Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
Az országgyűlés képviselőházának 1 kartelek kártékony politikája ellen. Ez pedig onnan ered, hogy az ipari vállalatokat alimentáió tőke nem akar felhagyni öncélú pénzügyi politikájával, nem akar helyes útra térni, arra az útra, amely azt mondja és mutatja, hogy a tőke semmi egyéb, mint egy egyszerű eszköz a termelés biztosítására, (ügy man! ', a jobboldalon.) Es míg az egyik oldalon a gyáripar soha nem látott és nem remélt (haszonra tesz szert, addig a másik oldalon ipari életünknek egyik legfontosabb tényezője, a kisipar nagy nehézségekkel küzd. Ezekkel előbbi kormányaink époly keveset foglalkoztak, mint a mezőgazdákkal; jelen ipari kormányzatunk érdeme az, hogy megértéssel és meleg jóindulattal igyekezett a kézműves-rendnek az iparuk gyakorlásával kapcsolatos 'kívánságait teljesíteni s megalkotta a közelmúltban letárgyalt és elfogadott, az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek feladata az. hogy lerakja az iparosság gazdasági megerősödésének közigazgatási alapjait. A kézművesiparosság mai nehéz helyzetében a közigazgatási megsegítést nyomon kell követnie a gazdasági megsegítésnek. E célból az 1932 : VIII. te. alapján működő Ipartestületek Országos Központja 390 ipartestület nevében és törvényes képviseletében egy emlékirattal fordult a m kir. kormányhoz, amelyben tízmillió pengős hitelkeretet kért azoknak az iparosoknak részére, akik bankszerű garanciával rendelkeznek, kétmilliós keretet pedig azok részére, akik olyan szerencsétlen helyzetben ivannak, hogy még ezzel sem rendelkeznek; valamint kérte a tanoncképzés és az iparostovábbképzés előmozdítását. Ezek és a többi kéréseik és az előbbi memorandumaikban előadott ama kérésük, hogy a kézművesipar elemi szükségleteit képező nyersanyagokat és félgyártmányokat megokcdatlannl. megdrágító karteleket megrendszabályozzák és a kisiparosságra nehezedő adókat revideálják, továbbá az Oti.-járulékokkal és hátralékokkal kapcsolatos kéréseik teljes mértékben méltányosak és szükségesek: ezeknek a kéréseknek a meghallgatásával és teljesítésével annak a társadalmi osztálynak a megsegítése vihető keresztül, amelynek a hűségénél, a mai nehéz időkben való tűrésénél és szenvedésénél csak az áldozatkészsége és hazafias érzése volt nagyobb. Itt említem meg^ a háziipar kérdését is és pedig azért, mert igénytelen nézetem szerint ez igen alkalmas tényező a falu gazdasági helyzetének megjavítására, nemcsak azért, mert télen, a^midőn a mezőgazdasági munka szünetel, a kényszerpihenőt munka váltaná fel, hanem főleg azért, mert annak a rétegnek adna munkaalkalmat és kereseti lehetőséget, amelynek a két dolgos kezén kívül egyebe nincsen. Ennek a rétegnek az egyetlen számbavehető munkaalkalma és kereseti lehetősége a nyári időszakban történő aratási és oséplési munka. Ez alatt a rövid idő alatt azonban nem tudhat annyit keresni, hogy magát és családját az egész éven keresztül eltartsa s így munkaalkalom és kereseti lehetőség hiányában az év legnagyobb részében nélkülözni s nyomorgni kénytelen családjával együtt. Pedig a falu népe szorgalmas és dolgos és állítom, hogy van annyira tanulékony és ügyes, hogy a keze alól kikerült cikkek minden relációban fényesen megállják a helyüket. Nagyon jól tudom, hogy a házipar — akármilyen széles alapokra is helyezzük — ezt a mélyreható szociális kérdést 8. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 439 maradéktalanul megoldani nem tudja, de bizonyára egy lépés az enyhülés felé és éppen ennek az egy lépésnek a megtétele érdekében kérem az iparügyi miniszter úr szíves jóindulatát és megértő figyelmét. Ha nem is gazdasági vonatkozású kérdés, de értékében bizonyára egyenrangú ezekkel a falu kultúrájának kérdése. Ha nyitott szemmel nézzük a mai életet és a mélyreható szociális bajok orvoslását feladatunknak tekintjük, úgy bizonyára a gazdasági kérdések állnak a megoldandó problémák homlokterében, de ha a jövőt, a jövő magyar életet nézzük, azt nem tudjuk elképzelni a lelki élet kiépítése, kiművelése és a falu magasabb kultúrája nélkül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azok, akik hivatva vannak ezt a munkát elvégezni, feladatuknak csak úgy tudnak eleget tenni, ha minden igyekezetükkel és akaratukkal ennek a célnak a szolgálatában állanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De nem állhat feladata magaslatán az és nem tudhat feladatának eleget tenni az, aki kellő anyagiak híján nem érez a lába alatt biztos talajt, aki a megértést és a jó szándékot is nélkülözni kénytelen. A lelkészekről beszélek, akik megdöbbentően súlyos helyzetben vannak felekezeti különbség nélkül. (Úgy van! Ügy van!) Tudok olyan plébánosokról, akik a legsúlyosabb anyagi helyzetben vannak, annak ellenére, hogy a tőszomszédságukban hatalmas kiterjedésű egyházi és papi birtokok terülnek el. Hogy most röviden mégis a protestáns papok helyzetével kívánok foglalkozni, teszem azt abból a meggyőződésből, hogy ők még súlyosabb helyzetben vannak annyiban, hogy nekik nemcsak magukról, hanem családjuk megélhetéséről is gondoskodiiiok kell. (Ügy van! ügy van!) Abból a memorandumból, amelyet a miniszterelnök úrnak, a kultusz- és a pénzügyminiszter uraknak megküldöttek, tudjuk, hogy a törvényes korpótléknak csak 45%-á't kapják, sőt azok a lelkészek, akik kongruát nem elveznek, még ezt sem kapják. Fizetéseiket, természetbeni járandóságaikat évek óta nem tudják a nélkülözéssel küzdő falusi hívek fizetni, (Ügy van! Ügy van!) földjeik jövedelmezősége az évek hosszú során á*t tartó elemi csapások következtében alig számbavehető, úgyhogy gyermekeik neveltetése erejükön felül való megpróbáltatást jelent számukra. Panaszolj áir, hogy míg a közalkalmazottak adóként csak kereseti adót fizetnek, addig nekik kereseti adójuk kétszeresét kell fizetniök adó gyanánt plusz 25% pótlékot olyan díj levélben megállapított járandóságok fután is, amiket soha meg nem kapnak. (Igaz! Úgy van!) A félárú vasúti jegy szükségessége, azt hiszem, önként adódik, hogy őket, a kultúra zászlóvivőit, a kultúrgócokkal és a kultúrköz 1pontokikal minél intenzívebben összekapcsoljuk. EZÍ és egyéb, memorandumaikban foglalt kéréseik annyira jogosak, méltányosak, s az a cél, amelynek érdekében dolgoznak, annyira magasztos, hogy az én megítélésem, tudásom és meggyőződésem szerint a megsegítés sem késhet soká, már csak azért sem, hogy azt az energiát, amelyet most a maguk és családjuk felszínentartására kell fordítaniok, nemzetépítő munkára 'tudják fordítani. (Élénk helyeslés.) A falu problémájánál tartva, röviden megemlékezem a közegészségügyi állapotokról abban a vonatkozásban, amennyiben a két legrettenetesebb betegséggel, a tuberkulózissal és á tífusszal összefüggnek, mert ez a két betegség