Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. rámutattak arra, hogy a sajtótörvény megváltoztatására van szükség. Mi ezzel természetesen mindig szemben állottunk. Nemrégiben egy szerencsétlen, ügyetlen és hazafiatlan cikk megjelenése alkalmából kívánták a túloldalon azt, hogy a sajtót reformálják meg, holott azóta kiderült, hogy aki azt a cikket írta, Deme százados, elvette a maga méltó büntetését a bíróságok által, így bebizonyulván az, hogy semmi szükség nincs ezzel az üggyel kapcsolatosan a sajtótörvény reformjára- (Egy hang jobbfelől: Meg sem kellett volna jelennie!) A kormány talán még nem is határozta el, talán még nem áll elég nagy nyomás alatt a túloldal részéről arravonatkozólag, hogy a sajtót, vagy a sajtótörvényt megreformálja. Egyéb törekvések azonban már megnyilvánulnak, amelyek azt célozzák, hogy az egész magyar sajtót közigazgatási és gazdasági úton saját hatáskörébe vonja és az egész magyar sajtó felett rendelkezzék. Egészen különös és furcsa módjai vannak ennek és szükséges, hogy ezeket a módokat a képviselőház előtt nyilvánosságra hozzam. Két esztendővel ezelőtt, ha jól emlékszem, 1933 október 24-én jegyeztek be egy szövetkezetet 710 pengő alaptőkével. Ez a szövetkezet azt kérte Budapest székesfőváros polgármesterétől, hogy az összes utcai újságárusítóhelyeket adják neki monopóliumszerüleg bérbe. Budapesten 490 újságelárusító hely van. Ezeket centiméterre felmérték, . nehogy tévedés essék, pontosan megjelölték, kiszámították és így kérték a polgármestertől, aki csodálatosképpen egy 700 pengő alaptőkével bíró szövetkezetnek mind a 490 újságelárusító standot odaadta monopolisztikusan. (Dinnyés Lajos: Kik a tagjai ennek a szövetkezetnek 1 ?) Mindjárt erre is rátérek. Egyben biztosította őket a főváros arról, hogy újabb újságelárusítói helyet nem fog engedélyezni. Érdekes, hogy ez a szövetkezet egyetlenegy újságelárusítóhelyért 1 pengő bért fizet Összesen évente, akkor, amikor hadirokkantak, akik az utcán cukorkát árusítanak, havonként 280 pengőt köteles fizetni. Nyilvánvaló tehát az a kedvezmény, amelyben Budapest székesfőváros akkori polgármestere, Sipőcz Jenő, nem a saját jókedvéből, talán nem is a saját meggyőződéséből, hanem igenis, a kormány nyomására, a kormány kívánságára részesítette ezt a szövetkezetet. 1933 októberében alakult ez a szövetkezet, 1934 március 4-én már kezében volt ez a monopólium. Ekkor rájöttek arra, hogy a polgármesteri rendeletben bizonyos hiányok vannak. A polgármester ugyanis azt írta elő, hogy a jelenlegi újságárusokat át kell venni, mert hiszen a polgármester szociális lény lévén, arra gondolt, hogy nem lehet egyszerre megfosztani a kenyerétől 500 embert, akik eddig azzal a mesterséggel, ujságárusítással foglalkoztak. Beadtak egy újabb kérvényt, amelyben azt kérték, hogy az esetben, ha nem tudnak megállapodni a régi újságárusokkal, legyen joguk, hogy másokat is alkalmazzanak, elsősorban hadviselteket, másodsorban hadviseltek hozzátartozóit. Azt hiszem, 48 órán belül megtörtént az a példátlan eset, hogy a polgármester ebben az ügyben is intézkedett és újabb rendeletet adott ki. amelyben ezeket a kívánságokat teljesítette. Ekkor ennek a szövetkezetnek • elnöke, vezetője, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervének egyik korifeusa. (Dinnyés Lajos: Kicsoda?) Nem mondom meg a nevét, nem fontos, az egyik korifeus, törvényhatóülése 1936 május 1-í-én, csütörtökön. 507 sági bizottsági tag. (Homonnay Tivadar: Nagyon jól teszi, hogy nem mondja meg! Nem a név a fontos!) Nem az az érdekes, hogy ki, a név nem tartozik ide, csak rá akarok mutatni arra a szoros kapcsolatra, amely a Nep., a kormány és a szövetkezet közt fennáll. Ebből az ügyből, sajnos, bűnügyek lettek, amelyek szintén nem tartoznak a képviselőház elé, nem is érdekesek, sokkal érdekesebb azonban az, hogy a szövetkezet elnöke, amikor a polgármestertől az ujságárusítási monopólium jogát megkapta, ezt a saját szövetkezetének nem jelentette be, ellenben a jogot közös kihasználással, tehát kartelszerűen eladta az Ibusz.nak, amely 18.000 pengőt és 20.000 pengőt fizetett ezért. 18.000 pengőt azt hiszem készpénzben fizetett az illetőnek és azonkívül 20.000 pengőt a kihasználás előzetes költségeire, amiből kiderült, hogy az Ibusz, amelyhez szintén van valami köze a t. kormánynak, meglehetősen könnyelműen gazdálkodik ezekkel a 40,000 pengőkkei, mert hiszen tudnia kellett volna, — hiszen az Ibusz.-nak nagy jogügyi osztálya, ügyészsége van — hogy egy szövetkezet ilyen kartelszerű megállapodást csak közgyűlési határozat alapján köthet és nem az elnök tetszése szerint, különösen pedig nem az elnök egyedül. T. Ház! A szövetkezetnek ez a monopóliuma tíz esztendőre szól és nyilvánvaló, hogy amint ezt a jogot a szövetkezet és az Ibusz. együttesen igénybeveszi, -— bár lehet, hogy csak a szövetkezet egyedül fogja igénybe venni, mert a régi elnököt kibuktatták és a szövetkezet új elnöksége most az Ibusz.-szal vitában, esetleg perben is áll, ezt nem tudom biztosan — s az összes árusítóhelyeket saját kezelésbe veszik, 'akkor ez a kormánytól nem egészen távolálló, sőt a kormánytól függő szövetkezet a budapesti sajtótermékekkel azt csinálja, amit akar, mert a lapárusításra csak jogot kapott, de oiem egyszersmind kötelezettséget, tehát a lapokat csak olyan mennyiségben és példányszámban veszi át, ahogy akarja. Kézenfekvő, hogy a kormány ezt a monopolisztikus lapárusítási engedélyt valamilyen módon — tudomásom szerint ennek a szövetkezetnek keretében — ki fogja terjeszteni a vidékre is, ami azt jelenti, hogy az egész magyar sajtó ki lesz szolgáltatva egy, a kormánytól függő szervnek. Nem mondok többet, csak azt, hogy Magyarországon naponként körülbelül másfélmillió példányban jelennek meg az újságok, beleszámítva az összes budapesti és vidéki napi- és hetilapokat és ha egy példány után csak 1 fillért számi tunk a szövetkezet javára, ez azt jelenti, hogy ez a szövetkezet 4 és fél millió pengő, .úgyszólván tiszta haszonnal dolgozik, mert ezt a hasznot alig terheli rezsiköltség, — ez 15.000 pengőt tesz ki naponként, 300 napot véve alapul — mert az árusítás költségét valószínűleg a másik 1 vagy 2 fillérből fogják fedezni, ami az egyes lappéldányok... (Makkai János: A lapok túlnyomórésze előfizetés útján fogy el! Nem árulnak másfélmillió példányt!) Amidőn kötelességszerűleg ráirányítom a képviselőház figyelmét arra, hogy egy ilyen veszedelmes intézkedés előjelei láthatók, akkox azt is konstatálnom, kell, hogy ma ínég lehet ez ellen védekezni, mert ha a polgármester által kiállított monopólium-engedélyben ki van kötve, hogy nem szabad társat venni ehhez és eladni sem szabad ezt a jogot; arra kérem a
