Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-120
42 Az országgyűlés képviselőházának : resztények! — Nagy zaj.) Minél nagyobb ellenállást látok a baloldal résziéről, annál inkább megerősödöm abban a feltevésemben és abban a kérésemben, hogy most, amidőn egy ilyen nagy keresztény pénzintézet alakul, ez az alakulás legyen anintaadó a többi intézetek számára s miután ezt én hiszem és ebben bízom, ezt a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik'? Veres Zoltán jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Ez a javaslat olyan elvnek részleges megvalósítását jelenti, amely elvet a független kisgazdapárt már régóta hirdet és ímegvalósítandónak tart, mert abban a meggyőződésben élünk, hogy Magyarország jelenlegi hitelszervezete, főleg a csúcsszervezetek, olyan mértékben túldimenzionáltak és annyira számosak az ország csekély teherviselőképességéhez viszonyítva, hogy bizonyos racionali ázásnak, bizonyos fuzionálási kényszernek nemcsak lehetősége, de szükségessége forog fenn. Ebben ne méltóztassanak bankellenes álláspont megnyilvánulását látni, mert meg vagyok róla győződve, hogy a hitelszervezetnek bizonyos fokú összevonása imagának a hitelszervezetnek is eminens érdéke, mert azok a megerősödő, egymással összefogó intéizetek a jövőben a maguk működését sokkal eredményesebben fogják tudni lebonyolítani. De érdeke ez az adós-közönségnek is, mert az összes (hitelszervek rezsijét végeredményben mégis csak az adós-közönségnek kell valamilyen formában viselnie v _ :- Kétségtelen, hogy a régi Nagy-Magyarország sokkal boldogabb és kedvezőbb pénzügyi és gazdasági viszonyaihoz szabott, sőt az inflációs időkben még igen károsan fel is duzzasztott es megnövekedett hitelszervezetének észszerű redukciója múlhatatlan közérdek. Sőt, ha valamit kifogásolhatunk, a,z csak az, hogy ilyen későn fogtunk hozzá ehhez a munkához és hogy már előbb nein valósítottuk ezt meg. Itt mindpárt fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy miért nyúlt az igen t. kormányzat csak ezekhez, a földhitellel foglalkozó intézetekhez és miért nem hajtja végre ugyanezt a műveletet a budapesti hét nagybank egy részével szemben is? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Hiszen kétségtelen, hogy Budapesten a hét nagyibank olyan túldimenzionált hitelszervezet, amely nem felel meg az ország, a főváros és az adós közönség fizető- és teherviselőképességének. (Ügy van! Ügy van! a jóbbr és" baloldalon.) Ha volt a .kormányzatnak bátorsága — helyeslem 1 , hogy volt — hogy ehhez a kérdéshez a földhitelszervezet észszerű, racionálisabb összevonáshoz hozzányúlt, most már fokozott eréllyel követelnünk és kívánnunk kell, hogy ugyanez a folyamat hajtassék végre^ a másik vonalon is, és épüljön meg az észszerű hitelszervezet, amely megfelel az adósközönség teherviselőképességének és megcsonkított országunk gazdasági dimenzióinak is. Igen t. Ház! Ismétlem tehát, hogy az elvvel, amely ebben a javaslatban kifejezésre jut, százpercentig egyetértek. Kifogásom csak az, hogy kicsit talán megkéstünk ezzel az összevonással, — mert sok rezsit lehetett volna megtakarítani, ha ez az összevonás előbb következik be, — s hogycsak részleges ez az összevonás és nem 1 egységes koncepció végrehajtásaképpen az egész hitelszervezet észszerű meg10. ülése 1936 április 29-én, szerdán. szervezése során következett be. Míg tehát egyrészt, az elvvel teljesen egyetértek, másrészt világosan és határozottan rá keli mutatnom arra, hogy ebben a javaslatban van egy súlyos konstrukciós hiba» amely számomra lehetetlenné teszi, — de csak ez — hogy ezt a javaslatot elfogadjam, s ez az ; a konstrukciós ihifba, amely kizárja azt, hogy észszerűen lehessen ugyanabban ai (hitelintézetben a nagy-, közép- és kisbirtok hitelügyeit egységesen vezetni és irányítani. Mert teljesen más adminisztráció, teljesen más elbírálás; más elvek, más szempontok, más rezsi és más technika vonatkozik a nagybirtok, és más a kisbirtok hiteligényeinek megfelelő kielégítésiénél. iSőt tovább megyek. En a nagy veszedelmet abban látom, hogy emellett a konstrukció mellett, eltekintve azoktól az összegektől, amelyek as állami akció során, a telepítési, vagy egyéb akció során fognak majd ezen r az intézeten keresztül esetleg kisbirtokoskézre jutni, az ebben a javaslatban kontemplált megoldás mellett a kisbirtok hitelellátása egyszersmindenkorra lehetetlenné válik, nem formaszerint és nem jogilag, nem de jure, hanem de facto. Mert, t. Ház! a kisbirtok hiteligényeinek kielégítése sokkal költségesebb, több rezsivel, több utánjárással, több munkával és több vesződséggel járó feladat, mint a nagybirtok néhány nagy egyedeinek hitelellátása. Emberi dolog, nem is lehet kifogásolni, hogy egy végeredményben gazdasági és pénzügyi célokat szolgáló intézet feltétlenül a könnyebb megoldásokat fogja preferálni és ha egy bizonyos, sajnos, nagyon korlátolt hitellehetőség áll rendelkezésre, ezt a hitelt nem a nehezen adminisztrálható kis hiteligények kielégítésére, hanem oda fogja fordítani, ahol a több protekció, a nagyobb politikai befolyás, az olcsóbb rezsi, az egyszerűbb kezelés és a kényelmesebb elintézés szempontja az irányadó. (Ügy van! a baloldalon.) Ne méltóztassék ebben senkinek bizalmatlanságot látni, ez emberi dolog és ha ezeket az emberi gyengéket előre intézményesen nem zárjuk ki azzal, hogy olyan struktúrát adunk a földbirtok hitelszervezetének, amely mellett szigorú bifurkáció érvényesül a kisbirtok és nagybirtok hiteligényeinek kielégítésénél, a kisbirtok hiteligényei nem lesznek kielégítve és végeredményben, ami kevés pénz rendelkezésre áll, az a nagyexisztenciák érdekében fog felhasználtatni. (Ügy van! a baloldalon.) Én csak néhány gyakorlati, példával akarom illusztrálni, hogy ez mennyire így van. Kérdezem, hogy egy ilyen budapesti nagyintézet hogyan fogja Kis Pál 10 holdas kisgazdának hitelkérését honorálni tudni? Van ennek a budapesti nagy intézetnek helyben lehetősége annak a gazdának nem a telekkönyvi státusát, hanem személyi viszonyait elbírálni? Hogyan fogja ez az intézet ezeket a kérdéseket lebonyolítani? Elhiszem, hogy nagy törődéssel és fáradsággal meg fogja tudni csinálni, de két hátrány emellett a megoldás mellett múlhatatlanul lesz: vagy költséges lesz az az eljárás, amely mellett ennek a kisbirtokosnak hiteligényeit kielégíti és ez akkor a kamattételben jut kifejezésre, vagy pedig egy vidéki takarékpénztárnak, vagy hitelintézetnek közbeiktatását fogja szükségessé tenni, amely esetben az a vidéki intézet a maga keresetéről — talán annak csekély, de az adós szempontjából kétségtelenül jelentékeny százalékáról — nem lesz hajlandó lemondani.
