Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

496 Az országgyűlés képviselőházának 129 tika érvényesül a városházán, amelyet a Nep. reprezentál, akkor úgy érzem, hogy ebben neki tökéletesen igaza van. Mert az állam kiszipolyozza és különféle címeken tartozik is a fővárosnak, viszont a fővárosban — igaz, hogy a nagy bőség kapcsán — mondhatnám pazarlás kapott lábra, amelyet minden vonatkozásban figyel a vidék és méltóztassék elhinni, igen t. fővárosi vezetőség, hogy nem kis botránkozással konstatálja is ezt. T. Ház! Ez a kisgazdapárt nem fővárosellenes és egyáltalában nem városellenes. Mindenki csodálattal látja azokat az adottságokat, amelyek Pesten a gyógyvizek, a természeti szépségek és általában a földrajzi fekvés folytán fennállanak, azonban az is^ igaz, hogy akkor, amikor a vidéken óriási ínség van, a fővárosban tobzódó fényűzés folyik. Most azt olvasom, hogy milliókat fognak költeni a sugárútra, a fórumra, az új városházára és hasonlókra. Legfeljebb az nyugtat meg, hogy a tegnapelőtti lakomán kijelentették, hogy az új sugárút egyik oldalán csak egy telefonközpontot, a másik oldalán pedig új közmunkatanácsi székházat akarnak emelni. Előttem érthetetlen az, hogy miért építik a legdrágább, ezer-ezerhatszáz pengős telken ezt a két intézményt, amelyet egy mellékutcában is^ megtalálna az a kevés fél, akinek ott véletlenül dolga van, (Dinnyés Lajos: A Közmunka Tanácsra semmi szükség nincs!) A. vidék mindenesetre csodálattal látja azt, hogy amikor alighogy a Gellértnszálló hiteltúllépésének ügye elmúlott, amikor a Széchenyifürdő körül kipattant panama lassan lecsittult, ugyanakkor ilyen nagyszabású beruházásokba fog bele a Közmunka Tanács és a főváros. Tudom, hogy 22 millió aranykoronát költöttünk a Tabániba, de azt kifogásolom, hogy az új iskolát le kellett bontani, s most arra gondolnak, hogy a Bethlen-udvart, ami belekerült bizonyosan szintén egymillióba, ugyancsak eltüntessék a földről. (Dinnyés Lajos: A Bethlen-udvarnak még a neve is izgatja a Nep-et!) Csodálkozom azon, hogy a főváros kitűnő bankösszeköttetéseit nem használja ki és most azon ábrándozik, hogy hogyan fog 160.000 pengő évi ráfizetéssel a Rudas-fürdőn segíteni, vagy pedig 8 millió pengővel egy új thermálszállodát építeni a tabáni területen. Hát nincs erre bankpénz, nincs erre vállakozási pénz? Rengeteg adósságot kell csinálni, vagy állandóan azon kell spekulálni, hogyan fogják az Otit.-t vagy a Mabi,-t megfejni? Hogyan gondolkozik a t. főváros, hogy a vidék nem felejti el például a dunai alagutak panamáit, vagy nem emlékszik Rupert Resső igen t. képviselőtársam nem is olyan régi interpellációjáról, hogy miért adták 800.000 pengővel drágább vállalatba a Margit-híd kiszélesítését? (Payr Hugó: Nem a város adta ki, hanem az állam!) Nemcsak a fővárosi pazarlásról beszélek. De vájjon nem fővárosi pazarlás-e az, hogy az 5*4 kilométer balatoni útnál, amelynek előirányzata 950.000 pengő volt, 93.000 pengő hiteltúllépés történt? Vájjon nem fővárosi dolog az, ha beszélek a vízszűrők kiválasztására kiküldött öt tagú bizottságról, amelynek útiköltsége többe került, mint a szűrő maga? Hát . a megyeri szigeten lévő csövek légiója is a főváros gazdálkodásának előrelátását bizonyítja? Azt hiszem, sok hiba van itt. (Rassay Károly: Nem így van, de cáfolja Wolff Károly, meg Zsitvay, miért én?!) Majd az illetékes urak megcáfolják, nekem csak abból a szempontból ülése 19S6 május H-én, csütörtökön. vannak aggályaim, hogy egy fővárost tömnek pénzzel, szédületes építkezésekbe 'kezdenek akkor, amikor a legborzalmasabb nyomor van a vidéken. Az összes Oti.-pénzeket felszívják a fővárosba és a vidék kereskedelmét és iparát támogatni alig jut eszükbe. Kérdem, vajj

on abból a nagy idegenforgalomibíól s a belőle élő nagy kereskedelemből nem tudja a főváros mindezeket a szükségleteket előteremteni^ Azt olvasom, hogy mondjuk a vigadói kioszk 40.000 pengőért van bérbeadva. Fején találta a szöget az a vendég, aki azt kérdezte: Vájjon menynyit kapnak a kijárok, hogy egy napi átlagosan 4.000 pengős bevételű üzeméi't azon a tündéri helyen évi 40.000 pengő bért kell csak fizetni?! Vájjon olvasunk arról, hogy á telekértékemelkedést, a betterment et hogyan használja ki a főváros? Én nem tudok róla, mert ha tudnék róla* ezek a költségek mind fedezetet találnának a telekértékemelkedési adóból. Tudok arról, hogy van fürdőügyi, idegenforgalmi és nem tudom hányféle bizottság Budapesten és ezek a jelentéseik szerint mind nagyszerű propagandát fejtenek ki és óriási lakomák szokták követni ezeknek működését, amikor külföldieket hoznak ide, én azonban sokkal többre becsülöm annak a bizottságnak működését és talán eredményesebb is, amelyét Újpesten és a környéken tuberkulózis elleni küzdelemben teljes sikerrel látok működni. Azt hiszem, hogy amikor ennek a fővárosnak 1.300 millió pengő vagyona, rengeteg telke yan, amikor miost már 21 millió pengőt elköltőtítek főleg hurokvágányokra és nem veszik figyelembe, hogy ezek a hurkok főleg az adófizetők nyakát szorítják, amikor legközelebb 8,600.000 pengőt használtak fel, amikor nemrég kaptak 9 millió Mabi.-pénzit is, akkbr látniok kellene, hogy ebből a 30 millió pengőből óriási beruh áj zásokat készíthettek volna, beleértve a vízmű kibővítését is és nem lenne szükség 12 millió olyan Oti.-pénzről tárgyalni, amely elsősorban az ipart illetné meg befektetések felhasználására. (Payr Hugó közbeszól.) A kormányt támíadom éppen azért, hogy a kormány ne a fővárosnak adja, hanem adja a vidéki városoknak, adja a kisiparosoknak és adja lukrativ befektetésekre. (Rátz Kálmán: A hurokvágányokért nem a kormány tehet.) Helytelen ezt az 51 millió pengőt körülbelül másfél év alatt belekényszeríteni a fővárosba, amely azt csak úgy fogja kölcsönvenni, hogy a pénz stabilitásáért semmiféle felelősséget nem vállal. Ugyanakkor pedig, mikor ezek a nagyszerű építkezések folynak, a vidék elsorvad. Ha pedig a kormány ilyen nagyszerű befektetéseket csinál, vagy a főváros jónak látja vízműveit 30—40 millió pengővel felújítani, ez olyan befektetés, hogy osak a vízdíjak hozadéka is biztosítana minden kölcsönt, ha azok biztosak volnának, ha a bankok magúik se félnének attól, hogy spekuláció révén nem tudnak-e többet keresni, mint a vízművek befektetésénél. (Zaj és állandó közbeszólások.) T. Ház! Ezekre a közbeszólásokra csak azt jegyzem meg, hogy az üzemek értéke 500 millió pengő, amelynek nettó hozadéka 5 millió pengő. Olyan befektetés, amelynek 1% a hozadéka és ide közpénzeket háromoltatnak. Vájjon nem tudják, hogy a fürdőkre, a ráifzetés V* millió, az autóbuszra 1 millió, a Beszkárt.-nál is óriási ráfizetéseik vannak, nem is beszélve arról, hogy tudomásom szerint a Beszkárt.-nál igen sok állásba nyugdíjas urakat hoznak más hivatalból, nem beszélve arról, hogy 600 pengő-