Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

488 Az országgyűlés képviselőházának 129 zésére fordítsa és azt ilyen címen tüntesse fel a következő évi költségvetésben,.« »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy azok a nagyobb vállalatok, amelyek az államtól vagy más közülettől nagyobb munkát vagy szállítást nyernek, tartoznak ezen munka vagy szállítás tartama alatt nagyobb számú munkást, szak­embert és tisztviselőt alkalmazni. A vállalatok ezek kötelezettségét a közülettel kötött szerző­désbe kell bevenni.« (Rassay Károly: Szün­tesse be a sajtószubvenciót és fordítsa az ifjú­ság elhelyezkedésére!) »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a köz­szállításokat és egyéb közmunkákat ősszel és tavasszal olyan időben írják ki, amikor a leg­nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a gazda­sági munkáltatások hiánya miatt a nagy mun­kanélküliség enyhíttessék.« (Helyeslés.) »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a több­gyermekes családfőnek keresetéhez mérten progresszív adókedvezményt nyújtson.« (He­lyeslés.) Most kérem a mélyen t. Házat, hogy fo­gadja el a következő határozati javaslatomat, amelyre beszédem másik felében , leszek bátor rátérni, ha lesz rá idő (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a közszolgálati alkal­mazottnak a fiát, aki szolgálati idejének letöl­tése előtt önként nyugdíjba vonul és fia felvé­tele iránt kérelmet terjeszt elő, ugyanazon in­tézetnél vagy intézménynél képességének meg­felelő helyen alkalmazni kell.« Tudom nagyon jól, hogy a nyugdíjterhek milyenek; erre majd még rátérek. Ügy Eck­hardt, mint Rassay t. képviselőtársamnak tel­jesen igaza volt: tűrhetetlen állapot az, hogy a nyugdíjteher milyen horribilis összeget emészt fel; de viszont ennek megoldási módja nem az, hogy a nyugdíjakat csökkentsék, — amit Bud igen t. képviselőtársam már beha­rangozott — hanem azért kormány a kormány, hogy agyaljon ki egyszer már valami olyan megoldást, amilyenre mi már évekkel ezelőtt rámutattunk. Ha nem fogadják el a javaslatot, tessék mást kieszelni. Itt voltak az angolok. felajánlották a pénzt, tárgyaltak Gömbös mi­niszterelnök úrral. Imrédy pénzügyminiszter úrral, — mi is ott voltunk — de a kormány. ígérete ellenére eldobta a fordított életbiztosí­tási javaslatot. Pedig mindaddig, amíg a nyugdíjterheket a fordított életbiztosítással öt generációra nem osztják el, addig hiába beszé­lünk itt, a nyugdíjteher állandóan megmarad a költségvetésben és a közszolgálati alkalma­zottakat olyan népszerűtlen helyzetbe állítja be, a gazdák és az egyéb társadalmi osztályok előtt, melyek nem ismerik a kérdést, amely népszerűtlenségre nem szolgált rá ez az érté­kes társadalmi réteg. Ott ültünk Imrédy pénzügymini SÍZ téri szo­bájában, amikor az angolok itt voltak ós meg­tették javaslatukat, a zsebükben volt az aján­lat, de Imrédy pénzügyminiszter úr azt mon­dotta, hogy ezzel az intézettel nem köti meg a szerződést. Azért mondom ezt el, mert a pénz­ügyminiszter úr egyszer megtámadott engem a pénzügyi bizottságban, s így most le kell sze­geznem, hogy igenis itt voltak az angol urak és ezt a kérdést ímeg akarták oldani. Tudom, hogy ma természetesen más a szi­tuáció, a helyzet sokkal nehezebb; hogy ezt a tervet ma is meg lehet-e valósítani úgy, amint tervezte, azt nem tudom, de tény az, hogy Göm­bös minis'zterelnök úr ezt is elfogadta, sőt a miniszterelnöki székből az egyik expozéjában ülése 1936 május 14-én, csütörtökön, felém szólva azt mondotta, hogy a javaslatot a fordított életbiztosítás formájában a kor­mány magáévá teszi. (Mozgás a jobboldalon.) Nagyon sokat magáévá tett a kormány, igen t. képviselőtársaim, magáévá tette például az ifjúság kérdésének a megoldását és sok minden egyebet, nem is beszélve a titkos választójog­ról, de az ígéret csak írott malaszt maradt, ta­lán még annyi sem. Mélyen t. Ház! Most egy egészen más ter­mészetű határozati javaslatot nyújtok be és pe­dig a valláserkölcs fokozottabb védelme szem­pontjából. Nem lesz időm az indokolásra, de azt hiszem, hogy a Ház minden egyes tagja meg­érti, hogy mit akarok ezzel elérni. (Olvassa): »Utasítja a ház a kormányt, hogy a valláser­kölcsi nevelés fokozására az elemi és középis^ kólákban a vallás tanból tanúsított elégtelen osztályzat, továbbá a vallás gyakorlásának teljes elhanyagolása f osztályismétlést vonjon maga után.« (Helyeslés-) Tudom, hogy ez nehéz kérdés, de olyan szomorú jelenségeket látunk eb­ban a tekintetben,hogy a kultuszminiszter úrnak radikálisan kell intézkednie, különösen akkor, amikor a keresztény világnézeti erkölcs alap­ján áll a parlamentnek úgyszólván minden egyes pártja, kivéve talán az egy szociálde­mokrata pártot. (Rassay Károly: Az is azon áll!) Az ifjúság elhelyezkedésének kérdésében hoztam, javaslatokat, amelyeknek pénzügyi vo­natkozásai voltak. Mindig beseélüiik a személyi kiadások emelkedéséről, s most arra kérem ezt a kormányzatot, amely ebben a kérdésben, — amint halljuk — mindent meg akar tenni, de úgy látszik, nem tud eleget tenni, hogy valami módon mégis találjon ki valamit. Ha jobbat tud, mint az én javaslataim voltak, akkor csi­náljon omást, de valamit mégis tenni kell, úgy azonban, hogy, —- amint említettem és amint egyik-másik képviselőtáxsam is mondotta — a költségvetés ne noli íme tangere legyen abból a szempontból, hogy a költségvetés összeállítá­sánál legfontosabb érdek minden más érdeken felül az legyen, hogy a költségvetés egyensúly­ban legyen. Az* ifjúság kérdése még sokkal na­gyobb horderejű kérdés és megérdemli azt, hogy a kormány a személyi kiadásoknak egy száza­lékát az elhelyezkedni nem tudó fiatal generá­ció elhelyezkedésére fordítsa. Még egy javaslat­tal tudnék jönni ebben a vonatkozásban. Ameny­nyiben a kormány a budgetnek ezt az egyszá­zaiékát, amellyel körülbelül évente négyezer fiatalembert el lehetne helyezni, erre fordítaná, azt hiszem a másik évenkénti négyezer fiatal­ember elhelyezését úgy lehetne biztosítani, ha azok a tényleges közalkalmazottak, akik bizto­san tudják, hogy az ő gyermekeiket el fogják helyeani. hajlandók volnának az ő fizetésükből erre a célra 1%-ot áldozni, bár a mostani emel­kedő drágaságnál ez messzemenő áldozatkész­séget jelent. Ezt csak azért hozom fel, hogy sarokba iszorítsam a kormányt, hogy tessék nyi­latkozni ebben az irányban. A kormánynak azonban e nélkül is nyilatkoznia kellene és úgy is nyújtom be határozati javaslatomat, hogy a kormány a költségvetés személyi kiadásainak 1%-át ilyen célra fordítsa (olvassa): »Utasítja a Ház a kormányt, hogy mindad­dig, amíg a gazdasági viszonyok meg nem ja­vulnak, állítson be évi 2,200.000 pengőt a költ­ségvetésbe az állástalan diplomás, érettségizett és négy középiskolát végzett fiatalabb generá­ció elhelyezése, illetve felvétele céljából, jelen­legi személyi kiadásainak 1 százalékát. Utasítja a Ház a kormányt, hogy hasonló

Next

/
Oldalképek
Tartalom