Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

426 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. Üj földbirtokreformra van tehát szükség a^ért, mert a földnélküli nép a hitbizományi és tele­pítési törvények következtében legfeljebb csak annyi földhöz jut, amennyi porhintés formá­jában a nemzeti egység pártja juttatott ré­szére ezeknél^ a törvényjavaslatoknál. T. Ház! Éppen ezért, mert mi ezeket az úgynevezett reformokat egyálta'a.a nem talál­juk alkalmasaknak arra, hogy a magyar föld­birtokpolitikába mélyreható változásokat hoz­zannak és egyáltalán nem tartjuk alkalmasok­nak arra, hogy földhöz juttassák azokat a sze­gény embereket, akik sóhajtoznak föld után és vágyódnak föld után, éppen azért határo­zati javaslatot nyújtok be (olvassa): »Tekin­tettel arra, hogy a hitbizományok megszünte­téséről és a telepítésről szóló törvények nagy csalódást okoztak és a fennálló jogos kíván­ságokat nem elégítik ki, a Képviselőház uta­sítja a kormányt: terjesszen elő törvényjavas­latot a földbirtokviszonyrk altalános reform­járól, amely az egyházi ós a világi nagybir­tokrendszer és hitbizományok megszüntetését veszi alapul, egy kézben levő birtoktestek ma­ximumát 200 holdban állapítja meg a minta­gazdaságok kivételével és az így felszabaduló földeket életképes kisbirtokok és szövetkezeti gazdálkodás céljául szolgáló mintagazdaságok létesítésére veszi igénybe. A kisajátított birto­kosok kártalanítását hosszú lejáratú járadék­kötvények kibocsátásával kell megoldani.*; Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Takács Ferenc : T. Ház ! Mivel a költséivetés­ben nem látom egyáltalán kifejezésre jutni mindazokat a kívánságokat, amelyeket elő­adni bátor voltam, a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Ház! A költségvetés­ről sok mindent elmondtak már az előttem fel­szólaltak, de nem volt még senki, aki megálla­pította volna azt, hogy ez a költségvetés miben különbözik lényegileg az előző költségvetések­től. Van pedig egy momentum, amely ennek megállapítását szükségessé teszi. Hosszú idők óta ez a költségvetés az első, amelynél a kiadá­sok tétele nem csökkent, hanem emelkedett és amelynél a bevételek tétele sem csökkent, ha­nem az is emelkedett. A kormány 36 millió pen­gővel többet irányzott elő kiadásként, vagyis elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már a le­faragások ideje elmúlt és amikor már a tényle­ges szükséletek, amelyeket éveken át vissza­fojtottak, olyan elemi erővel jelentkeznek, hogy ezeknek a tényleges szükségleteknek kielégíté­sére a költségvetési összeg felduzzasztására is szükség van. A bevételek emelése ugyancsak 36 millió pengővel viszont az jelenti ebben a költ­ségvetésben, hogy a gazdasági helyzet bizonyos mélyponton túlemelkedett, mert hiszen a pénz­ügyminiszter úr minden óvatosság mellett is lehetőnek tartja, hogy a bevételek a következő költségvetési évben emelkednek és 36 millió pengőben látja azt az összeget, amellyel na­gyobb bevételeket lehet elérni. Én nem tétele­zem fel a pénzügyminiszter úrról és a kor­mányról, hogy egy számtani műveletet akartak csak itt elvégezni, vagyis azt, hogy amennyi kiadással több van, ugyanannyit a bevételi ol­dalon beállítanak. Én meg vagyok győződve, hogy az az összeg, amelyet a költségvetés bevé­teli rovatán, mint emelkedést előirányoztak, reális bázisokon nyugszik, az az előző évi zár­számadások és havi jelentések eredményekép áll elő és én ebből a tényből egy más következ­tetést akarok és fogok levonni, mint azt, hogy én ezt kifogásolom a magam részéről. Én nem kifogásolom még a deficit állandósulását sem. Nekünk igenis mutatnunk kell kifelé is, hogy egy olyan csonka országot teremtett Magyar­országból a Népszövetség, amely nem tud ebben a csonkaságában pozitív költségvetéssel dol­gozni és én ezt a kifelé szóló argumentumot aláhúzom itt a házban és állítom a ma­gam részéről, hogy ország és világ előtt dokumentálnunk kell, hogy mi a deficittől ebben a helyzetben, amely­ben most vagyunk, szabadulni nem tudunk. Nem aggódom emiatt a deficit miatt; aggódja­nak hitelezőink, aggódjék a Népszövetség és aggódjanak azok, akik Magyarországot ebbe a helyzetbe döntötték. Ügy látom azonban, hogy a kormány sem a költségvetési deficit miatt aggódik, bár az a költségvetés végösszegének 62%-át teszi ki. Annál meglepőbb reánk nézve, hogy viszont a kormány aggodalmának egyik fő oka és fő tényezője a főváros költségvetésé­nek deficitje, amely pedig Összegben is és szá­zalékban is lényegesen kisebb, mint az állami költségvetés deficitje, hiszen a költségvetésnek csupán 0'4%-a az az állítólagos deficit, amelyet maga a kormányzat hozott ki a költségvetés jóváhagyásával kapcsolatosan, ami pedig az összeget illeti, 1*6 millióban állapítja meg a kormány a főváros költségvetési deficitjét, ami pedig a főváros vagyonának éppen egy ezred­része, tehát igazán jelentéktelen összeg. (Ho­ni onnay Tivadar: Egy évvel ezelőtt azt mon­dották, hogy 30 millió pengő!) A múlt esztendőben a főváros egy dificit­mentes költségvetést állított össze, amely a kormányzat jóváhagyása után 3 millió pengős deficittel került vissza fővároshoz, de már ké­szen vannak a múlt évi zárszámadások, ame­lyek bizonyítják, hogy ebben a költségvetésben ténylegesen csak 1'3 millió maradt a deficit és ez az 13 millió deficit is olyan tételekből állt elő, amelyek mint előre nem látható terhek je­lentkeztek éppen ebben az esztendőben a fővá­rosnál. Nem látóik itt bizonyos paritást és nem látom az egyenlő mértéket. Ha az állami költ­ségvetésnél nem aggasztó a 75 millió deficit, miért aggasztó nálunk az 1'6 milliós deficit? Ha itt nem aggasztó a 6%-os deficit, akkor miért aggasztó az ennek a tizenhatod részét képező 0'4%-os deficit? Ha itt ennek ellenére egy biz­tos kormány ül, miért ül egy kormánybiztos a főváros élén, egy olyan főpolgármester, akinek a kezében van összpontosítva e pillanatban« a közgyűlésnek és a törvényhatóságnak minden joga. A főváros kiadásai tényleg csökkentek, a főváros bevételei tényleg emelkedtek. A fővá­ros bevételei », zárszámadás szerint 800000 pen­gővel emelkedtek, a kiadások 4 millió pengő­vel csökkentek. Az üzemek 1 millió pengővel nagyobb hozzájárulást adtak, — 23 millió he­lvét* 24 milliót — de ennek ellenére mégsem en­gedik mfi? azt, hogy a költségvetésben a be­vételi oldalt a legminimálisabb mértékben is eyipHpk. A polgármester legutóbbi havi jelen­téséből veszem az adatokat, amelyek szerint a Gellért-fürdő 14.000 nengővel, a Rudas-fürdő 2700 pení?ővRl, a Szér-henyi-fürdő 1600 pengővel, a Bszkrt. 7000 pengővel, az Autóbuszüzem 650 pengővel. é<* vnég a Trollevbnsz-üzem is 650 pengővel több bevételt eredményezett, mint a múlt év itfvanezen hónapjában. A Hév, 8100 T>en govel több bevételt eredményezett ebben a hónapban, mint a múlt év ugyanezen hónapjá­ban, a Vízművek az első három hónapban

Next

/
Oldalképek
Tartalom