Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 441 eb'ből a rövid összevetésből látjuk, hogy a mezőgazdaság, az őstermelés több mint hatszorta súlyosabban van megadóztatva, mint maga a gyáripar. Ez világos is, mert míg a földművelés kataszteri tiszta jövedelem 1 , tehát pontosan fixirozott adatok alapján adózik, addig a gyáripar a részvénytársaságoknak kijáró különös kedvezményekben részesül, ïami nézetem, szerint a legikevésibbé okadatolt, mert amúgy is magas vámvédelemben részesül. Ha a részvénytársaságoknál a társulati adót vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a társulati adó 1933-ban 7,496.000 pengőt tett ki, ami a saját tőkelO%-ára alkalmazandó 16%-os adókulcs mellett 34,760.000 pengőt tenne ki, tehát ennek mindössze egyötödét fizeti, teljesen indokolatlanul, minden bizonnyal osiak azért, hogy a különbözetet, mint hasznot elkönyvelhesse. De igazságtalan és méltánytalan adórendszerünk az egyes termelési ágak keretein belül is, mert fokozottabb mértékben sújtja a kevesebbvagyonú és kevesebb jövedelmű adózót. A progresszivitás jelenlegi adórendszerünkben is megállapítható, csak negatív értelemben. Ehhez járul a ma már semmiképpen sem magyarázható magas kamat, amely végeredményében megint csak a jószándékú adózót sújtja, de aki a mostoha gazdasági viszonyok között nem tud adót fizetni. Azt hiszem, elegendő — hogy csak ennyit emeljek ki '— ahhoz, hogy világosan lássuk, hogy ezt az adórendszert nem azok érdekében alkották, akik a nemzet gerincét képezik, nem annak ia társadalomnak: az érdekében alkották, amely ennek a nemzetnek védője és fenntartója. Elegendő, hogy csak ennyit emeljek ki ahhoz, hogy ez a mi adórendszerünk merőben ellenkezik politikánk szellemével, de elegendő ahhoz is, hogy megállapítsuk, hogy ezt a liberális kapitalista berkekben levők érdekében alkották, akiknek egyetlen törekvésük az, hogy minél nagyobb százaiéban könyvelhessék el a maguk számára a gazdasági életből eredő hasznot. Hogy ez a rendszer mennyi hibát és vétket követett el a nemzet ellen, annak legeklatánsabb bizonyítéka fennálló adórendszerünk, amelyet ez a rendszer saját képére formált és alkotott. (Felkiáltások a baloldalon: Változtassuk meg!) Nagyon szomorú, hogy még mindig vannak közéleti férfiaink, akik azt állítják és azt hangoztatják, hogy ez -a liberális rendszer aranykorszakot teremtett ebben az országban. Hát nem tudják, vagy elfelejtik, hogy ép a fordítottja áll fenn, hogy a 70-es évek gazdasági fellendülése hozta magával és termelte ki nemtörődömségünk és tájékozatlanságunk eredőjeként, hogy aztán ennek a gazdasági fellendülésnek a hasznát minél nagyobb mértékben a saját céljaira biztosítsa és anyagi erejét minél jobban alátámassza. Elfelejtik, hogy ezen korszak alatt egy millió magyar ember vált hontalanná és volt kénytelen a vándorbotot kezébe venni. Elfelejtik, hogy ez a rendszer volt az, amely a csőd szélére vitte az országot és elfelejtik azt is, hogy ennek a rendszernek szívtelen, a kegyetlenségig menő, önző politikája olyan volt, amely a legelmibb szociális követelések elől is mereven elzárkózott és hogy ez a rendszer termelte ki és nevelte a marxizmust, amely ott született meg és ott nőtt fel ennek a rendszernek az árnyékában, hogy azután csaknem a sírját ássa meg- ,ennek a nemzetnek. Es ha ezeknek a férfiaknak ha ugyan már csak az árnyéka, de még mindig hosszan vetődik a közKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. VII. élet síkjára, onnan ered, hogy alakjukat a liberalizmus immár letűnő napjának a sugara világítja meg. De a letűnő nappal tszemben új nap kél, új hajnal, új világ hasad, s új erők törnek fel, a nemzet élniakarásának erői, amelyek a krisztusi eszmék és a nemzeti öncélúság pillérein egy jobb, egy szebb magyar jövőt vannak hivatva felépíteni. Ennek az új, szebb magyar életnek a jegyében ama meggyőződésemből kifolyólag, hogy az előttünk fekvő költségvetés ezt a célt szolgálja, őszinte bizalommal a kormány iránt, fogadom el azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszantartó taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Miskolczy Hugó jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Előttem szóló igen t. képviselőtársam beszédével nagyrészben egyetértek. Csak a konklúzióval nem. Olyan okois, helyes megjegyzései voltak, amelyeket innen az ellenzéki oldalról is száz százalékig aláírunk. így különösen azt, ami a földmívelésügyi tárcát illette» amikor • az öntözést tette szóvá, mi is örömmel fogadjuk, hiszen ezekről a padokról állandóan azt mondjuk, hogy az agrárjellegnek ép azzal kellene nyomatékosan kifejezést adni, hogy a fÖldmívelésügyi tárcát jobban kellene dotálni, mint ahogy dotálják. 1200 milliós költségvetésünk van, ha beszámítom az állami üzemek kiadását és ebből az 1200 millióból a fÖldmívelésügyi tárcára alig jut 40 millió. Azokat a gondolatokat, azokat az eszméket, amelyeket itt t. képviselőtársam felvetett, ebből a csekély összegből, — akármilyen jóindulatú és jóakaratú a fÖldmívelésügyi miniszetr úr — megvalósítani nem tudja. Méltóztassék valamilyen mozgalmat indítani, talán ott benn saját pártjukba;^ amire a visszhang innen megjön. Nem tudnak az* urak olyan áldozatokat kérni tőlünk, amelyeket a földmívelésügy fellendítésére meg ne szavaznánk. (Zaj jobbfelől.) Hiszen a mi programmunk sarkalatos pontja a gazdasági élet minden ágára kiterjedő, népies irányú agrárpolitika megvalósítása, amely elősegíti a független kisgazda családok, kisiparosok és kispolgárok megerősödését és számuk gyarapodását, valamint gondoskodik a munkásság és a nincstelen tömegek rendszeres foglalkoztatásáról, emberséges megélhetéséről, sőt polgárosodásáról. Hát csak nem méltóztatnak azt gondolni, hogy mi következetlenek lennénk, (vitéz Kenyeres János: Az új szövetségesek nem engedik.) Majd rátérek az új szövetségesekre, de méltóztassanak megengedni, a parlamenti illemnek teszek eleget akkor, amikor előttem felszólalt képviselőtársam érdemes és értékes felszólalására reflektálok. Tehát ez volna egyik megjegyzésem. A másik az adózás, ami) örökös panaszunk. Nincs egy képviselőtársunk, aki pártunkból felszólal, aki fel ne hozta volna azokat az adómizériákat, azokat a lehetetlen helyzeteket, amelyek fennállanak. Hiszen pártvezérünk felsorolta, hogy 81-féle adót fizetünk. (Hertelendy Miklós: Ezt a Mezőgazdasági Kamara már letárgyalta!) Annyival is inkább csodálkozom, igen t. képviselőtársam, hogy a Mezőgazdasági Kamarában is méltóztattak letárgyalni és mikor Bud János Istenben boldogult pénzügyminiszter úr, mint vezérszónok felállt az önök sorai közül és megállapította azt, hogy sehol a világon 62
