Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. sokszor terrorizáló és terrorizmussal fellépő élharcosok kilátásba helyeznek. Az emberek látják az erkölcsi értékek megsemmisülését, látják, hogy az adott szó nem szent, látják, hogy a hangzatos programmpontok csak porhintésre valók és amikor ez a tudat vagy ez az érzés beleeszi magát a társadalomba, akkor a társadalom lassú, de biztos rothadásnak indul. Ez pedig egyesekre nézve lehet hasznos, de a tömegre és a közre nézve feltétlenül káros, mert egy megrothasztott, gyenge társadalommal kríziseket átélni nem lehet. Már pedig azt mindenki elismeri, hogy a megpróbáltatások még előttünk állanak és a megpróbáltatások esetleg olyan erőfeszítéseket igényelnek a magyar nemzettől és a magyar néptől, amelyeket — mint mondottam — ez a mai társadalom nem tud majd kifejteni. Ennyit akartam elmondani azokról a veszedelmekről, amelyeket a miniszterelnök úr vezetése alatt álló nemzeti egységpárti szervezkedés nézetem szerint az országra nézve - jelent és amelyekért a miniszterelnök úr, a kormány és az urak együttesen lesznek felelősek a történelem előtt, (vitéz Várady László: Vállaljuk!) Ami most magát a kormányzati rendszert illeti, azt hiszem, ennek jellemzésére elég, ha azt állapítjuk meg, hogy ez az állami omnipotenciára való törekvés. Ezt a célt szolgálja, ezt akarja kiépíteni mindaz a sok törvény, amelyeket idáig hoztak vagy legalább ezeknek legnagyobb része, erre törekszik a kormány minden rendelete és ez az állami omnipotenciára való törekvés jellemzi az elmúlt három és félesztendőnek, de különösképpen a legutóbbi esztendőnek minden alkotását. Ma már mindenki az államtól függ. Ezerszer elmondották itt a képviselőházban, az ország előtt is, a sajtó is megírta, hogy ma már mindenki az államtól függ s nagyon furcsa és frivol játék a szavakkal, — talán a közönség naivitására való számítás is — ha a mai bajokért a multat okolják és a multat akarják felelőssé tenni. (Áz elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ami ma van, az tulajdonképpen egy gyorsvonat! sebességgel való rohanás az államszocializmus felé. (Kajniss Ferenc: Van benne valami! Nem ártana!) Ma minden előírás, mindenütt korlátokat látunk. Számtalan rendeletbe, akadályba, utasításba és parancsba ütközik a kereskedő, az iparos, a lateiner ember, a hivatalnok, a gazdálkodó, mindenki, aki itt élni és dolgozni akar. Ha baj van, akkor az a felelős, aki az előírásokat megszerkesztette, az a felelős, aki a korlátokat, tilalmakat felállította, az a felelős, aki az egyéni ínieiatívát, az egyéni küzdőképességet lehetetlenné tette s a gazdasági életből és a közéletből kiküszöbölte és kiirtotta. De ez az etatizmus nemcsak frivol játék, hanem végzetes és katasztrofális is lehet az országra nézve, mert sokkal közelebb áll és közelebb vezet a kommunizmushoz, mint ahhoz a polgári és kapitalista világrendhez, amelyre Gömbös Gyula és az ő társai szegedi elindulásukkor felesküdtek. T. Képviselőház! Az állami hatalomra való törekvésnek ebben a túltengésében látom én a gazdasági bajok főokát is. Nemcsak, hogy mindenki az államból, a hatóságokból akar megélni, de maguk a hatóságok is arra törekszenek, még a kisebb hivatalok is, hogy mindenki tőlük függjön, tőlük és belőlük éljen. Csak arra ülése 1936 május lU-én, csütörtökön. 505 nem gondol senki, hogy miből fogják eltartani a hatóságokat és a közületeket, ha mindenki a közületből és a hatóságból akar élni. T. Ház! Ennek az állami omnipotenciának tulajdoníthatjuk még azt is, hogy a mai közélet egyik rákfenéje, a protekcionizmus: anynyira elterjedt. Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy a képviselőknek olyan túlságos gyönyörűséget okoz a protekció. Ellenkezőleg! A protekciót az idézte elő, hogy a közhivatalokban a legkisebb ügyet sem lehet protekció nélkül elintézni. Az idézte elő, hogy a közhivatalokhoz forduló közönség legnagyobb része számtalanszor ütközik akadályokba és nehézségekbe, számtalanszor tapasztalja, hogy ott nem az ő ügyének elintézésére törekszenek, hanem akadályokat és nehézségeket keresnek. Kénytelen tehát elszaladni a protektorhoz, és a protekció igénybevétele után kiderül, hogy amit nem tudott egyedül elintézni, az _ simán és egyszerűen elintézhető egy telefonálással. Mivel a mai kormányzati rendszer uralkodó planétája, irányvonala, orientációja az állami omnipotenciára való törekvés, azért komoly és korszakalkotó reformokat nem is tudott sem a kormány, sem ez a parlament megalkotni, A reformpolitika csak jelszónak bizonyult. A lényeg tulajdonképpen csak pepecselés. (Mózes Sándor: A gyorsvonat megállt! — Dinnyés Lajos: A tragaes!) Ha végignézzük azokat a javaslatokat, amelyeket méltóztattak idehozni, akkor látjuk, hogy ezek tulajdonképpen csak a régi állapotoknak bizonyos öncélú megváltoztatását jelentik és nem jelentenek korszakalkotó újításokat. Itt van például a nyugdíjtörvény, amelyet azzal az indokolással szavazott meg mind a képviselőház, mind a felsőház, hogy szükség van arra, hogy a kormány jobban egy kézben tudja tartani a bürokráciát, hogy le tudja győzni a bürokrácia hibáit. Es íme, mit látunk? Csak megfélemlítést és rengeteg új nyugdíjterhet eredményezett ez a törvény, de a bürokráciát legyőzni, megváltoztatni, vagy rajta áttörni nem isikerült. Számtalan példát tudnék erre felsorolni minden minisztériumnak, minden tárcának a köréből. Minthogy a pénzügyminis'zter úr van jelen, méltóztassék megengedni, hogy az ő tárcája köréből mondjak el egy-két példát. Van egy magyar fürdőhely, amelyet külföldön is nagyon jól ismernek, ahova nagyon sokan jönnek külföldiek is; méltóztassék megengedni, hogy ennek a fürdőhelynek a nevét ne említsem meg, mert nem akarok ineki kárt okozni. Ennek a fürdőhelynek van csatornázása. A csatornázásba belevitték néhány esztendővel ezelőtt, amikor állami kölcsönt kapott, talán 150—160.000 pengőt; pontos számot nem tudok, de ez nem is fontos. Ezt a kölcsönt 15 év alatt kell visszafizetnie. Most ugyanazon a fürdőhelyen, ahol csak csatorna van, de vízvezeték -nincs, egy érdekeltség vízvezetéket akart létesíteni, először is azért, mert a Közegészségügyi Intézet megállapította, hogy annak a fürdőhelynek, amelynek idegenforgalma van, ahova százával jönnek külföldiek, egészségtelenek a kútjai, s le akarta záratni a kutakat. Hogy ezt elkerüljék, a fürdőhelynek, a községnek az érdekeltsége, lakói, vezetői — nem mint község, hanem mint érdekeltség — vízvezetéket akartak építeni. Ehhez azonban szükségük lett volna arra, hogy az állam ennek a csatornázási kölcsönnek visszafizetési idejét néhány esztendővel kitolja. A pénzügyminisztérium hosszas