Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. következtében düledező falusi iskolákat felépít­hessék, hogy a (magyar faj kultúrája el ne ma­radjon, továbbá kérem, hogy a szegénysorsú tanulókat olcsó tankönyvekkel segítse, mert sok olyan szegény munkásember van, aki még a tankönyveket sem szerezheti be gyerimeké­nek. (Ugy van! Ugy van!) így nem lehet kul­túrát teremteni. (Ugy van! Ugy van!) Különö­sen kérem, hogy méltóztassék egy általános kultúrádét behozni, mert a vagyon kötelez és ha a vagyon kötelez, akkor kell, hogy akik a nagy vagyon urai, a jóltnek birtokosai, járul­janak hozzá a nemzet kultúrájának fenntartá­saihoz jövedelmük arányában. (Helyeslés a bal­oldalon.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ugyanakikor a terményjárandóságos tanítók nagy sérelmét, a 21 pengős értékegységet is or­vosolni kell, mert az értékegység; behozatalakor <a kántori illetmények is beleszámíttattak ezekbe a terményjárandóságokba és így most a kán­torságot a felekezeti tanítóknak jóformán in­gyen kell teljesíteniük, hidegben, télben azt a nehéz munkát végezniök kell, a mellett még ilyen kétszeresen csökkentett javadalmazásért kell a falu népének kultúráját előbbrevinniök, a népet népművelésben, leventeoktatásban ré­szesíteniük és az osztatlan iskolákban — erős ellentétben a városi iskolákkal — sok helyen 70—80 gyermeket tanítaniok óriási erőfeszítés­sel. Nem lehet tehát, hogy ezek a tanítók, a nemzet napszámosai, hátrányosabb helyzetben legyenek a könnyebb sorsban lévő tanítókkal szemben. (I)ulin Jenő: Helyes! Csupa okos dol­got beszél!) Ezeknek a tanítóknak még P. K.­kölcsönt sem adnak. Erre a méltánytalanságra is fel kell hívnom a kormány figyelmét. (Ho­ni on nay Tivadar: Nyújtson be határozati ja­vaslatot! Megszavazzuk!) Méltányos volna, ha az egyévi államsegély összegének megfelelő kölcsön folyosíttatnék, amelyet két év alatt az államsegélyből fizetnének ki. Így talán meg le­hetne oldani a nehéz sorsban lévő tanítóság megsegítését. íAz iskolafenntartók számára nagyon sú­lyos teher a nyugdíj intézeti járulék. Ennek le­szállítása valamint a tanítói lakások adómen­tessége nagyon indokolt volna. A lelkészi karnak is súlyos sérelme a kor­pótlék alacsony mértékben való megállapítása. A különadó kivetésénél is sújtják őket, mert, míg a fizetésüket hiánytalanul élvező közalkal­mazottak kereseti adót fizetnek, addig a lel­készek, akik mint magánalkalmazottak kezel­tetnek, noha működésük az ország erkölcsi és kulturális alapját képezi, a dupláját és 25%-os pótlékot is fizetnek ez után az adó után. Ezt az igazságtalanságot is meg kell szüntetni. Az^ erkölcsi testületeket terhelő illeték­egyenérték 1932 májusa óta szedett 20%-os pót­léka elviselhetetlen terhet ró az egyházakra. Kérem a, kormányt a falu iskoláinak, a taní­tőknek és a lelkészeknek, az egész magyar kul­túrának érdekében, hogy ezeknek a feltűnő kü­lönbségeknek orvoslását szorgalmazza és hoz­za a Ház elé, A falusi kultúrházak és levente­otthonok építése ügyében is kérem a kultusz­miniszter úr hathatós támogatását. A magyar gazdasági élet egyik kérdésében az iparügyi miniszter úrhoz fordulok, aki az ipartörvény megalkotásával megmutatta a ma­gyar kisiparosok iránt való rokonszenvét, ha­bár Bródy Ernő igen t. képviselőtársam til­KÉPVISELDHÁZI NAPLÓ. VII. ülése Í936 május i^-én, csütörtökön. 477 takozott ez ellen, a megállapítás ellen. En el­lenben azt kérem, hogy kérdezzék meg általá­ban az iparosságot, mert azt hiszem, amint előttem, úgy minden képviselő előtt — amint Drózdy képviselőtársam is előadta, — az ipar­testületek ihálájukat, teljes megelégedésüket fe­jezték ki. hogy végre a kormány hozzá mert nyúlni az igazságos megoldáshoz. (Zaj a közé­pen. — Meisler Károly: Az ellenzék megsza­vazta! Nincs vita!) Különösen kérem, hogy az ipartestületek székházépítését tegye lehetővé, vagy a már megépített ipartestületi székházak, kultúrhá­zak terheit tegye elviselhetőbbé. Sokan csak tisztességes kamatokat, és olyan kölcsönt kér­nek, amely időt enged nekik, hogy ne vonhas­sák meg tőlük a pénzintézetek a már felvett kölcsönt. Erre a célra^ felhasználandónak te­kinteném én, az Oti.-pénzeket, amelyek jórészt a kisiparosság verejtékes munkájából jöttek össze. Kérem, hogy a belügyminiszter úrral egyetértően bocsásson a. kormány, az iparügyi miniszter úrnak rendelkezésére összegeket, hogy a kisiparosságnak megfelelő tisztességes köcsönöket nyújthassanak. (Homonnay Tiva­dar: Elfogadjuk! Nyújtson be határozati ja­vaslatot, megszavazzuk!) Attól fél az állam, — és jogosan, mert neki kell arról gondos­kodnia, hogy ez be ne következzék — hogy el­vész a pénze. Hogy el ne veszítse a pénzt, helyezze ezt a hitelnyújtási kérdést is a közfelügyeleti ható­ságok ellenőrzése alá, ez vizsgálja meg, hogy hová juttatták a hitéleket. Ezzel a kölcsönnel nemcsak az iparoskört, vtagy az ipartestületet, hanem általában véve munkaalkalmak terem­tésével a legutolsó malterhordó napszámostól a tetőn dolgjozó cserepes inasig (mindenkit megsegíthetnének. De ugyanakkor a közszállí­tásokiban m részeltetni kell a kisiparosságot. Az igen t. miniszter úr a közel múltban ina­lunk Baranyában a siklósi téli gazdasági isko­lánál iá nagyvállalkozókkal szemben a helyi kisiparosok ait részesítette nagyon helyesen előnyben 1 , amiért köszönet és hálái illeti őt. A kereskedelemügyi miniszter úrhoz, mint gazdasági életünk fontos faktorához, különö­sen az utak építése dolgában van kéréseim. Ké­rem, hogy bekötő utak építését tegye lehetővé, mert a mezőgazdasági, a kereskedelem és az or­szág viaigyonosodása érdekeit nemcsak a pom­pás autóversenyutak, hanem azok a •• bekötő utak is szolgálják, amelyeken a. falu népe ter^ menyeit időben ia piacra viheti, ami mind :- a termelőnek, mind a fogyasztónak és az egész nemzetnek egyaránt érdeke. Nagyon köszön­jük a kormánynak, hogy terményeinknek piacot biztosított. Amikor azonban járomig a falvakat, akkor látom, hogy itthon is drága pénzért jutnak kenyérhez ia>zok, akiknek volt egy kis termésük, mert azt egyrészt adóba kellett odaadni, másrészt a búzaár is csökkent. Es folyton esik a búza-ár. Azt ajánlom ia kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy nézzen a tőzsdések körmére, hogy papiros búzával ne játszhassanak a magyar gazdák, ia magyar termelők rovására. Különösen elismerés illeti a kereskedelem­ügyi miniszter urat a Németországba kiszállí­tott sertések értékesítéséért, a hasított álla­potban lévő sok ezernyi sertés kivitelének le­hetővétételéért, ami a kisembereknek, a / íalu kisembereinek érdekét szolgálta, mert éppen az olyan sertések voltak kivihetők, amelyek kisebbek, 120 kilóig terjednek, tehát éppen az 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom