Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
516 • Àz országgyűlés képviselőházának 13 0. ülése 1936 május 15-én, pénteken. is azt látom, hogy a ház- és jövedelmi adó 60%-át Budapest fizeti. Ezek után igazodik leginkább az is, hogy a közvetett adókból tehát mennyi esik az ország különböző területein élő, különböző foglalkozású lakosságra. Meg kell ez alapon állapítanom, hogy a közvetett adókból, az illetékekből és a jövedékekből még a 47%-ot is felülmúlja Budapest adóztatása. Bátran, minden túlzás nélkül lehet mondani, mert keveset mond az ember, ha. azt mondja, hogy az ország összadójának félét egyedül Budapest fizeti. (Hertelendy Miklós: Közvetve a fogyasztási adót mind a gazda fizeti!) T. képviselőtársam említi, hogy a közvetett adókat is számba kell venni. Ha azt látom, hogy így 47%, vagyis az összes egyenes adókat véve 55—60% jön ki Budapest terhére, akkor ebből következtetést vonhatok le arra, hogy a közvetett adókból mennyi esik ennek lakosságára. Minthogy a jövedelmi adóból 60% esik Budapestre, már pedig ez dirigál abban a tekintetben, hogy a közvetett adók körülbelül hogyan oszlanak el, mindenesetre meg kell állapítanom, hogy a közvetett adók területén sem kedvezőbb a főváros helyzete, tehát mindent beleszámítva, legalább 50% az összarány. Kitűnik a pénzügyminiszteri adóstatisztikai kimutatásból, — az 1934-es évről beszélek — hogy a városi lakosság fizeti az ország adójának legalább 68%-át. Ha megint a közvetett adókat is nézem, amelyek a városokra nagyon természetesen nagyobb mértékben esnek, mert hiszen a városokban nagyobb és igényesebb a fogyasztás is, mint az elnyomorított falvakban, akkor azt kell látnom, hogy az ország városi közönsége az összes adóknak körülbelül 75—80%-át fizeti. Természetesem, amikor azt mondottam a2 előbb, hogy az összterhekből 80—90 millió pengő esik a közép- és nagybirtokra, akkor ezzel szemben mégis meg kell állapítanom, hogy a, mezőgazdaság adóterhe szintén nem csekély, a mezőgazdasági lakosság is meglehetősen tui van adóztatva. Igen, mert a mezőgazdasági lakosság nagy tömegei, a kisemberek, az a 4,900.0010' fő körüli ember, akiket a törpebirtokosok, a kisbirtokosok, vagy a nincstelenek közé kell számítanunk, szintén jó egynéhányszáz millió pengőt fizet közvetett úton, közvetett adóban az államnak. (Gr. Pálffy-Daun József: Na és a kartelek?) A kartelek adóztatása, t. képviselőtársam (Gr, Pálffy-Daun József: Sokkal több a karteladó, mint az állami!) benne van a városok adóztatásában és ne méltóztassék azt hinni, hogy én a kartelek adóztatásával meg vagyok elégedve. Én tisztán csak azt mutatom ki, hogy a nagybirtoknak és a középbirtoknak nincsen oka semmiféle szemrehányásra, mert ha a karteleket nem adóztatják eléggé, akkor a közép- és a nagybirtokot még annyira sem adóztatják, még fele vagy harmada erejéig sem adóztatják, mert különhen nem lenne ilyen szomorú statisztikánk, amely azt mutatja, hogy a közép- és a nagybirtok összterhe 80—90 millió pengő. Itt se méltóztassanak azonban megállni és azzal megvigasztalódni, azt ihinni, hogy a közép- és nagybirtok, amely összesen 18.000 körüli lelket számlál s amely mégis az ország földjének majdnem a felére terjed ki,, mert 7,100.000 kat. hold a közép- és nagybirtok területe, azt a 80—90 millió pengŐnyi adóterhét ás viseli, mert abban ,a szerencsés helyzetben van, hogy sok minden más úton visszatérül még ebből az adóterhéből is rengeteg sok, .a vasúti fuvarozási preferenciák és más kedvezmények, a sokféle prohibíció folytán, amelynek következtében nem lehet ide idegenből pl. fát 'behozni. Ezek alapján azt lehet mondani» hogy legalább a fele még ennek az adó tehernek is viisszatérül a közép- és nagybirtokosoknak. Amikor ilyen igazságtalan az adórendszer, amikor ilyen rossz az ország számadása, akkor hogyan lehet azt követelni, hogy miivel itt csak a költségvetés megállapításáról van szó, amely nem bizalmi kérdés, ezt a költségvetést el kell fogadni. De nemcsak a bevételeknél áll fenn ez az aránytalanság, forognak fenn ilyen pusztító, figyelmeztető számok, hanem a kiadások dolga sincsen rendben, hiszen a kiadások sincsenek úgy megállapítva a ország javára, ahogyan a szükség és a hasznosság parancsolná. Túlságosan nagy hatalommal rendelkezik a kormány, ennélfogva ezeket a kiadásokat a régi időktől kezdve — hiszen ez nem egyedül ennek a kormánynak a bűne — úgy állapították meg, hogy ezek a kiadások nem szolgálják eléggé, sőt csak kis mértékben szolgáljuk az ország érdekeit, az adófizetők érdekét. A túlodalról is sokszor 'hallottuk a panaszt, hogy »a kiadások mennyire túlméretezettek, hogy lehetetlen rendszer az, 'hogy személyi •kiadásokra megy az ország költségvetésének több mint 53%-a. A túloldalról is gyakran rámutatnak,, hogy milyen egészségtelen ez az egész költségvetési kiadási rendszer annak folytán, hogy túlméretezett egész bürokráciánk és annak folytán, hogy a különböző szerencsétlen körülmények összejátszása következtében egészségtelenül nagyra nőtt az ország nyugdíjterhe. Ha így áll a helyzet a kiadások területén, ha aat látjuk, hogy csakugyan igazságtalan az egész rendszer, hogy nem hasznos, sőt káros az országra nézve, mert lehetne másként im. miért kellene megszavazni ilyen költségvetést? Más államokkal összehasonlítva — amilyen összehasonlításokat itt gyakran hallottunk — nálunk sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, Angliában pl. egy minisztériumban tizedrésze van annak á személyzetnek, amely nálunk van, de magam is tudom, hogy pl. Belgiumban az egész igazságügyminisztérium, amellyel a népjóléti minisztérium is egyesítve van, mindössze hat fogalmazói személyből áll: akkor, bocsánatot kérek, ebben a szegény országban csakugyan el kell gondolkodni és el kell szörnyűködni a mi lehető legegészségtelenebb költségvetési állapotunkon. Előreboesátottam, hogy kinek mi <a terhe ésmi az érdeme ebben az országban, hogy milyen nagy érdemük van a millióknak, Budapestnek, a városoknak, a nagy kisföldmíves-tömegeknek, amelyeknek az 1211 milliós terhet vérrel, verejtékkel ki kell izzadniok. Akaratlanul is felötlik szemem előtt' ezek után az, hogy viszont milyen igazságtalanság, hogy a középés nagybirtok nemcsak követeli magának a hegemóniát ebben az országban, hanem ezt a hegemóniát tényleg élvezi is (Gr. Pálffy-Daun József: A hegemónia a, nagybankoké!) és ez vezet arra az egészségtelen állapotra, hogy nem tudunk a hajóikon segíteni, mert nem tudunk olyan f politikai rendszert, olyan politikai atmoszférát teremteni, amelyben igazságosan osztódnak el a terhek és igazságosan osztódnak el a jogok is. Ellenkezőleg, àzt látjuk, hogy az arisztokrácia egyes t., tagjai, egynéhány fiatal arisztokrata, túlságosan nagy jogot követelnek maguknak, szinte mohón, hogy ennek az or-