Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

436 Az országgyűlés képviselőházának 12$. ülése 1936 május^ 13-án, szerdán. tam bátor felhozni, hogy ha magunkba szállunk, és ha ismerjük a vidék helyzetét, akkor meg kell ' állapítanunk azt, hogy mindezek a dolgok végeredményben igen furcsa helyzetet teremtettek a vidéken: megbontották a társadalmi békét, 'barátokat ellenségekké tettek, szították készakarva az ellenségeskedést csak azért, hogy be tudjon férkőzni ez a politika a polgárok lelkületébe és be tudjon férkőzni a közigazgatási hatalma révén : olyan emberek lelkébe is, akik egyébként talán sohasem lettek volna annak a, politikának szószólói. Tették ezt pedig nem egészen közönséges eszközökkel. Végig büntették, 'büntetik méçc ma is azokat az embereket, akik ellenzéki magatartást tanúsítanak, (Kun Béla: Embertelen elbánás!) nagyon sok helyen aljegyzők és a, főbírák befolyására állítólag még verik is az embereket. Errevonatkozólag ma még pontos adatokat nem. tudok. (Mózes Sándor: A tanuknak íkiütik a fogait Kiskőrösön!) Ilyen és hasonló jelenségek azok, amelyekről talán még se mondhatnók, hogy az ország hasznát szolgálják, hanem egyesegyedül arra valók, hogy az ország kárára legyenek és az országban olyan békétlenséget teremtsenek, amelyet ennek a politikának sikerült is megteremteni. A túloldalról állandóan azt hangoztatják, hogy hiába beszélünk mi ellenzékiek, hiába próbálunk érvekkel szolgálni és hiába igyekszünk bármi néven • nevezendő jó vagy rossz gondolattal jönni, bármit akarunk, leszavaznak bennünket, hiszen itt többségben vannak, de hozzáteszik, hogy többségük van az országban is. Éppen ebben a tekintetben vannak tévedésben az urak! Az igaz, hogy a parlamentben többségük van, kint a nép előtt azonban egészen másként áll a helyzet. (Jenes András: Dehogy! — Kun Béla: Próbáljuk meg!) Próbáljuk meg egyszer és hozzuk be már véigrevalahára a titkos _ választójogot, (Helyeslés balfelől.) meg fogja látni a mélyen t. túloldal, hogy ha majd a titkosság alapján fog szavazni ez az ország, hányan és kik fognak bejönni ide. (Mózes Sándor: Kistaxiban is elférnek! — Jenes András: 99 százalék lesz! — Ellenmondások balfelől. — Czirják Antal: Jenes sem titkosan, sem nyíltan nem jön be!) Azt is hallottuik, hbgy a titkos választójogi javaslat már készen van a minisztériumban es hogy részben munka alatt áll, mindezideig azonban ebből még semmit sem láttunk. Úgy látszik, ennek hangoztatása csak arra való, hogy megnyugtasson bennünket a mélyen t. kormány, mert máskép nem tudnók elképzelni ennek a kérdésnek folytonos húzását-halasztását. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy miért történik ez és nagyin jól tudjuk azt is hogy amíg a titkos választójog kérdése a Ház elé nem kerül, addig- nyugodtan érzi magát a mélyen t túloldalon is minden képviselő és nem eshetik abba a furcsa helyzetbe, hogy esetleg ki is bukik a parlamentből. (Propper Sándor: !Na, azért nem nyugodtak egészen! A lelkiismeret már egy kicsit háborog! — Zsitvay Tibor: Budapesten titkosan szavaznak, mégis mienk a legnagyobb párt! — Czirják Antal: Nem a Nep. a legnagyobb! — Zsitvay Tibior: Pesten igen! — Zaj. — Elnök csenget, — Propper Sándor: Próbáljuk ki! — Zaj. — Zsitvay Tibor: Vidéken is titkosan jöttem be, Pesten is!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Ne méltóztassék beszéde befejezését megakadályozni. Gaal Olivér: Az elmondottak álapján a költségvetést általánosságban nem fogadom' el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Nyiri István! Nyiri István; T. Képviselőház! Előttem szóiott igen t. képviselőtársammal sajnálatomra nem tudok mindenben egyetérteni. El kell ugyan ismernem, hogy felszólalásának egyes részeit, például azt, amit az adórendszer megváltoztatásáról, vagy a kartelek megrendszabályozásáról mondott, magamévá teszein és ebben a tekintetben legfeljebb az időrendűségben van közöttünk különbség, (Czirják Antal: Miért nem csinálják meg? Önöké a hatalom az országban!) — egy kis türelem — felszólalásának többi részét azonban sem nagy vonásokban, sem politikai, sem gazdasági vonatkozásban nem tudom magamévá tenni. >. A titkos választójogra, amelyről már olyan sok szó esett, az az, őszinte és egyszerű megjegyzésem van, hogy bármennyire óhajtjuk és akarjuk ezt mi is, megvalósításának útját állja azoknak a fontos és mélyreható szociális bajoknak az ^orvoslása, amelyeknek orvoslását a magyar élet parancsolólag előírja. Mert azt már méltóztassanak megengedni, t. túloldal, hogy százezres és milliós tömegek kenyérrel való ellátása, a mindennapi bajok leküzdésében való megsegítése csak van annyira fontos, van anynyira mélyreható kérdés, mint a titkos választójog behozatala. (Mózes Sándor: Azzal nem csinálnak semmit! — Czirják Antal; Egy esztendeje semmit sem csinálnak!) Nem tudom magamévá tenni igen t. képviselőtársamnak a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban tett megjegyzését sem, amidőn úgy állítja be a dolgot, hogy ez tisztára csak a bankoknak és a tőkének volt a szolgálatára, mert azt a tényt, hogy a gazdaadósságok rendezésével 80000 gazdát, még pedig kisgazdát segített meg a kormány, senki tagadásba nem veheti. (Mózes Sándor: Ötvenezret! — Czirják Antal: A bankokat segítették meg! — Ellenmondások jobbfelől!) Nem tudom magamévá tenni azt sem, amit a nyugdíjasok és a hadviseltek kérdésével kapcsolatban említett, mert elismerem ugyan, hogy lehettek eseteik, előfordulhatott, hogy 40—50 éves, tehát még erejük teljében levő tisztviselőket nyugdíjaztak, de meggyőződéssel állíthatom, hogy korántsem azért, mert nem akartak térdet s fejet hajtani a hatalom előtt. (Czirják Antal: Mert helyet kellett csinálni a Nep.-élharcosoknak!) Bizonyára komoly és mélyreható okai voltak ennek, amelyekről az én igen t. képviselőtársam nem bír tudomással. (Mózes Sándor: Nem köszönt a főispánnak! Ez is egy ok volt a nyugdíjazásra!) - • Szót ejtett képviselőtársam a Sió-csatorna szabályozásáról is. Ezen a ponton kapcsolódom bele beszédébe, mert igénytelen nézetem az. hogy a vízimunkálatok, különösen pedig az öntözés megvalósítása minden egyéb gazdasági kérdés felett áll és van annyira fontos és mélyreható kérdés, hogy gazdasági kérdéseink középpontjába állítsuk. (Hel?/eslés ) Mert ha van valami, ami szélsőséges klímánk alatt me^ zőgazdasági termelésünket nemcsak biztosítani tudja, hanem magasabb szintre is emeli, fokozza és gazdaságosabbá teszi, mezőgazdaságunk termelését, akkor az^ öntözés az. De az öntözés problémájának megoldása maga után vonja azt is, hogy Alföldünk képe megváltozik és visszanyeri ősi képét. Amikor az Alföldről beszélünk, a puszta képe tűnik fel előttünk. (Mózes Sándor: Ez a legszomorúbb!)