Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

504 Az országgyűlés képviselőházának 129, előbb ugyanis, amikor előttem felszólalt Alföldy Béla igen t. képviselőtársam szólásra felállott, én a tanáeskozóképességről beszéltem, de ezt azért tettem, mert szerettem volna, ha a Nemzeti Egység Pártjának a Házban lévő tagjai nem künn a buffetben tartózkodjak volna, hanem itt bent az ülésteremben hallgatták volna Alf öldy Béla igen t. képviselőtár- , samnak nagyon érdekes fejtegetéseit. Ezekkel a fejtegetésekkel kapcsolatban csak a feletti csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy ő ezeket a kormánypárti padsorokban mondta el és mintegy felénk adresszálta, holott azt hiszem, sokkal könnyebben tudna t képviselőtársam eredményt elérni, ha mindezeket a Nemzeti Egység Pártjának pártértekezletén hangoztatná és ott harcolna ezeknek a gondolatoknak a megvalósításáért, (vitéz Hadnagy Domonkos: Ott is megtette a magáét! Egyszerre nem megy minden! — Alf öldy Béla: Ott is megteszem, s ott is teljes harmóniában dolgozunk a kormánnyal!) Akkor — úgy látszik — nem sok eredménnyel. Méltóztassanak megengedni ezek után, hogy mielőtt a költségvetési beszédem tulajdonképpeni tárgyaiira rátérnék, Czirják Antal igen t. képviselőtársam beszédének egyes résziéihez fűzzek reflexiókat. Czirják Antal t. képviselőtársam többek között arról beszélt, hogy Budapest székesfőváros háztartásában nagy pazarlás folyik. (Egy hang jobbfelől: Ezt honnan tudja?) Ha ez a vád fennáll, akkor a többségi pártok felelőseik ezért. Méltóztatnak tudni, hogy a fővárosnál is ugyanazok a többségi pártok gazdálkodnak, vezetik a háztartást és irányítják a politikai életet, amely pártok itt a képviselőházban is a többséget alkotják, tehát a Nemzeti Egység Pártja és az azt kívülről támogató Wolf-párt. Ezért az állítólagos pazarlásért tehát elsősorban ezek a pártok felelősek a fővárosnál is. De felelős a kormány is, amely a legújabb fővárosi törvényben olyan befolyásra tett szert és olyan ellenőrzési jogot biztosított magának, hogy tulajdonképpen minden, ami a városházán történt, a kormány akaratából történt. Azonkívül meg kell állapítanom azt, hogy amikor Czirják képviselőtársam a vidék és a falu nagy nyomoráról beszélt, nem szabad el- , feledkeznünk arról a nyomorról sem, amelyben Budapest székesfőváros lakosságának egy része szenved, ami ugyancsak példátlanul áll és ugyancsak rettenetes arányokat ölt, úgy- , hogy ebben a tekintetben igazán nem szabad megkülönböztetést tennünk éhező és éhező emberek között. Szerény nézetem szerint az a kötelességünk, hogy ha akár a falusi ember, akár a városi ember nyomorog, annak segítségére siessünk Ami a költségvetést illeti, ezzel kapcsola- ,, tosan Őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úr beteg és e miatt szabadságra mentSajnálom azért is, mert egy év óta yárom az alkalmat, hogy egy általános politikai vita kapcsán megindokoljam f a kormánypártból való kilépésemet és kifejtsem ellenzéki álláspontomat! Ez természetesen most így elmarad. (Brogli József: Már megtörtént!) A miniszterelnök úr ugyan nem szentimentális ember, és politikai ellenfeleinek gyenge pillanatait nem szokta kihasználatlanul hagyni, mi azonban lojálisak

< vagyunk, és tekintettel vagyunk az ő betegségére, tekintettel vagyunk az ő szabadságára, amivel mindenesetre elérte azt, hogy a ülése 1936 május 14-én, csütörtökön, személyére vonatkozó politikai kritikát ezúttal mellőzzük és az ö egyéni politikai működésével kapcsolatos bírálatot elhagyjuk o*yan időkre, amikor szemtől-szemben állunk vele és szemtől-szemben tudjuk megállapítani a politikai felelősségnek azt a mértékét, amely őt a mai kormányzati rendszerért terheli. De a miniszterelnök úr személyét kikapcsolva is, éppen elég ok van a kritikára, éppen elég ok és mód adatott a bírálatra a mai kormányzati rendszerrel kapcsolatosan, különöskép pedig azzal a pretoriánus hadsereggel kapcsolatosan, amelyre a miniszterelnök úr támaszkodni vél. Igaz ugyan, hogy ez a sereg mostanában nagyon érzékeny, rendkívül érzékeny és a legkisebb kritikára is harci riadót fúj. (Ellenmondások a jobboldalon.) Olvasom például a mai esti lapokban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának ma délelőtti ülésén öt határozatot is hoztak Eckhardt Tibor ellen, vagy Eckhardt Tiborral kapcsolatban. Pedig ugyanez az Eckhardt Tibor tavaly, tizenhárom hónappal ezelőtt a Nemzeti Egység Pártja ellen sokallta súlyosabb vádakat emelt, sokallta súlyosabb támadásokat intézett, és akkoriban az akkori pártelnök, Sztranyavszky Sándor elnök úr ő excellenciája, sőt. maga a miniszterelnök úr sem tartotta szükségesnek Eckhardt Tiborral szemben megvédelmezni • a pártot, még a jelenlegi pártelnök úr sem, és nem tartották szükségesnek Eckhardt Tibornak a párt ellen irányuló támadásait visszautasítani. Ezek, a mostani jelenségek, a tényeknek és az igazságoknak, a Nep. által való kezelési módja emlékeztet engem arra az egyszeri emberre, aki azt mondotta, hogy ő elveihez mindenkép ragaszkodik, akár az ő javára szolgálnak azok^ az elvek, akár ellenfeleinek kárára, így méltóztatnak kezelni a tényeket és igazságokat. A Nemzeti Egység Pártja képviseli azt az eszmét, amelyet párt-totalitásnak neveznek. (Brogli József: Bégi nóta ez!) A párt-totalitás a diktatúra egyik formája, és igazán hipokrízis azt hirdetni, hogy a párt nem törekszik, a párt vezetői nem törekszenek diktatúrára, nem törekszenek egyeduralomra (Felkiáltások a középen: Bizonyítékokat!) és ugyanakkor tűzzel-vassal harcolni az egypárt-rendszerért, kiirtani akarni mindent és mindenkit, aki nem hódol be és nem csatlakozik a párthoz. {Mozgás a jobboldalon ) T. Képviselőház! Mi volt az eredménye ennek a totalitásra való törekvésnek? Äz, hogy amíg kifelé méltóztattak hirdetni a nemzeti egységet, addig valójában és a gyakorlatban megteremtettek egy olyan gyűlölködő atmoszférát, amelyhez hasonló évtizedek óta nem volt a magyar politikában. (Mozgás a középen.) Nem a képviselők között, hanem kint a kerületekben, kint a tömegeknél olyan ellentétek vannak, olyan gyűlölködő atmoszféra van, amelytől én az ország sorsát is féltem. Miért? Az emberek többségét megviselte az élet, megviselte a nyomor, a reménytelen küzdelem és a szenvedés s az emberek többsége — sajnos — egy tál lencséért nagyon szívesen odaadja ma azokat az erkölcsi javakat, amelyeknek momentán, a mai napokban hasznát nem érzi és nem érti. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) Az emberek látják vagy látni vélik azokat az előnyöket, amelyekről azt hiszik, hogy azokat a kerékbe tort búzakalász hordása biztosítja és félnek a hátrányoktól, félnek azoktól a fenyegetésektől, amelyeket a hangoskodó, gyakran nyegle, igen