Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. 1936-os költségvetés. Antiszociális, felettébb igazságtalan, hogy a 35 milliós cukoradót 43'5 millióra emelik 1936-ban. Vájjon talán a 300 vágón 11 filléres szeszipari cukornál akarják valahogy megtalálni a számításukat 1 Ezt nem tudom, de bármiként is történik, kétségkívül antiszociális adó. Eámutatok a sójövedék igazságtalanságaira is, 24 millió volt 1926-ban és 25 millió 1936-ban, bizonyságául annak, hogy az egészen nyomorult szegény, földhözragadt néppel szemben semmiféle szociális érzéke nincs az igen t. kormánynak. Vagy méltóztassék nekem megmondani, hogy a legelsőbbrangú élvezeti cikket, amelyet a kormány az Összes költségekkel együtt 6'8 pengőért vesz métermázsánként, miért árusítja 346 pengős átlagáron? Hát ötszörös áron kell a szegény népnek táplálékának nem is ízesítőjéről, hanem feltétlenül fontos kiegészítéséről gondoskodnia? Nem kiáltóan antiszociális intézkedés ez? Valóban igen t. előadó úr, örülök, hogy benn méltóztatik lenni, erre a szikvizen túl is bizonyára fog választ adhatni. Arra méltóztassék választ adni: ha Ausztria 107.000 métermázsa dohánynyersanyag feldolgozása mellett 311 millió bruttóbevételt tud elérni, miért vesz be Magyarország 101.000 métermázsa dohány nyersanyag mellett, csak 106 millió pengőt és miért van ez után a mennyiség után Ausztriának 200 millió schilling jövedelme. (Zsindely Ferenc: Megmondotta a pénzügyminiszter úr!) Erre nem tud senkisem kielégítő választ adni, ha csak be nem ismeri azt, hogy itt túladminisztrálás van, hogy lehetetlenül rossz árukat vesznek át, vagy hogy itt valamilyen protekcionizmus érvényesül. (Zsindely Ferenc közbeszól.) Hiszen éppen most olvastam fel az adatokat, amelyek tökéletesen ellenmondanak az előadó úrnak. (Zsindely Ferenc: Ausztria nem termel dohányt, mi termelünk, drágán kell megvennünk és olcsón adjuk el.) Éppen most mondottam el önnek az adatokat. Ugyanezen a mennyiségen 311 millió a bruttóbevétele Ausztriának, szemben a magyar állam 106 milliós bevételével és Ausztriának még 200 millió schilling feleslege is van, szemben a mi 75 millió pengős feleslegünkkel. Ez tehát nem a beváltási ár kérdése, ez túladminisztrációra, bürokráciára, vagy hozzá nem értésre mutat, amire pedig semmiféle mentséget nem lehet felhozni, annál kevésbbé, mert ez az 1934-ben elért 75 millió pengős felesleg 1935-ben 71 millió pengő és 1936-ban 72 millió^ pengő. A pénzügyi gazdálkodást illetőleg sem az előadó úr, sem a pénzügyminiszter úr nem tud más választ adni, minthogy kénytelenek azoknak az érdekében eleget tenni, akik a lelket tartják az igen tisztelt egységes pártban, mert ha ez nem így volna, akkor hogyan lehetne a 48 és félmillió pengő részvénytőkével rendelkező Mák.-nak, amely 1934-ben 139.000 vágón szenet termelt, az akkori 3,300.000 pengős jövedelmével szemben most, a fokozódó gazdasági nyomorúság idején 4 és félmillió pengő jövedelme? Hát nem lehet ezeket a jövedelmeket megfogni? Miért engedélyeznek olyan magas árakat a Mák.-inak, miért kalkulál mélybányászati árakkal, amikor az ő egész produkciója úgyszólván felületi kezelésből jön ki? — a szenet értem ezalatt. Hát szabad azt tűrni, hogy a Dunagőzös áraival számol a Mák., amely sokkal jobb helyzetben, sokkal jobb helyen, sokkal jobb értékesítési lehetőségek között termeli ki a szenet és mégis ugyanazokat a költségeket számítja fel? Kérdem, nem elég ennek ülése 1936 május lU-én, csütörtökön. 495 az iparvállalatnak, hogy a tízpengős osztalékot tizenhárom pengőre emelte fel és akkor még hihetetlen magas dotálásokat adott különféle alapokra. Nem leihet „azt az energiagazdálkodást valamiképpen megfogni, y agy nem lehet a kényszertársítást bevezetni és a szénárakat kiegyenlíteni az ipar javára? E tekintetben semmiféle gondoskodás nem történik, ellenben, amióta Vida Jenő a vezérigazgatója ennek a nagynevű vállalatnak, azóta a vasúti fuvardíjak, a vámok kérdésében a cseh, vagy porosz szenet illetőleg teljes rend van, az ő javukra, mert valóságos monopóliumot élveznek. Ez az égbekiáltó valóság azzal a hihetetlen nyomorral szemben, amelyet leküzdeni nem tudunk, és amelynek enyhítésére semmit sem tudunk adni. Bátor vagyok egy példára hivatkozni. A választások idején magam tapasztaltam, hogy Szolnokon 300 vágón burgonya hever, mégpedig élelmezési burgonya, mert hiszen az olasz exportra volt szánva. Most a szegény parasztok, akiket félrevezettek és rábeszéltek, hogy ne adják el a burgonyájukat, hizlalásra használják fel azt. Amikor megkérdeztem egy igen illetékes urat, aki akkor^ történetesen ott volt, hogy miért nem szállítják ezt a 300 vagont az ínséges Tiszántúlra, azt mondotta, hogy nem érdemes, mert a fuvarköltség sokkal nagyobb volna. Tisztelettel kérdem, a Mák. nem adhatna szenet, hogy ingyen elszállítsák ezt a felesleget onnan, ahol bőség van, oda, ahol borzalmas ínség van? Nincs erre semmiféle válasz. Erre csak az az érdektelenség tapasztalható, amely unja ezt a vitát, amely szeretne mindenen mihamarább túllenni, a költségvetés vitáján, hogy (mielőbb lenyelje azt a pirulát, amelyet már annyiszor lenyelt a telepítési és a hitbizományi javaslatnál. Ajánlanám, hogy a Mák.-kal kapcsolatosan, amely az elsőrangú építési cikkeket, mint a szenet, cementet, meszet és az építőanyagokat úgyszólván monopolizálja, méltóztassanak megvizsgálni, — hiszen az előadó úr igen sokat utazik arrafelé — hogy milyen jogosultsága van ezeknek a (kalkulációknak, különösen most, amikor a cséplés kezdődik. (Zsindely Ferenc előadó távozásakor.) Nagyon örülök, hogy minden vonatkozásban alá méltóztatik támasztani panaszaimat és szintén távozni tetszik. (Zsindely Ferenc előadó: Muszáj egyszer vacsorázni. — Payr Hugó: Legjobb volna szünetet adni!) Igen t. Képviselőház! Ebben a képviselőházban már ismételten hangzottak el észrevételek a fővárost illetőleg. Azért foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert tegnap Zsitvay t. képviselőtársam azt mondotta... (Dinnyés Lajos: Mindjárt kérjük a tanácskozóképesség megállapítását!) Elnök: Azt csak a szónok beszédének kezdetén lehet kérni. (Zaj.) Ne méltóztassék zavarni a szónokot, méltóztassék folytatni. Czirják Antal: ...hogy felesleges a titkos választójog behozatala, hiszen itt van az élénk példa a fővárosi országos választást illetőleg, hogy titkos választás mellett is ők többen jutottak be, mint az ellenzéki pártok. Konstatálom, hogy mindössze hatan vannak itt a 25 fővárosi képviselő közül s konstatálom azt is, hogy vagy le akarja nyelni a keresztény gazdasági pártot, amikor tényleg valamelyest töbiben lesznek vagy pedig tévedett az igen t. képviselőtársam. (Payr Hugó: Még akkor is kisebbség lesz!) Ha azonban arra hivatkozik a t. képviselőtársam, hogy az a poli69*