Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. kor azt látjuk, hogy, hála Istennek, Angliában, sőt már Franciaországban is, értékes emberek felfogták a trianoni békeszerződések igazságtalanságát, kell, hogy ez a nemzet is tömör egységben készen álljon, — hiszen mindenki saját szerencséjének a kovácsa — és kell, hogy egyesült erővel kovácsoljuk össze majd régi határainkat. Azt hiszem, addig nem lehet Európában igazi békéről beszélni, amíg a töviseket ki nem húzzák ezekből a nemzeti érzéstől telt szívekből, amíg meg nem adják nekünk azt, hogy Magyarország, amely évszázadokon át a Kelet barbársága ellen a nyugati kultúra védőbástyája volt, újból visszakapja régi határait, mert addig igazi béke nem lehet, amíg nem lesz igazság itt, a Dunamedencében. Arra kérem; az igen t. kormányt, a külügyminiszter urat, hogy a kellő időben legyünk résen, hogy rólunk, nélkülünk r.e határozhassanak. Mi pedig, akik most törvényhozók vagyunk, ne pártszemüvegen keresztül nézzük az eseményeket, hanem nyitott szemmel, egymást megértő szívvel. Ne egymást és a kormányt akarjuk legyőzni, hanem nemzeti összefogással ellenségeinket iparkodjunk legyőzni. A történelem előtt leszünk felelősek hazánk, nemzetünk sorsáért. (Dinnyés Lajos: Önöket el fogja ítélni!) A népek és nemzetek harca nem tudom, hogy dől el, ha mi magyarok egymást pusztítjuk. (Dinnyés Lajos: Ki pusztít?) Bocsásson meg, t. képviselőtársam, nemcsak a rablógyilkos Öl, hanem, amint 1918 is megmutatta, öl a nemzetietlen és egymást maró magyarok tanácstalansága, meg nem egyezése, mert ha akkor itt nem húztak volna ezerfelé, ha mi, akik a frontról tértünk vissza, nem jöttünk volna szétzüllesztve, akkor minden máskép történt volna. Nagyobb ölés volt az, amikor egy egész nemzet lelkét Ölték meg, mintha egy-két embert öltek volna meg. (Dinnyés Lajos: Nemzetileg egyek vagyunk, politikailag azonban vannak köztünk némi differenciák!) Tudjuk, hogy az összetartásban van az erő, a széthúzásban pedig a pusztulás. Minden magyar egy azon reményében, hogy nem pusztulunk el, hanem feltámadunk és mivel a mai kormányzat is azon az állásponton van, hogy Magyarország igazsága, Trianon kiirtása, a revízió: Magyarország föltámadását jelenti, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapján elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Farkas István. Farkas István: T. Képviselőház! Előttem szólott Patacsi Dénes t. képviselőtársam úgy állította be 1918-at, mint amely ölt. Nem tudom, mit ért ezalatt, de helyre kell igazítanom, mert az előző évtizedes, sőt évszázados kormányzás következménye volt az, hogy a világháborút elvesztettük, mert éppúgy nem láttak előre, épp olyan rossz politikát csináltak, mint amilyen rossz politikát csinálnak most. Azt az egyoldalú osztálypolitikát, amelyet most folytatnak, azelőtt is folytatták és ha 1918-ra vissza méltóztatnak gondolni, akkor méltóztatnak emlékezni arra, hogy amikor egy menetszázadot elindítottak a frontra, egy másik menetszázad kísérte ki feltűzött szurony-nyal a vonathoz. Emlékezzenek csak vissza arra, hogy zöld káderek voltak és a katonák tömegesen szöktek meg s a főkapitányhelyettes állapította meg, hogy október 30-án csak Budapesten 30.000 katonaszökevény volt. (Patacsi Dénes: Szétzüllesztették őket!) Akkor ne ülésé 1936 május 14-én, csütörtökön, 470 beszéljenek erről, ha olyan háborút csináltak, amely túlhaladta erőnket és ezért azt elvesztettük. (Gr. Festetics Sándor: Kik izgatták fel a katonákat? Arról beszéljen!) Felizgatták őket a fronton azok, akik kiéheztették őket. (Zaj. — Reisinger Ferenc: Meg az arisztokraták, akik itthon szűkkeblűén mérték a jogot! Nagy baj volt az is, hogy Patacsi békében nem volt államtitkár!) A képviselő úr azt is mondotta, hogy a kormány nagy körültekintéssel járt el a költségvetés összeállításánál. Tényleg olyan nagy körültekintéssel járt el és úgy hajtotta végre azt a bizonyos reformgondolatot, hogy régen még jobbak, szociálisabbak voltak a költségvetések, mint a most elénkterjesztett és előttünk fekvő költségvetés. A költségvetést úgy kellene elbírálni, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti,, azt mutatja ki, hogy a kormány kiktől, mely társadalmi rétegektől mennyi adót hajthat be és mire költheti el ezeket az adókat. Az volna a költségvetés célja, hogy egy ilyen irányzattal megállapítsa az államháztartásit és megszabja a kormány tevékenységét abban a tekintetben, hogy mely területen kell neki pénzügyileg mozognia. Ha ebből a szempontból nézzük és vizsgáljuk a költségvetést, akkor meg kell állapítanunk, hogy egyoldalú, osztályjellege ennek a költségvetésnek talán még élesebben kidomborodik, mint az előző esztendőben, mert csak meg kell nézni egy kissé az adóbevételeket. Igaz, hogy már sokan hivatkoztak erre, sokan utaltak ezekre a számadatokra, de mégis kénytelen vagyok foglalkozni ezzel, mert máskép ezt a kérdést megérteni nem lehet, máskép felfogni nem lehet és a szerint lehet látni, hogy vájjon szociális viszonylatban, a társadalmi osztálytagozat szempontjából miként haramiának ezek a terhek az államban élő társadalmi rétegekre. Azt látjuk, hogy egyenesadókból 221'8 milliót, forgalmiadóból 109 milliót, illetékekből Í5 milliót, fogyasztási adókból 87'7 milliót, vámjövedékbŐl 40 milliót irányoztak elő,, vagyis egyenesadókból 221*8 milliót, közvetett adóból pedig 331*7 milliót, tehát közvetett adók útján 100 millióval több jön be, mint az egyenesadókból. Álljunk meg egy kissé ennél a kérdésnél és állapítsuk meg, hogy ennek a költségvetési előirányzatnak tisztára osztályjellege van, mert hiszen meg kell állapítani, hogy nálunk fokozatos adó nincs. Fokozatos adó csak a kereseti adónál van, a vagyonadónál nincs, van valami összefogása a különböző adónemeknek, ellenben sem a földadónál, sem a vároisi vagyonadónál nincs fokozatos adórendszer, nincs meg a progresszivitás és aránylag minél szegényebb egy ember, annál nagyobb közterhet kénytelen viselni, mert hiszen a közvetett adók útján még cigarettapapírban, dohányban, gyufában, sóban és mindennemű más cikkekben fizet adót az, aki fogyaszt. Az adóemelkedés is ezt mutatja. Az egyenesadónál az emelkedést 2'8 millióval irányozták elő, de az indokolás megmondja a sommázatban, hogy csak azért van ez az egyenesadó-emelkedés, mert a házadómentességeík már lejárnak és azok is adózás alá esenk és így szaporodott fel az egyenesadó. Ellenben a forgalmi adónál 7'5 millió pengő emelkedést irányoz elő a kormány. A legsúlyosabb adók egyike a forgalmiadó. Nagyon érdekes, hogy még egy új adót is veztnek be. \ i'-ijfc-j 67*