Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának lí ajánlok néhány szempontot, amelyek a keresztény igazságosságnak és szociális gondolkozásnak természetes folyományai. Ez tudniillik az, hogy ha most ezeknek a pénzintézeteknek egyesítésével tisztviselők és alkalmazottak válnak feleslegesekké, akkor méltóztassék ezeknek létét valamilyen formában biztosítani, és ha mégis kell tisztviselőket elbocsátani, akkor méltóztassék rendkívül jól szelektálni atekintetbén, hogy kik azok a tisztviselők, akiknek egyéb módon megélhetési lehetőségük van és ne történjék az, ami általában történik, hogy szegény, kicsiny, alig munkához kezdett és a bankéletbe magukat alig beleélt fiatal tisztviselőket bocsássanak el,

t akiknek ezentúl azután nincs semmi megélhetésük, hanem, ha kell ezt a fájdalmas operációt végrehajtani, akkor olyanokon méltóztassék azt végezni, akiknek eddigi szolgálata után az őket megillető nyugdíj biztosít valami egzisztenciális lehetőséget. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a fiatal generációnak érdekeit méltóztassék szem előtt tartani és méltóztassék a fiatalokat lehetőség szerint megvédeni attól, hogy már elhelyezkedett emberek ismét állástalanokká váljanak. Nem tűnik ki a javaslatból, hogy ta három intézményből kettő megszűnik-e, és egyben folytatódik-e tovább az üzem, vagy a többiek is megmaradnak, mint fiókok. Nagyon jól ^emlékszem, — és itt Remény i-Schneller t. képviselőtársamra hivatkozom, — hogy amikor ez a probléma, a Községi Takarékpénztár megalkotásánál aktuálissá vált, micsoda rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdeni, hogyan válogassuk ki az előző takarékpénztárból azokat az erőket, amelyeket meg kell tartani, az intézet érdekében és hogyan válogassuk ki azokat, 'amelyeknek megtartása, bár nem áll az intézet érdekében, de az illetők szociális egzisztenciájának szempontjából mégis feltétlenül kívánatos és szükséges. Egy rendkívül nehéz operáció az ilyesmi, amihez szakavatott kéz, megértő szív és érző lélek kell. Tudom, hogy a miniszter úrnál mindez megvan, éppen azért vagyok bátor ezeket a kérdéseket az ő jóindulatába ajánlani. Mélyen t. Képviselőház! Szeretnem, ha a miniszter úr, az új státus megállapításánál gondoskodnék arról, hogy ebben a státusban — amellett, hogy az csupán a legszükségesebbekre terjedjen ki, — emberséges, emberhez méltó fizetések legyenek, mert ma az szokott a baj lenni, hogy felvesznek fiatálembereket bankokhoz, vállalatokhoz, iparvállalatokhoz és ezeknek olyan minimális fizetést állapítanak meg, amely a létminimumot sem éri el, úgyhogy iszellemi proletárokat nevelnek, az ilyen !úlalaosony fizetésekkel, amelyeket indokol ugyan a mai nagy munkanélküliség, de amelyeket semmi esetre sem indokolhat egy altruista pénzintézet alapja, Kérem a miniszter urat, hogy a status megállapításánál gondoskodjék arról is, hogy meglegyen a helyi előlépés bizonyosfokú lehetősége, hogy az illető tisztviselők saját státusukban bizonyos időszakomként előléphessenek, hogy ne kelljen nekik mindig egymás halálát várni és csak ezáltal remélni az előlépés lehetőségét, hanem az előlépés, bizonyos szolgálati idők után, automatikusan bekövetkezhessek. f A 7. 4-foan a miniszter úr a nyugdíjintézetek egyesítésére vonatkozólag egy későbbi időpontot helyez kilátásba. Ez a későbbi időpont mindenesetre azt a célt szolgálja, hogy ha most kénytelen nyugdíjazni bizonyos tiszt0. ülése 1936 április 29-én, szerdán. 41 viselőket, akkor az előző intézetek nyugdíjintézetét terhelje az illető intézetnél nyugdíjazottak nyugdíjterhe. Mindenesetre azonban az alkalmazottak érdeke az ellenkező volna, nevezetesen az, hogy ezt a három nyugdíjintézetet mielőbib egyesítsék és ezáltal egy erőteljesebb nyugdíjintézet létesüljön, amely elbírná azokat a terheket, amelyek az új inté* zetre hárulnak. Azt kérném, hogy a miniszter úr lehetőleg mielőbb rendelje el ezeknek a nyugdíjpénztáraknak egyesítését. Kérném a miniszter urat arra is, hogy az alkalmazottak szabadságidőre vonatkozó igényét is méltóztassék a szociális igazság szempontjai szerint rendezni, hiszen ez nem kerül pénzbe, — hiszen a tisztviselők és alkalmazottak a szabadságidejük alatt egymást amúgy is helyettesítik, tehát külön költségvetési többletet ez nem okoz, — viszont az alkalmazottaknak a felfrissüléshez

t való joga különösen a fővárosi életben rendkívül fontos, az emberek munkaképességét pedig rendkívül felfrissíti a_ szabadságnak feltétlenül korlátok nélkül való megadása és az így felfrissült szellemi erő visszahat az intézet működésére is, azt sokkal eredményesebbé teszi. Mélyen t. Ház! A javaslatban benn van (bizonyos főtisztviselők kinevezésének a kormány közreműködésével való eszközlésének jögja* Benne van, hogy az elnököt, az alelnököt választják, de a kormányzó erősíti meg őket, ; benne van, hogy a két minisztérium két főj tisztviselőt nevez ki, két igazgatót küld be az intézet igazgatóságába és hogy a vezérigází gatót a pénzügyminiszter' úr erősíti meg. Azt hiszem, hogy az ilyen altruista pénzintézeteknél ezeknek tényleg nobile officiumoknak kell maradniuk; nem értem ide a vezérigazgatót, de az elnöknek, az alelnöknek, továbbá a minisztériumok által kiküldött delegátusoknak tisztsége egy altruista pénzintézetnél csak az altruizmus jegyében képzelhető. Ezt a miniszter úr szíves figyelmébe is ajánlom. Bizonyos bizalmatlanságot látok azonban az intézettel szemben, amikor a' miniszter úr az alapszabályok hetartására mindjárt egy kormánybiztost is küld ki az intézethet. Szerintem ennek a kormányibiztosnak addig, amíg! bizalmatlanságra nincs ok, ott semmi jelentős szerepe nincsen, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy ezek a pénzintézetek, amelyek a; kormányzattól ennyire függnek, amelyek a kormányzattal ilyen szoros nexusban vannak, az alapszabályok megtartása terén nem fognak olyan deliktumot még csak meg sem kísérelni, amely egy kormánybiztos kiküldését már előre, a priori indokolttá tenné. Mindenesetre a miniszter úr ezt nálam bölcsebben tudna, csak felkeltette a figyelmemet, hogy már előre kormánybiztost kell kiküldeni. Ezt a néhány keresztény és szociális szempontot vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani azért, mert itt egy nagy keresztény pénzintézet készül, — éppen olyan keresztény pénzintézet, mint amilyen a Községi Takarékpénztár, csak annál valamivel nagyobb ^nekünk tehát meg kell mutatnunk, hogy a pénzintézetek terén a kereszténységnek nemcsak a baníkportási állást kell elfoglalnia, hanem á kereszténységnek el kell foglalnia a vezetői pozíciókat is és ezeket a vezető pozíciókat nemcsak el kell foglalnia, hanem azzal a keresztény lélekkel kell teljesítenie ezt a funkciót, amelyét rábíznak... (Györki Imre: Ausztriában is elfoglalták a vezetőpozíciókat a Phönixnél! — Müller Antal; A zsidók is épp úgy, mint a ke-