Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 435 kilométernyire' a Balatontól, mivel a vonatköltség és a szállítási költség többe kerül, mint amennyi a gyümölcs értéke. (Mózes Sándor: Előre kell gondoskodni az értékesítésről!) Igen. előre kell gondoskodni ennek a gyümölcsmenynyiségnek értékesítési lehetőségéről és arról, hogy ez a gyümölcs, amely végeredményben mégis csak értéket képvisel ebben az országban, — merthiszen nem minden gyümölcs vihető ki külföldre, mivel nem minden gyümölcs elsőrendű — értékesíttessék és gondoskodni kell arról, hogy a másod- és harmadrendű, egyébként jó gyümölcs is értékesítésre találhasson. A földmívelésügyi miniszter úrnak volna kötelessége, hogy ebben a vonatkozásban valamilyen megoldást találjon. T. Ház! A fentiek után, amiket bátor voltam elmondani, azt a kérdést teszem fel a t. Háznak, hogy vájjon melyek azok a dolgok, amelyeket ezekből a problémákból négy év alatt ez a kormány megoldott. (Mózes Sándor: Ezt nem látjuk sehol sem!) Lehet, hogy talán ezután fognak megoldatni és lehet, hogy vannak bizonyos törvényjavaslatok, amelyek erre vonatkozóan esetleg a minisztériumban hevernek, de ez elé a Ház elé konkrétum és olyan javaslat, amely bármiféle vonatkozásban is megoldotta volna a kérdések komplexumát és rengetegét, eddig még nem jött. (Mózes Sánor: Minden csak kísérletezés! — Propper Sándor: De meg van a recept: a 95 pont!) Rá kell azonban térnem egy olyan kérdésre is, amelynek konkrét eredményét láttuk. (Halljuk! Halljuk! balfelőL) Ez pedig a választások kérdése. (Mózes Sándor: A választási visszaélések kérdése!) Éppen velem történt meg, — mert én voltam egyike azoknak, akik kiirtásra voltak ítélve — hogy nem éppen szép és törvényes, hanem olyan eszközökkel irtottak ki, amelyek egyáltalában nem olvashatók Magyarország törvényeiben és a jogi meghatározásokban. Amit csináltak, annak éppen az ellenkezőjét olvashatjuk a büntető törvénykönyvből és magából választási törvényből is, ez pedig nem egyéb, mint közönséges csalás és okirathamisítás. (Mózes Sándor: Ezt odaát huncutságnak hívják!) Most nem akarom itt vita tárgyává tenni a kormányzó úr ő főméltóságának azt a cselekedetét, (Horváth Zoltán: Nem ő cselekedett, a kormány felelős!) amikor amnesztiát adott ezeknek a mélyen tisztelt, hogy azt ne mondjam: uraknak, hanem hibáztatom azt a kormányfőt, aki ilyen javaslatot az államfő elé mert terjeszteni, hogy a politikai csalások és a politikai okirathamisítások leplezését keresztül tudja vinni. Sohasem fordult elő, hogy le nem tárgyalt bűncselekményekkel kapcsolatban amnesztiát adjanak, 1935. karácsonyán ez is megtörtént. {Mozgás a baloldalon.) Nem-is hiszik el az urak, hogy micsoda demoralizáló hatása van egy ilyen cselekedetnek és nem hiszik el, hogy mit gondol ilyenkor az a polgár, akit iskolája nem jogosít fel arra, hogy védekezzék az esetleges igazságtalanságok ellen, de akinek sokszor még ezt is el kell tűrnie a jegyzőtől, főszolgabírótól, főispántól vagy alispántól, ugyanakkor azonban megengedi a kormányzat azt, hogy úgynevezett urak és közigazgatási hatóságok csaljanak, okiratot hamisítsanak és ezzel példát mutassanak a népnek arra, hogy hogyan nem kell a törvényeket betartani. (Ügy van! balfelőL) Ne csodálkozzunk akkor azon, ha odakünn úrellenes hangulat van. Ezt az úrellenes hangulatot nem mi csináljuk az ellenzék, hanem csinálják az ilyen intézkedések és csinálja az ilyenfajta politika, amely ma ebben az országban meghonosodott. (Ügy van! balfelőL) Legyen szabad a mai rendszerrel kapcsolatban több példát felhoznom azért, hogy a túloldal is informálva legyen arról, hogy mik történnek ebben az országban. Ha például egy ellenzéki polgár valamilyen ügyet el akar intéztetni, akkor a fő élharcos kap elsősorban a jegyzőnél, vagy a főszolgabírónál egy nacionalét, amely szerint az a polgár ellenzéki magatartású, — ez rá van írva erre a bilétára — ami pedig annyit jelent az illető élharcosnál, főbírónál, vagy alispánnál, — ha ez olyan — vagy a főispánnál, hogy annak az embernek az ügye egyszerűen nem intéztetik el csak azért, mert az illető nem hajlandó azt a politikát űzni és vallani, amely a mélyen t. túloldal beállítása szerint egyedül alkalmas arra, hogy az országot megmentse. Egy másik anomália az, hogy a kormányzat a csendőrséget használja fel politikai célokra. (Jenes András: Rendcsinálásra! A választásoknál izgatások folynak!) A csendőrséget politikai célokra használják fel és ezt úgy magyarázzák, ahogyan Jenes András képviselőtársam magyarázza, hogy tudniillik rendcsinálásra és a rend fenntartására használják fel. A rend fenntartásában sok minden belemagyarázható. Ez magyarázható kormánypárti oldalról is és magyarázható törvényes oldalról is. Furcsa azonban, hogy mindig többet szabad a csendőrnek és a kormánypárti kortesnek éppen a csendőrökön keresztül, mint az ellenzéki kortesnek, vagy az ellenzék bármely tagjának. (Mózes Sándor: Ez az egyenlő jog és elbánás!) Amikor tehát a esendőrséget használják fel arra, hogy politikai célokat szolgáljon, meg kell állapítanom, hogy ez is nagyon veszedelmes fegyver, mert méltóztassék elhinni, a csendőr ténylegesen nem arra való, hogy politikával foglalkozzék, hanem arra való, — mint képviselőtársam mondotta — hogy a rendet fenntartsa és hogy kinyomozza a polgárok ügyes-bajos dolgait és azokat a dolgokat, amelyeket a törvény ellen követtek el. Ha azonban nyomozásról beszélünk, megemlítem, hogy a legritkább esetben történik meg az, hogy a nyomozás vidéken eredményhez is vezet. Nem akarom most ezzel a csendőrséget leszólni, mindenesetre sokkal jobb volna, ha a csendőrök ilyen irányban kitanításban részesülnének, mintsem hogy a polgároknak a szuronyok közé való osődítésében tevékenykedjenek. Van azonban egy másik érdekes jelenség is. Nem tudom ugyan, megtörtént-e vagy sem, cáfolat azonban eddig nem érkezett, s ez az, hogy az egyik Nep.-képviselő úr (Halljuk! balfelől.) valami földigénylést jelentett be azokra a földekre, amelyekből^ rövid idővel ezelőtt egy csomó ember kimozdíttatott. (Jenes András: A Nep.-képviselő nem magyar állampolgár? — Kun Béla: Nem szabad elhalásznia a kisemberektől a földet!) Egészen természetes, hogy a képviselőnek is joga van ahhoz, hogy földet vásároljon magának, vannak azonban, — engedelmet kérek — vannak bizonyos szubjektív megérzések éis erkölcsi szabályok is, amelyek talán mégsem adnak okot és jogot arra, hogy éppen egy képviselő, akinek a népet kell képviselnie, abból a földből igényeljen, amely földből ezek a szegény emberek kimozcliff íj "ff 3 le T. Ház! Mindezeket a kérdéseket azért vol61*