Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 1 kartelek kártékony politikája ellen. Ez pedig onnan ered, hogy az ipari vállalatokat ali­mentáió tőke nem akar felhagyni öncélú pénz­ügyi politikájával, nem akar helyes útra térni, arra az útra, amely azt mondja és mutatja, hogy a tőke semmi egyéb, mint egy egyszerű eszköz a termelés biztosítására, (ügy man! ', a jobboldalon.) Es míg az egyik oldalon a gyár­ipar soha nem látott és nem remélt (haszonra tesz szert, addig a másik oldalon ipari éle­tünknek egyik legfontosabb tényezője, a kis­ipar nagy nehézségekkel küzd. Ezekkel előbbi kormányaink époly keveset foglalkoztak, mint a mezőgazdákkal; jelen ipari kormány­zatunk érdeme az, hogy megértéssel és meleg jóindulattal igyekezett a kézműves-rendnek az iparuk gyakorlásával kapcsolatos 'kívánsá­gait teljesíteni s megalkotta a közelmúltban letárgyalt és elfogadott, az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló tör­vényjavaslatot, amelynek feladata az. hogy lerakja az iparosság gazdasági megerősödésé­nek közigazgatási alapjait. A kézművesiparos­ság mai nehéz helyzetében a közigazgatási megsegítést nyomon kell követnie a gazdasági megsegítésnek. E célból az 1932 : VIII. te. alap­ján működő Ipartestületek Országos Központja 390 ipartestület nevében és törvényes képvise­letében egy emlékirattal fordult a m kir. kor­mányhoz, amelyben tízmillió pengős hitelke­retet kért azoknak az iparosoknak részére, akik bankszerű garanciával rendelkeznek, kétmilliós keretet pedig azok részére, akik olyan szeren­csétlen helyzetben ivannak, hogy még ezzel sem rendelkeznek; valamint kérte a tanonc­képzés és az iparostovábbképzés előmozdítását. Ezek és a többi kéréseik és az előbbi memo­randumaikban előadott ama kérésük, hogy a kézművesipar elemi szükségleteit képező nyers­anyagokat és félgyártmányokat megokcdatla­nnl. megdrágító karteleket megrendszabályoz­zák és a kisiparosságra nehezedő adókat revi­deálják, továbbá az Oti.-járulékokkal és hátra­lékokkal kapcsolatos kéréseik teljes mértékben méltányosak és szükségesek: ezeknek a kéré­seknek a meghallgatásával és teljesítésével an­nak a társadalmi osztálynak a megsegítése vi­hető keresztül, amelynek a hűségénél, a mai nehéz időkben való tűrésénél és szenvedésénél csak az áldozatkészsége és hazafias érzése volt nagyobb. Itt említem meg^ a háziipar kérdését is és pedig azért, mert igénytelen nézetem szerint ez igen alkalmas tényező a falu gazdasági hely­zetének megjavítására, nemcsak azért, mert télen, a^midőn a mezőgazdasági munka szüne­tel, a kényszerpihenőt munka váltaná fel, ha­nem főleg azért, mert annak a rétegnek adna munkaalkalmat és kereseti lehetőséget, amely­nek a két dolgos kezén kívül egyebe nincsen. Ennek a rétegnek az egyetlen számbavehető munkaalkalma és kereseti lehetősége a nyári időszakban történő aratási és oséplési munka. Ez alatt a rövid idő alatt azonban nem tudhat annyit keresni, hogy magát és családját az egész éven keresztül eltartsa s így munkaal­kalom és kereseti lehetőség hiányában az év legnagyobb részében nélkülözni s nyomorgni kénytelen családjával együtt. Pedig a falu népe szorgalmas és dolgos és állítom, hogy van annyira tanulékony és ügyes, hogy a keze alól kikerült cikkek minden relációban fényesen megállják a helyüket. Nagyon jól tudom, hogy a házipar — akármilyen széles alapokra is he­lyezzük — ezt a mélyreható szociális kérdést 8. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 439 maradéktalanul megoldani nem tudja, de bi­zonyára egy lépés az enyhülés felé és éppen ennek az egy lépésnek a megtétele érdekében kérem az iparügyi miniszter úr szíves jóindu­latát és megértő figyelmét. Ha nem is gazdasági vonatkozású kérdés, de értékében bizonyára egyenrangú ezekkel a falu kultúrájának kérdése. Ha nyitott szemmel nézzük a mai életet és a mélyreható szociális bajok orvoslását feladatunknak tekintjük, úgy bizonyára a gazdasági kérdések állnak a meg­oldandó problémák homlokterében, de ha a jö­vőt, a jövő magyar életet nézzük, azt nem tud­juk elképzelni a lelki élet kiépítése, kiműve­lése és a falu magasabb kultúrája nélkül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azok, akik hivatva vannak ezt a munkát elvégezni, feladatuknak csak úgy tudnak eleget tenni, ha minden igye­kezetükkel és akaratukkal ennek a célnak a szolgálatában állanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De nem állhat feladata magaslatán az és nem tudhat feladatának eleget tenni az, aki kellő anyagiak híján nem érez a lába alatt biztos talajt, aki a megértést és a jó szándé­kot is nélkülözni kénytelen. A lelkészekről beszélek, akik megdöbben­tően súlyos helyzetben vannak felekezeti kü­lönbség nélkül. (Úgy van! Ügy van!) Tudok olyan plébánosokról, akik a legsúlyosabb anyagi helyzetben vannak, annak ellenére, hogy a tőszomszédságukban hatalmas kiterje­désű egyházi és papi birtokok terülnek el. Hogy most röviden mégis a protestáns papok hely­zetével kívánok foglalkozni, teszem azt abból a meggyőződésből, hogy ők még súlyosabb helyzetben vannak annyiban, hogy nekik nem­csak magukról, hanem családjuk megélhetésé­ről is gondoskodiiiok kell. (Ügy van! ügy van!) Abból a memorandumból, amelyet a mi­niszterelnök úrnak, a kultusz- és a pénzügy­miniszter uraknak megküldöttek, tudjuk, hogy a törvényes korpótléknak csak 45%-á't kapják, sőt azok a lelkészek, akik kongruát nem elvez­nek, még ezt sem kapják. Fizetéseiket, termé­szetbeni járandóságaikat évek óta nem tudják a nélkülözéssel küzdő falusi hívek fizetni, (Ügy van! Ügy van!) földjeik jövedelmezősége az évek hosszú során á*t tartó elemi csapások kö­vetkeztében alig számbavehető, úgyhogy gyer­mekeik neveltetése erejükön felül való meg­próbáltatást jelent számukra. Panaszolj áir, hogy míg a közalkalmazottak adóként csak kereseti adót fizetnek, addig nekik kereseti adójuk kétszeresét kell fizetniök adó gyanánt plusz 25% pótlékot olyan díj levélben megálla­pított járandóságok fután is, amiket soha meg nem kapnak. (Igaz! Úgy van!) A félárú vasúti jegy szükségessége, azt hiszem, önként adódik, hogy őket, a kultúra zászlóvivőit, a kultúrgócokkal és a kultúrköz 1­pontokikal minél intenzívebben összekapcsoljuk. EZÍ és egyéb, memorandumaikban foglalt kéréseik annyira jogosak, méltányosak, s az a cél, amelynek érdekében dolgoznak, annyira magasztos, hogy az én megítélésem, tudásom és meggyőződésem szerint a megsegítés sem késhet soká, már csak azért sem, hogy azt az energiát, amelyet most a maguk és családjuk felszínentartására kell fordítaniok, nemzet­építő munkára 'tudják fordítani. (Élénk helyes­lés.) A falu problémájánál tartva, röviden meg­emlékezem a közegészségügyi állapotokról ab­ban a vonatkozásban, amennyiben a két legret­tenetesebb betegséggel, a tuberkulózissal és á tífusszal összefüggnek, mert ez a két betegség

Next

/
Oldalképek
Tartalom