Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

478 Az országgyűlés képviselőházának 12, olyanok, amilyeneket minden falusi kisember hizlal. Mi lett volna, ,ha ezt nem vihették volna kii Mivel a Hangya-szövetkezet és a mezőgazdasági kamarák útján bonyolíttattak le ezek az értékesítések, a falusi kisembereknek hozta) meg ez a munka & gyümölcsét. Kérjük a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezt a munkát a falu .népe érdekében folytassa tovább, hogy mezőgazdasági terményeink es állataink, szövetkezeteink és mezőgazdasági kamarai szervezeteink révén nyerjenek értékesítést, hogy ne .az alkuszoknak, ne a közvetítőknek, hanem magának a magyar termelőnek, fogyasztónak, továbbá a magyar nemzet gazdasági vagyonosodásának legyen belőle haszna. A vasárnapi munkaszünet érdekében anynyit kerék a kereskedelemügyi miniszter úrtól, igyekezzék a vasárnapi munkaszünetet úgy lehetővé tenni, hogy azok a szegény munkások, akik az egész heti munkában elfáradva a vasárnapi napot pihenőnek szánták, ezen a napon pihenhessenek is. Fontos az az erkölcsi nevelés szempontjából is, hogy így módja legyen kinek-kinek az ö hite .szerinti templomiba menni, mert ezáltal erősödik az ő erkölcsi érzületük és láthatják, hogy ők is emberek, nem pedig csak munkába beállított páriák. Az igazságügyminiszter úrtól becsületes sajtótörvényt kérek, (Dinnyés Lajos: Halljuk! Halljuk! — Csoór Lajos: Nem fog több cikket írni!) hogy ne lehessen belegázolni a magánélet és a családi élet szentélyébe; mert amikor később kisül, hogy a tudósítás nem volt igaz, hanem valótlan volt e akkor egyszerűen azzal állnak elő, hogy »rossz volt az értesülésem«, ^ a családi életnek, a nemzeti életnek, a magántisztességnek már nem adhatják vissza azt, amit tőle a sajtó révén elvettek. (Gr. Apponyi György: Hogy volt ez! — Dinnyés Lajos: A családi élet nem a nemzeti élet!) A sajtóban sokszor elvetemedett emberek cselekedeteiről, a családi és házastársi élet tragédiáiról jelennek meg híradások, amelyek az ifjúságra, de egyáltalában az olvasóközönségre nemhogy nevelő hatással volnának, hanem egyenesen züllesztő hatásúak. A házasságok felbonthatatlanságát is sürgősen szigorítsa az igazságügyminiszter úr. Amerre járok, látom, hogy a falu népében nemcsak az erkölcsi élet és a gyermekek erkölcsi nevelése lazul meg a házasságok felbontása folytán, amikor látják, hogy a szülők külön élnek és külön vannak nevelés nélkül a gyermekek, szétszórva, hanem a vagyon szempontjából is nagyon lkáros ez. Hiszen látok ilyen eseteket. Megtörtént például, — közel hozzám, de nem az én választókerületemben — hogy egy 20 holdas gazda teljesen tönkrement azért, mert nem fizethette a megállapított havi 20 pengő tartásdíjat és az asszony ügyvédje azt mondta: tessék perelni, majd behajtom. Az asszony erre addig perelt, amíg most nem maradt sem a gyermekeknek, sem senki másnak semmije; oda van a családi élet boldogsága és oda van a föld is. (Dinnyés Lajos: Ez a szerelem! — Gr. Apponyi György: Mi köze ennek a sajtóhoz?) Nem a sajtóval kapcsolatban mondtam én ezt; külön kértem. Ne akarjon t. képviselőtársam olyat belemagyarázni beszédembe, amit nem mondtam/Bizonyára nem volt itt mélyen t. képviselőtársam, mert különben nem mondta volna ezt. Amikor mindig a család védelméről beszélünk és a sokgyermekes családok megseK ülése 1936 május llt-en, csütörtökön, gítéséről és a keresztényi erkölcsi életről, akkor éppen egy nagy név viselőjétől nem várnám, hogy ezt ne tartaná helyesnék. (Gr. Apponyi György: Helyesnek tartom! Nem azt mondtam! Felvilágosítást kértem!) A honvédelmi miniszäter nirat arra kérem, hogy ha minden állam szabadon rendelkezik véderejével és mindegyik igyekszik az állam védelmét biztosítani, akkor azt hiszem, nekünk is kötelességünk ez és nem lehet ebben! a hazában olyan egyén, aki ne az általános védkötelezettséget tartaná a nemzet megfelelő védőbástyájának. (Ügy van! a középen.) Különösen azért, merít a mi országunk mezőgazdasági ország és itt nem lehet, zsoldos hadseregnek évekre való lekötésével biztosítani a haza védelmét és különösen, mint a régi világban, amikor póttartalékosok voltak azok, akik egyedüli családfenntartók voltaik, akkor szintén kell hogy behozzák azt a törvényt, hogy a szükséges mezőgazdasági erő 2—3 hónapos kiképzés után rendelkezésére bocsáitttassék a magyar mezőgazdaságnak. Minden munkáskézre szükség van a mezőgazdaságban. Egyben úgy a katonai kiképzés, valamint a fegyelmezés és erkölcsi, szellemi nevelés tekintetében a honvédelmi miniszter úrnak épúgy, mint az egésa magyar királyi honvédségnek köszönetet kell mondanunk, mert olyan fegyelmezett és olyan erkölcsi és magyar nemzeti érzéssel telített a hadsereg, hogy mindenki nyugodt lehet e hazában, hogyi arról az oldalról bennünket veszély nem fenyeget, hogy ez a véderő ne tenné meg a 'kötelességéi, (Ügy van! űgy van! a középen.) A frontharcos törvény meghozatalát minél előbb kérem a honvédelmi miniszter úrtól; azi erre vonatkozó javaslat különben már beterjesztetett. Illő, hogy a frontharcos tisztviselőnek a harctéren vagy fogságban eltöltött évei beszámíttassanak úgy az előléptetésnél, mint pedig a nyugdíjazásnál. Lehetetlen, hogy aki fogságban vagy* harctéren töltötte az idejét, hátrányban részesüljön azokkal szemben, akik itthon vbltak és el tudtak helyezkedni, nemi jálrták a véres csatateret; és lehetetlen, hogy például a tanítóságnál a női tanerők, valamint például a jegyzőknél azok a gyakornokok, akik a háború idején kerültek be állásukba, előbbre legyenek, mint azok, akik a harcterekéit járták, mert ez semmiképpen sem bizonyítaná a magyar nemzetnek katonái iránt való megbecsülését. Farkas Elemér igen t. képviselőtársam azt mondotta beszédében, hogy a külpolitikához csak az szóljon, aki ért hozzá. Nem vindikálom ugyan magamnak azt, hogy diplomata vagyok, méltóztassanak azonban megengedni, hogy amikor az egész világ vajúdik, amikor új európai átalakulás előtt állunk, — amikor azt látjuk, hogy Anglia elküldi az ő pontjait Németországhoz s azt kérdezi, hogy garantálja-e Németország a mostani határokat — én azt kérdezhessem, nem kellene-e nekünk is ' gondoskodnunk arról, hogy érdekeink a külpolitikában megvédessenek? Meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. külügyminiszter úr, — aki megmutatta, hogy a kormánnyal, a miniszterelnök úrral egyetértően a mai nehéz idokhen is, például az abesszin kérdésben megtalálta a helyes utat — a mi érdekeink felett is éberül őrködik, s ha majd egy új európai térkép kialakítása időszerű lesz, a magyar nemzet p jogos sérelmeit a világ ítélőszéke elé fogja vinni. Mert mi nem nyugodhatunk meg abban, amit Trianonhan rólunk, megkérdezésünk nélkül határoztak. Es ami-