői — ezt a hitbizományi javaslatnál mondotta — pl. a földosztást nem hirdethetik. (Rasaay Károly: Ez egy logikus bizalmas irat! — Közbeszólások a középen.) A képviselő úr nincs jelen ezeken a gyűléseken és bizony állandóan megtörténik az illető vidéken lévő ingatlanoknak, még pedig ( nemcsak a nagybirtok, nemcsak a középbirtok ingatlainak, hanem a 40 holdas birtokoknak is a felosztása. (Rassay Károly: Arányosítás!) Mert hiszen, t. képviselőtársam, Magyarorszá­gon vannak olyan községek is, ahol nincs 100 holdnál nagyobb birtok, ott tehát felosztják a 100 holdas birtokoka is. (Zaj a jobboldalon.) Természetes, hogy minden olyan eszközt meg­ragadnak, amellyel a népszenvedélyeket fel le­het kelteni. Minthogy pedig a nincstelenek előtt legjobb propaganda az, hogy vedd el azt, ami a másé, ennélfogva ezt à propagandát alkal­mazzák. Most, t. képviselőtársaim, felmerült itt a Házban az a kérdés, mit lehet tenni ez ellen a propaganda ellen? (Zj és közbeszólások.) Rög­tön válaszolok, t. képviselőtársaim. Ha valaki Magyarországon, mint kommunista hirdetné azokat az elveket, amelyeket a nemzeti szocia­lista agitátorok hirdetnek, ebben f az ; esetben vele szemben a legszigorúbban járnának el. Magyarországon nem engedélyezik a kommu­nista felszólalásokat. (Rajniss Ferenc: Ez már nem liberalizmus, képviselő úr!) Igaza van t. képviselőtársamnak, ez nem liberalizmus, amit én most mondani fogok, — ön előre megérzi azt, amit mondani akarok, — nekem tudniillik az a felfogásom, hogy egy társadalomnak joga van magát védeni mindazokkal szemben, akik azt a társadalmi rendet olyan eszközökkel akarják felforgatni és megdönteni, amelyeket az a társadalmi rend törvényesnek el nem is­mer. (Zaj.) Ami Németországban történt, hogy a pol­gári társadalom tulajdonképpen csak párbaj­segéde lett a kommunistáknak és a nemzeti szocialistáknak egymás ellen való harcában, és hogy eltűrte azt, hogy Berlin utcáin az volt kiírva a plakátokon: »Achtung, hier Bürger­krieg!«, az jelentette annak a társadalomnak és kormányzati rendszernek a teljes rothadt­ságát. A kérdés most, hogy a magyar kor­mányzati rendszer a maga részéről szintén né­zője akar-e lenni annak, hogy az országban a népszenvedélyek felkeltésével, a népszenve­délyek legsötétebb birvágyának felkeltésével, olyan hangulat alakuljon ki, amely nagyon egyszerűen a jelenlegi társadalmi rendszert, — akár kommunista, akár nemzeti szocialista címlet alatt, — ássa alá. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Itt nem lesz kommunizmus!) Feste­tics Domonkos t. képviselőtársam egyben té­ved, és egyben tévednek mindazok, akik azt méltóztatnak hinni, hogy a demagógia követ­kezményeit is az urak szabják meg. Mert a következményeket nem lehet azoknak meg­szabni, akik maguk a demagógiát űzik, a nép­szenvedélyeket felkeltik. A népszenvedélyeket fel lehet kelteni, de a népszenvedélyek nem állnak meg annál a határnál, ahol meg akar­ják állítani őket azok, akik a szenvedélyeket felkeltették. Méltóztassanak elhinni, hogy az 1918-as forradalom tettekkel tényezői szintén nem akarták elvinni a forradalmat a kommu­nizmusig. 1918 október 31-ének a nemzeti ta­nácsa azt gondolta, hogy a hatalom az ő ke­zében fog megmaradni, és nem gondolta azt, hogy ő tulajdonképpen csak etap annak a for­radalomnak a történetében, amely 1918 október 31-ike után történelmi következetességgel el­jutott 1919 március 21-éig. T. Ház! Demagógiával példátlan sikereket lehet elérni képviselőválasztásokon és képvi­selőválasztásokon kívül is, mert a népnek sok­kal könnnyebb olyan tanokat hirdetni, ame­lyek a nép alacsony ösztöneit a legteljesebb iméirtékben honorálják, mint hirdetni neki egy konzervatív politikát, amely mellett a , nép sohasem tudja a maga pillanatnyi számításait megtalálni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban azokról a jelenségekről beszéljek, amelyekkel itt a Házban is találko­zunk. Kezdődött az agitáció először az ország­ban. A képviselőházban ezek a kérdések távo­labbról kerültek elő, távolabbi oldalról világít­tattak meg. Ma, — sajnos, — igaz, hogy nem nyíltan és igaz, hogy nem egyenesen, ez a de­magógia a képviselőházból is folytatódik. (Vá­zsonyi János: Elsősorban!) Foglalkoznom kell azoknak a képviselőtársaimnak a szerepével, akik innen a képviselőházból és az országban tartott népgyűléseken is — most nem a nem­zeti szocialista pártból, hanem a kormányon és hatalmon lévő Nemzeti Egység Pártjából — ezekkel a gondolatokkal szimpatizálni lát­szanak. Fájdalommal és sajnálattal kell meg­állpítanom, hogy ezek a képviselőtársaim azok­nak a sorából kerülnek ki, akiknek Magyaror­szágon elsősorban kellene a konzervatív poli­tikát képviselniük. Hogy erről egészen nyíltan és egészen őszintén beszélj ek v én helytelenítem leginkább a társadalmi osztályok közötti ellentétek ki­élezését, mint annak a pártnak minden egyes tagja, amely itt Rassay Károly vezérletével ül benn a képviselőházban, amely azt mondja, hogy ebben az országban a lelkek tényleges nemzeti egységére van szükség, nem pedig az ellentétek kiélezésére. Nem félnek fiatal arisz­tokrata képviseőtársaim attól, hogy míg ők az egyik oldalon egy szélsőséges agitáció szolgá­latába adjk oda magukat, egy másik oldalon fel talál éledni ismét az az agitáció, amely tel­jesen helytelenül, igazán el nem ítélhetően Ma­gyarországon egyidőben az arisztokrácia ellen folyt? (Gr. Festetics Domonkos: Nem félünk tőle! — Mecsér András közbeszól.) Mecsér kép­viselőtársam Oroszországban volt, és i. képvi­selőtársam látta azt, mi történt ott; mindent látott és még sem tanult semmit. Emlékszik a képviselő úr a 'Gucskow nevére, aki a cári uralom alatt a konzervatív pártnak volt a vezére a dumában, emlékszik Miljukow nevére, emlékszik-e Lwow herceg nevére (Egy hang jobbfelöl: Bob herceg?) — nem Bob her­ceg, az operettet a képviselőházban kerülni fo­gom, — emlékszik-e a t. képviselő úr arra, hogy ezek az urak Oroszországban a cári ura­lom alatt egy konzervatív Oroszországot akar­tak és nem gondolták meg azt, hogy ők Lenin­nek lesznek a szálláscsinálói. Ügy látszik, t. képviselőtársaim sem gondolnak arra, hova fog vezetni, ez az agitáció, amely itt az ország­ban a társadalmi ellentéteket kiélezi. (Mecsér

Next

/
Oldalképek
Tartalom