Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1936 május 15-én, pénteken. 529 nek tanulnia, hogy ott, ahol a bolsevizmusnak és a forradalmi propagandának Európa, vagy valamely ország érdekében a maga tiszta erejével belenyúlnia nem lehet, ahol tehát kommunista propaganda nem lehetséges, ott ki van adva az utasítás a kommunista irányzat képviselőinek, hogy támogatni kell minden olyan szélsőséges mozgalmat, amely akár nacionalista, akár felekezeti alapon az ország polgári társadalmának egységét megdönti. t (vitéz Biró György: Amire céloz t. 'képviselőtársam, az minket nem támogat!) Nem állítom azt, hogy t. képviselőtársamat, vagy a t. túloldalt támogatja, (vitéz Biró György: Amire céloz,..) Olyan nyíltan .szoktam beszélni, hogy azt, amit akarok, egészen nyíltan megmondom. Hogy hamarább mondjam meg, mint ahogyan gondoltam, azt mondom: Magyarországon ós egész Európában a bolsevizmus akár egyenes úton, akár pedig titkos utakon, támogatja mindazokat a mozgalmakat, — sokszor pénzzel, amelynek származásáról nem tudnak, akik a pénzt kapják, — amelyek végeredményben forradalmi mozgalmakat jelentenek, mert hiszen, ahol nem jelentkezik saját arcával, ott álarcban jelentkezik. (Felkiáltások a középen: Holt Hol?) T. képviselőtársaim: tessék csak végigmenni az országon. Az országban folyik egy olyan propaganda, amely azt mondja, hogy Magyarországon úgy kell berendezni a gazdasági életet, hogy a jelenlegi bankrendszert, — hogy arról a kérdésről beszéljek, amelyről a legtöbbet hallunk a Házban, — meg kell szüntetni és a jelenlegi bankok helyébe olyan bankokat kell felállítani, amelyek kamatot nem izednek . . . (Müller Antal: Ezt talán nem mondotta senki? — Zaj a jobboldalon és a középen, — Rassay Károly: És egy képviselő úrnak véleménye az 1%-os nemzeti pénzről? —Baross Endre: Olyant Bethlen mondott! —Rassay Károly: Olyat nem mondott Bethlen. Akkor még nem tetszett politikával foglalkozni! — Béldi Béla: Fantaszták!) Az országban agitáció folyik több mint egy esztendő óta, népgyűléseken hirdetik, hogy Magyarországon olyan gazdasági berendezkedést kell behozni, hogy mindenki, aki ötvenedik esztendejét betöltötte, az államtól 100 pengő nyugdíjat kapjon. (Zaj és derültség a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Hol mondták? Hol van ez?) Hol van ez? Például Karcagon, nyilt népgyűlésen hirdették ezt. (Gr. Festetieh Domonkos: Kicsoda?) Nemzeti szocialisták, t. képviselőtársam. (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Hadd mondja el, azért parlament ez!) Hirdették azt, hogy azt a pénzt, amelyet a kormány leküldött Karcag városába azért, hogy a nép között szétosszák, az urak a városházán egymás között osztották szét. Az egész országban hirdetik azt, hogy a betéteket arányosítani kell. (Rassay Károly: »Arányosítani!« — jó szó.) Azt méltóztatik kérdezni, hogy kik azok, akik ezt hirdetik. Megmondom. Az ország jelentékeny részében mindazok, akik eddig 14—15—16 esztendőn keresztül hallgatásra voltak ítélve, tehát a volt direktóriumi tagok, a kommün alatti bűncselekményekért 5—6 és 7 évi fegyházra elítélt emberek felszabadultak, és most mint vármegyei propagandafőnökök működnek. Például Bihar vármegyében, ahol az egykori püspökladányi volt népbiztos, — vagy miként nevezték akkoriban, — akit a kommün alatti működése miatt, egyebek között négyrendbeli rablás bűntette miatt elítéltek 7 eszdei fegyházra s ebből hat és fél évet le is ült, ma mint a nemzeti szocialista párt propagandafőnöke szerepel. (Egy hang a jobboldalon: Hajdumegyében van Püspökladány!) De jelenleg Bihar megyében szerepel. Túlságosan kirívó volna t. képviselőtársam, ha ugyanazon a helyen, ahol kommunista bűncselekményeket, rablást követett el, lenne a nemzeti szocialista párt propagandafönöke. Átment a szomszád vármegyébe, (vitéz Biró György: Be miért ide irányozza ezt?! — Nagy zaj a jobboldalon.) A t. képviselőtársam nem óhajt engem megérteni. Az én feladatom az, hogy a magam által felállított tételt igazoljam. En azt mondom, hogy a jelenlegi világban, a jelenlegi helyzetben ugyanazokat a mondatokat, amelyeket ha Magyarországon valaki mint kommunistaagitátor akarná elmondani, kapna érte öt-, vagy tízévi fegyházat, bárki elmondhatja nemzeti köntösbe öltöztetetten, mint pateiitírozott nacionalista! A kommün alatt ártatlanul elmondott ugyanolyan beszédekért, mint amilyeneket ma elmondanak, öt-, vagy hétesztendei fegyházbüntetéseket ültek le az illetők, ma pedig nemesek hogy elmondhatják, hanem az ilyen emberekkel szemben a községben lévő tisztes elemek, azok, akik ezeket a volt direktóriumi tagokat eddig megvetették, jelenleg hátrányosabb szituációba kerülnek. Kérem, t. képviselőtársam, én nem a levegőből beszélek és nem is a túloldalnak, nem a Nemzeti Egység Pártját óhajtom ezzel támadni, de egyet meg kell jegyeznem és el kell mondanom. Megtörtént az, hogy az egyik községben tartott jryűlés alkalmával, ahol képviselőtársaink iis jelen voltak, jelen volt az illető vármegyének a főispánja is és természetesen a gyűlésen az elnök mellett, a képviselő urak mellett ott ült a gyűlésnek az egyik vezetője, a helyi, illetve a vármegyei főnök és erre a főispán megdöbbent azon, hogy milyen hatást fog kiváltani az illető község lakosságában az, hogy egy a kotmiműn alatti rablás aulait elítélt egyén jelenleg képviselő és — ami őt jobban érdekelte — a főszolgabíró úr mellett ül az emelvényen és erre azt kérdezte a jelenlévő képviselő úrtól: kérem, méltóztatik-e tudni azt, hogy az az úr, aki Ön mellett ül az emelvényen, milyen bűncselekményeket követett el és milyen büntetést ült le a fegyházban? Es megmondta azt is, hogy a jövőben az ő főszolgabíróját nem fogja engedni kompromittálni a nép előtt azzal, hogy a kommunizmus alatti bűncselekmény miatt elítélt emberekkel akármilyen címlet alatt is együtt üljön az emelvényen a gyűléseken. (Egy hang jobbfelől: Hol volt ez?) Ez Bihar vármegyében történt Szilágyi Lajos főispánnal, Derecske községben, azt a kommunistát pedig, aki jelenleg ott vármegyei vezető, Haizer Jánosnak hívják, a püspökladányi rablás miatt hét esztendőre volt elítélve. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Kérem, t. képviselőtársam, éntőlem nem várhat mást, mint hogy megmondjak mindent őszintén. (Rassay Károly: Ez így van, csak az a hiba, hogy az urak is nem mondják el és hagyják azt a hitet, hogy tetszik ez nekik. — Egy hang a középen; Ez igaz! — Friedrich István: Szóval te is tudod, hogy igaz! — Rassay Károly: Akkor tessék együtt felháborodni! — Zaj.) Kérem, t. képviselőtársam, megmondtam, hogy a főispán úr kijelentette, hogy többé nem engedi meg azt, hogy a főszolgabíró ott üljön az emelvényen a mellett az ember mellett, aki hét esztendeig fegyházban ült. (Gr. Apponyi György: Nem szabad egy főispánt dicsérni? — Rassay Károly: Csak egy tünetet hozott fel, arra adott példát!!)
