Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

528 Az országgyűlés képviselőházának : cipőárúházat, mert ennek a következménye az lesz, hogy a suszterek és szabók nem tudnak kenyeret adni gyermekeiknek. T. Képviselő úr, itt van tehát egy konkrét példa. Nem panaszkodni kell, hanem, cselekedni, nem kenyeret elvenni, hanem kenyeret adni és megszüntetni azokat az intézményeket, amelyek állami pénzen konkurrenciát csinálnak a kisembereknek, azoknak a kisembereknek, akik végeredményben ebben az országban katonát adnak, adót fizetnek és akiknek a feleségei hivatva vannak arra, hogy gyermekeket adjanak ennek a hazának. (Rassay Károly: Hány mjlliót adtunk a szövetkezeteknek 15 év alatt? Tessék ezt kiszámítani! — vitéz Mecsér András: Kevés ivolt! — Rassay Károly: Es mennyit adtunk a kisiparosoknak? -—- Bródy Ernő: Még kevesebbet! — Zaj.) A másik, amibe a t. képviselőtársam egész beszéde be volt állítva ezzel az egyke kérdéssel kapcsolatban — azt hiszem, ezt jól értettem meg — az volt, arról méltóztatott beszélni, hogy a liberális-individuális gazdasági rendszer a többgyermekes, rendszernek az ellensége. Magyarországon 1848-tól 1914-ig az ország lakosainak száma megkétszereződött. Ha tehát ez idő alatt az ország lakosainak száma megkétszereződött, sőt több mint megkétszereződött, akkor ez valószínűleg nem az individuál-liberális gazdasági rendszer dacára, hanem az individuál-liberális gazdasági rendszer következtében történt. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) és ebben a» esetben úgy hiszem, Mecsér képviselő úr is elismeri, amit mondok (Zaj a jobboldalon.), hogy minél több lehetősége van az egyénnek arra, hogy szabadon érvényesüljön és kenyeret kereshessen, annál több lehetősége van arra, hogy gyermekekt tarthasson el. (Folytonos zaj a jobboldalon és a közéyen,) Elnök: Felhívom a t. képviselő urak figyelmét a házszabályok 17. §-ának" tiszteletben tartására! (Rassay Károly: Éppen most oldottuk volna meg ezt a kérdést! — Derültség!!) Fábián Béla: Mert legyünk eggyel tisztában. Tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy az emberek akkor tudnak nagy családdal élni, ha azt a nagy családot el is tudják tartani. Ha Magyarországon a gazdasági helyzetet méltóztatnak annyira nem rontani, hanem jaivítani, hogy itt az embereknek módjuk lesz családot alapítani és fogják tudni, hogy gyermekeikkel mit csináljanak, ha azok felnőnek, abban az esetben meg méltóztatnak oldani az egyke kérdést. Abban az esetben, ha a szülő, mikor gyermeke születik, arra gondol, hogy ha felnő, szent Isten, mi lesz vele, abban az esetben az egyke-kérdést nem fogjuk tudni megoldani. (Petrovácz Gyula: Nem a szegények között van azi egyke, hanem a gazdagok között.) Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzam amelyek beszédem tulajdonképpeni tárgyát képezik, mégpedig azokkal a kérdésekkel óhajtanék foglalkozni, amelyeket a képviselőiház ülésén Wolff Károly és Károlyi Viktor gróf képviselőtársaim említettek meg. Méltóztassanak megengedni, hogy bevezetőnek egy mondatot mondjak, amelyet nem először mondok itt el a képviselőházban és amelyet még egy pár alkalommal lesz módon elmondani, azt, hogy egy európai komplikáció, — amit Wolff t. képviselő úr említett meg legelsősorban, — szerény véleményem szerint feltétlenül forradalommal fog végződni. (Egy hang a középen; Ez egészen biztos! Nem is ez 30. ülése 1936 május 15-én, pénteken. a kérdés!) Hogy ez ímennyire igaz, erre egy példát tudok most elmondani, ahol ugyan napok alatt vége volt az egész forradalomnak, de a bevonuló idegen csapatok bevonulása következtében. Méltóztattak olvasni, hogy abból az Abessziniából, amelynek négusa végeredményben mégis csak Abesszínia függetlenségét és népének szabadságát védelmezte, amiikor az olaszok megnódították a területet, a négusnak menekülnie kellett, elsősorban saját bevallása szerint is azért, mert félnie kellett azoknak a tömegeknek felzúdulásától, amely tömeget a vesztes háború következtében forradalomba kergettek. Eggyel tisztában kell lennünk, azüai, nogy Különféle országokban mindenütt jelentkezik a szélsőséges nacionalista izgatás. Ha Európa életében, Közép-Európában és egész Európában nem sikerül a polgári társadalmaknak egymás között valami kiegyezést találniuk s a polgári társadalmak nem látván a romlásnak azt a szörnyű veszedelmét, amely az egés>: európai társadalmat fenyegeti s egymás ellen gázzal, bombával, gépfegyverekkel és nem tudom, miféle eszközökkel vitt háborút fognak vezetni, abban az esetben ennek a háborúnak a bolsevizmus lesz feltétlen következménye, amely bolsevizmus azután meg fogja törni és el fogja tüntetni egész Európában mindazt a polgári kultúrát, amely polgári kultúrának élvezői azok az országok, amelyek egymás ellen jelenleg a gyűlölködés ösztönei által vezetve, nem gondolnak arra a szörnyűséges veszedelemre, amely Európában minden kultúrértéket fenyeget. Abban az esetben azonban, ha nekünk félnünk kell Európában az összeomlás és a bolsevizmus veszedelmétől s abban az esetben, ha arra kell gondolnunk, hogy az országhatárokon túl a polgári gondolat által vezetett népeknek, amely népek a polgári gondolat hármas pillérén akarják felépíteni saját sorsukat, tehát a vallás, a magántulajdon és a, család, gondolata alapján, a magunk részéről azt hirdetjük, hogy itt meg kellene találni az összefogás lehetőségét, különben jön a legszörnyűségesebb veszedelem, akkor elsősorban arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy nemcsak az országhatárokon kívül, hanem az országhatárokon belül is meg kellene találni azokat az eszközöket és módokat, amelyek az államhatalmon belül, az országhatárokon belül az embereket összefogják. Nem azokat a szempontokat kell tehát minden egyes alkalommal kihegyezni, amelyek az embereket egymástól elválasztják, egymás ellen izgatják, s amelyek az embereket egymás ellen lázítják, hanem azokat a szempontokat, amelyek őket közös nevezőre hozzák. Ha ugyanis igaz az, hogy a szörnyűséges forradalmi veszedelemmel szemben még az egymással határos országoknak is bizonyos modus vivendit kellene találniok

% akkor sokkal inkább igaz ez, az ország területén belül. T. Ház! Amikor megkérdezzük az ideális alapokon álló kiváló t. képviselőtársaimtól, hogy miért állanak ők bizonyos szélsőséges álláspontokon, mindig azt mondják, hogy azért, mert őket ebben, az álláspontjuk elfoglalásában, a forradalom elleni harç, a forradalomtól való félelem vezeti. Nekem az a* félelmem, hogy képviselőtársainknak a harca a forradalom ellen azokkal az eszközökkel, amelyekkel ők ezeket a harcokat vívják, végeredményben a forradalmi mozgalmat segíti elő. Eggyel legyünk tisztában. Azt már 1918 óta Magyarországon és Európában is meg kellett mindenki-