Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

506 Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1936 május lí-én, csütörtökön. tárgyalásokat indított. A muH év októbere óta tárgyalnak, tárgyalnak és megint tárgyalnak; itt van a május, megkezdődik a fürdőszezón, állandóan hallunk az idegenforgalomról nagy szónoklatokat, olvasunk cikkeket, rengeteg pénzt költünk idegenforgalomra és az akta még mindig a pénzügyminisztériumban fekszik. Megjárta az összes társminisztériumokat, mindenünnen megkapta a véleményt, de ezért a szezon megnyitásakor vízvezeték ott már nem lesz, vagy legalább is alig lesz. Miért? Mert a bürokráciát a pénzügyminiszter úr jóakarata sem tudta keresztültörni. (Dinnyés Lajos: A legnagyobb hatalmasság Magyarországon! — Brogli József: Mindenütt! — Dinnyés Lajos: Még a vezéri akarat is elbukott rajta!) De felhozhatok más • példát is. Ott van például a fővárosi törvény, amelyet két esztendővel ezelőtt majdnem pártválság árán szavaztatott meg a kormány, s aimely kétesztendős szanálási időt töltött ki. íme, elmúlt a két év, s mondhatjuk, még soha; kormányzatot ilyen blamázs egy törvénnyel sem ért, mint amilyen ezzel a törvénnyel érte a most uralmon levő kormányt. A két esztendő alatt kiderült talán nem is az, hogy a fővárosnál nincs szükség szanálásra, haneim az, hogy nem tudnak szanálni, hogy nem tudnak komoly és lényegbevágó intézkedéseket megszülni. (Mózes Sándor: Minden Oti.-pénzt odaadnak a fővárosnak!) De lehet más törvényekre is rámutatni. Itt van például a légvédelmi törvény. Tavaly keresztülhajszolták, azóta elmúlt egy év és mát látunk? Miért volt olyan sürgős ez a törvény, miért nem lehetett jobban előkészíteni? Egy esztendő óta mi történt? A polgári légvédelem terén még egy rendelet, ínég egy tervezet sincs készen, a polgári légvédelem terén egyetlenegy gyakorlatot nem láttunk és nem hallottunk ilyenről, (vitéz Hadnagy Domokos: Készen van, megnyugtathatom!) — Zaj.) Egyetlen intézkedést nem láttunk. Vagy sürgős a polgári légvédelem, s akkor miért méltóztatnak elhanyagolni, vagy pedig nem sürgős, de akkor meg miért kellett olyan hallatlan nagy felhatalmazást szerezni, illetőleg megszavaztatni? (Dinnyés Lajos: A sziréna van meg az egészlből! — vitéz Hadnagy Domokos: Ha olyan egyszerű volna, hogy egy szirénával el lehetne intézni! — Zaj. — Elnök csenget) A külpolitikai kérdéseikhez nem, szólok hozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy nem ismerem a, kormány külpolitikáját. Minden más állam, minden más ország kitűz ma maga elé külpolitikai célokat és ráneveli a közönséget arra, hogy azokért a célokért lekesedjék, harcoljon és küzdjön. Nálunk nagy titokban tartják a külpolitikát és ennek eredménye az, hogy a magyar közönség gyakran teljesen tájékozatlanul tévelyeg és nem tudja még azt sem, hogy ki a jó barátja és ki az ellensége. Külön kell azonban heszélnemi — a költségvetésről lévén szó — a kormány gazdálkodásáról. Nem akarom újból megismételni, hogy a nyugdíjterhek milyen feltűnően emelkedtek s hogy ezáltal csak azt értük el, hogy a jövőben nem fogunk tudni majd hivatkozni arra, hogy a nyugdíjterhek nálunk csak Trianon miatt tesznek ki ilyen horribilis összeget. Amikor látjuk, hogy egy idő óta minden esztendőben milliókkal emelkedik a nyugdíjteher, akkor azt ikell megállapítanunk, hogy a közalkalmazottak alkalmazása, aktív szolgálata és nyugdíjazása körül valami baj van. Nem kell külön és hosszadalmasabban rámutatnom arra, hogy milyen veszedelmet jelent a magyar gazdasági életre, a kereskedelemre és iparra is az, hogy az állam túlságosan favorizálja a szövetkezeteket, és ahol a kereskedelem valamilyen eredményt tud elérni, ahol a (kereskedelem csatát tud nyerni, piacot tud találni a magyar mezőgazdasági termékek vagy a magyar iparcikkeik részére, ott a helyett, hogy a pionireket engednék előre, a helyett, hogy a pionireknek engednék át a további küzdelmet, azokat egyszerűen mellőzik, félreteszik és nagyon kétes sorsú szövetkezeteknek engedik át az üzleti hasznot. Hogy ez az egész gazdálkodás, a kormány gazdálkodása milyen leromlást idézett elő, erre nézve csak Czirják Antal képviselőtársam adatait akarom (kiegészíteni egyetlen adattal, mégpedig az árvaszékeknél kezelt vagyonok adataival. 1914-ben Budapest székesfőváros árvaszéke 130 millió pengős vagyont kezelt, ma kezel 12 millió pengős vagyont. Ez azt jelenti, hogy Budapesten a vagyon ilyen arányban romlott, s (hogy ma a vagyon 10%-a annak, ami békében volt. Természetes, hogy az állami gazdálkodásnak ide ikell vezetnie. Természetes, — s ezt megint csak a pénzügyminiszter úr tárcájából vett példával szeretném illusztrálni, csak azért, mert ő van jelen — hogy amikor a közönség azt látja, hogy az adózás terén őtőle adómorált kívánnak, maga a kormány azonban ezt az adómorált nem tartja be, akkor, engedelmet kérek, ez jogos elkeseredést szül az emberek között. Néhány esztendővel ezelőtt, még kormánypárti képviselő koromban,, ráirányítottam :a kormány figyelmét arra, hogy a pénzügyminisztériumiban meglehetős jóindulattal, érdemen felüli jóindulattal kezelik a bukmékerek adócsalását. Méltóztatnak talán visszaemlékezni, akkor kimutattam, hogy a Közigazgatási Bíróság jogerős ítélettel megállapította négy bukmékerről, hogy azok 350.000 pengős adócsalást követtek el. (Br. Berg Miksa: Anynyit lehetett kimutatni!) Mindenesetre ennyi megállapíttatott. A törvény előírja, hogy ilyen esetekben legalább is kétszeres pénzbírságot kell kiróni és nyilvánvaló ebből, hogy innen, erről a helyről a pénzügyminisztériumnak legalább 700.000 pengőt kellett volna behajtania. Annáik ellenére, hogy az ügy nagy port vert fel és a kormány minden egyes tagja tudott a dologról, mit méltóztatnak képzelni, mennyi folyt 'be onnan és milyen összegben állapodott meg és egyezett ki a pénzügyminisztérium a 'bukmékerekkel? 700.000 pengő helyett összesen csak 100.000 pengőben egyezett ki annak ellenére, hogy jogerős közigazgatási bírói ítélet volt, amely nem lett volna megváltoztatható, s annak ellenére, hogy a törvény előírja ennek az összegnek legalább az egyszeresét, de esetleg nyolcszorosát (bírság, illetőleg büntetésiképpen. Az ilyen gazdálkodásról és a gazdálkodásnak ilyen módjáról órákig tudnék (beszélni. Miután azonban t egy másik témáról is beszélni szeretnék, méltóztassék megengedni, hogy a példákat majd az egyes tárcák körében soroljam fel. Különösen szeretném ráirányítani a képviselőház figyelmét a legújabb készülő monopóliumra. Egy olyan monopóliumról van szó, amely bámulatosan jellemzi azt az egész tendenciát, amely a mai kormányzatot eltölti. A t. túloldalon különböző alkalmakkor ismételten