Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. vei alkalmaztak egy gépírókisasszonyt, aki, amint a lapokból olvasom, nem is tud gépírni- Hát, t. Ház, ezeket a differenciákat az ország nem vállalhatja, nem vállalhatja sem az ipar, sem a kereskedelem. (Rátz Kálmán: Mi köze ezekhez a kormánynak?) Miért nem méltóztatik a kormánynak ellenőrizni ezeket a dolgokat, t. képviselőtársam. T. Ház! Én ezeknek a pénzeknek ilyen módon való elhelyezését károsnak tartom, annál is inkább, mert kimutathatóan a kórházaknál 16 milliós, az üzemeknél pedig 10 milliós deficit áll fenn. A fővárosnak ez a gazdálkodása felettébb aggályos, különösen akkor, mikor ilyen óriási, az egész országból felszívott pénzek elhelyezéséről van szó.^ Ezeket a kérdéseket azért hoztani elő, mert engem elsősorban a vidék nyomora érdekel és az a tény. hogy ezekkel a pénzekkel másfél év alatt a vidéken — elismerem, hogy hatalmas részt használhat fel Budapest ezekből a pénzekből, jussa is van hozzá — nagyon sok mindent lehetne csinálni, hisz a vidék is fizeti ezeket az Oti.-járandóságokat. A kérésem tehát az, hogy ezeknek a pénzeknek tekintélyes része eljusson a vidékre is. Ez volt az elgondolásom az Oti.-járandóságokat illetőleg. T. Ház! A pénzügyi tárca részletes tárgyalásánál leszek bátor majd kiterjeszkedni a Nemzeti Bank kérdésére is. különösen annak aranyfedezet nélküli gazdálkodására és bátor leszek kitérni a kevés bankjegyre, azután az infláció és defláció kérdéseire, amely utóbbiak mindenesetre a spekulációt és nem a magyar gazdasási életet szolgálják. Felhívnám a pénzügyminiszter úr figyelmét arra is, hogy micsoda érdekek jelentkezhetnek a Nep.-nél, amikor egy olyan ügy is, mint a Phönix-ügy. hetekig, sőt hónapokig húzódhatik. Ugyanakkor, amikor a pénzügyminiszter úraalk ieren elegáns gesztusai vannak a vállalatok kérdéseinek megoldása vagy a nekünk adott válaszokat illetően — 80 millió pengőt szednek be a biztosítótársaságok évi díjakból s ebből Vs% megyén a biztosítási felügyeleti hivatal fenntartására. Amikor ilyen válságról r van szó, akkor a takarékosságra való töreíkvést ingatja meg az a bizalmatlanság, amely ennek a válságnak a nyomán kiserken. Kérdem a t- pénzügyminiszter urat, nem lehetne-e egy megszokott vagy más hasonló elegáns gesztussal segíteni akként, hogy még 1

/2%-kal felemeljük a felügyelő hatósásrok járulékait, amelynek összes költsége 123.000 pengő és ezt olyan tartalékok előteremtésére fordítsuk, hogy hasonló bukások esetén a közgazdasági élet meg ne inogjon. Biztosan tudom, hogy ezt a biztosítótársaságok is elbírják, sőt bizonyos vagyok abban is, hogy nem kellene ezt a biztosítottakra áthárítani. Egy valamilyen központot, egy értékes biztosítási szakemberekből álló felügyeleti hivatalt meg lehetne alapozni már egy ilyen 1 százalékos hozzájárulással is. A pénzügyi tárcánál majd konkrét javaslatot teszek egy ilyen biztosítási hivatal felállítására, amely a hasonló bajokat gyökerében megoldja, — amint ez például a Pénzintézeti Központnál történik — amely alkalmas lesz arra, hogy szakemberek üljenek benne és ezeknek puvoárjuk legyen, nem úgy, mint a mostani felügyeleti hivatalnál, amely már 1931-ben konstatálta a bajokat, amelyek a Phönixnél jelentkeztek és még sem volt képes rajtuk segíteni, amely viszontbiztosítás formájában is belenyúlhat a biztosítótársaságok kérdéseibe, amely statisztikát és ülése 1936 május 14-én, csütörtökön. 497 törvényeket tud szerkeszteni, lévén ott csupa hozzáértő szakember, amely a közületeknek, a törvényhatóságoknak és az államnak a biztosításait is át tudja vállalni és amely elsősorban a biztosítási tőkéket olyaténképpen fogja irányíthatni, hogy az igen magas mezőgazdasági érdekek, mint például a telepítés, szinte aranyalapon legyenek megoldhatók és a telepítés során felszabaduló tőkék a mezőgazdaság megsegítésére, tehát a Duna—Tisza csatornára, a Körös szabályozására, a szikes talajok javítására, gyümölcsösítésére és hasonlókra legyenek fordíthatók. Igen sokszor halljuk azt a tömjénezést, amiben a Gömbös-kormányt részesíti az egész jobboldal, azért, hogy milyen kitűnő a helyzet most, hogy megállott a romlás a Gömbös-kormány alatt, milyen elsőrendű reformmunkát végeznek. Nem resteltem a fáradtságot, néhány jóbarátommal megvizsgáltuk ezt a rózsás helyzetet. Ez a rózsás helyzet a következőképpen áll. Számításba vettük az 1928 október és 1931 október közötti helyzetet az 1932 október és 1935 október közötti helyzettel összehasonlítva, vagyis három esztendőt három esztendővel szemben. Sajnálattal vagyok kénytelen megállapítani, hogy míg 1931 végéig a helyzet nagyjában állandó javulást mutatott, addig — a Károlyi-féle interregnumot nem számítva — a Gömbös-kormány működése alatt a helyzet rohamosan romlott lefelé. Mi a legélesebben támadtuk Bethlen Istvánt, Bethlen István politikáját a legkegyetlenebbül elítéltük. (Payr Hugó: Most már visszasírják!) Nincs egy ok sem, amiért visszasírnánk, de nincs egy ok sem, amiért a Gömbös-kormányt meg lehetne dicsérni és nincs rá alapja a t. túloldalnak sem, hogy tömjénezze, (Dinnyés Lajos: Meggyőződés ellenére, szokásból!) hogy dicséreteket árasszon a t. miniszterelnök úr felé. Nézzük például a családvédelem kérdését. A családvédelem, tehát a házasságkötések tekintetében a helyzet az, hogy az 1928—1931 közötti három évvel szemben az 1932—1935. közötti három év a házasságkötéseknél 12.000-es viszszaesést mutat, az élve születések száma pedig minusz 77.700-at, a természetes szaporodás ^

T

iszszaesése pedig az előző három évvel szemben a három utóbbi évben 41.522. Ezt azért vagyok íbátor különöskép a t. Képviselőház figyelmébe ajánlani, mert a németországi statisztikák szerint, .amelyeket szintén megvizsgáltunk, az európai 'helyzet mélypontja 1932 júniusában volt, ez volt a dekonjunktúra, mélypontja, ahol 17 állam átlagában Magyarország a tizenhatodik helyet foglalta el és utána csak Románia következett. így nézett ki tehát a család vádelem. Talán a közgazdaság szempontjából jobb volt a helyzet? Konstatálom, hogy az előző három évvel szemben az utóbbi három év Budapest tizenkét legnagyobb pénzintézetének betétei tekintetében 224 millió pengő mínuszt mutat, a vidéki 35 legnagyobb pénzintézetnél pedig 128 millió pengő mínuszt. Egy eredményt írhatunk a t. kormány utóbbi hároméves működése javára, mert ez pluszban jelentkezik és ez a zálogházak forgalma. A zálogházak forgalma az előző három esztendővel szemben valóban 1,241.000 darab pluszt mutat, de a zálogházi értékek tekintetében csak 1,282.000 pengőt, jeléül annak, hogy a legszegényebb emberek filléres dolgaikat hordják a zálogházba. De talán az állami üzemek tekintetében jobb a helyzet? Bátor vagyok átt is előadni,