Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1936 május 13-án, szerdán. 427 260.000 pengővel, az Elektromos Művek 400-000 pengővel több bevételt eredményeztek és csupán a Gázműveknél nincsen bevételi többlet a múlt év ugyanezen időszakához képest, mégis a székesfővárosnál az optimizmusnak nines semmiféle nyoma- A városi üzemek bevételei az előirányzathoz képest 4'3 millióval szaporodtak és itt önkéntelenül felvetődik az a megállapítás, hogy amíg az állami üzemeknél a deficit fokozatosan és folytonosan emelkedik, addig a mi üzemeink egyenlege egyre jobban javul. Eckhardt Tibor képviselőtársam bebizonyította az imént az ő beszédében azt, hogy különösen az Állami Gépgyárak üzemvitelében micsoda rendkívül súlyos nehézségek vannak, hogyan növekszik a deficit és bebizonyította azt, hog^y az állami költségvetés 75 milliós deficitjéből csupán egy jelentekelen rész, 12 milliós deficit esik a közigazgatásra, a többi mind az állami üzemekre esik. Ha ezzel szemben a székesfővárosnál az említett jelenségeiket látjuk, f akkor kérdezem ismét, miért kell kétféle mértékkel mérni itt és odaát"? Azt hiszem, hogy ez csak mind arravaló, hogy ezt a novellát, amelyet a székesfővárossal szemben hozott a kormány, utólag valamely igazoláshoz juttassa. Mi valamennyien megmondottuk azt ezen az oldalon és azon az oldalon is, hogy semmi szükség nem volt a szanálási törvényre, hogy semniá szükség nem volt a főváitossal szemben a túlzott pénzügyi aggodalmakra. Akikor megmondottuk Keresztes-Fischer belügyminiszter úrnak, hogy az a 30 millió deficitről szóló mese dajkamese, amelynek semmi tárgyi alapja nincs. Az évről-évre ismétlődő zárszámadások igazolják, hogy ezeknek még nyomát sem lehelt a székesfővárosnál látni. (Homcranay Tivadar: À spiónoknak beugrott az akkori belügyminiszter!) Megmondottuk, hogy ez a törvény halvaszületett törvény, hogy semmi eredményt nem fog produkálni és ma nem marad más hátra, minthogy a két évvel ezelőtt halvaszületett, "törvény most végre július 2-án eltemethető, aanik*or ennek a törvénynek kivételes hatálya letelik. Mi azt szeretnők, hogy ha a,z optimizmusra itt ok van, akkor odaát nálunk is legyen r rá ok s ha a székesfőváros költségvetésének tételeit reálisaknak fogadjuk el, nem is lehet más következtetésre jutni, viszont a költségvetés realitását pedig évről-évre igazolják a zárszámadások. Azt is mondottuk és azt is megállapítottuk, hogy a főváros gazdásági helyzetének megingását, amennyiben az.t megingásnak lehet nevezni, nem okozta más, mint az, hfogy az állam az ő költségvetésének biztosítására elvont a fővárostól és a városoktól olyan jövedelmeket, amelyek azelőtt a fővárosé és a városoké voltak. Hogy csak egyet mbndjak. még négv évvel ezelőtt forgalmi adóból 14 millió pengő bevétele volt a fővárosnak, az elmúlt esztendőben mindössze 4 millió pengő. Itt Van mindjárt 10 millió uengős olyan tétel, amelv az egész úa-ynevezett deficitnek teljes eltüntetésére alkalmas. Azt is kifogásolom, hogy nálunk kissé túl teng a felügyeleti hatóság, kissé feleslegesen gyámkodik rajtunk. A polgárság hiába tilta koziik, hiába nem lát okfot arra, hogy ilyen rendkívüli intézkedések történjenek, a kormányzat mégis makacsul ragaszkodik ezekhez az intézkedésekhez. Az úgynevezett felügyeleti hatóságban egymásután nyilatkozik meg a vélemény ezen szanálási javaslatok^ ellen. Egyetlenegyet sem szavaztak meg, mégis makacsul életbelépteti őket a kormány. Azt látjuk, hogy a kormányzat a főváros irányában nem viseltetik azzal a barátságos indulattal, amellyel pedig szeretnők, ha viseltetnék, legalább mint keresztény kormány a keresztény város iránt. Látjuk, Hogy az odiózus ügyeket, mint a a Bszkrt. ügyét, nem tárgyalják azzal a szeretettel, amellyel lehetne tárgyalni, nem, tárgyalják azzal a gondossággal, amellyel lehetne tárgyalni, s nem követik azokat a tanácsokat, amelyeket mi a magunk részéről adunk. Ott is az fog történni, amit a kormány elhatározott és nem az, amit az autonómia akar elhatározni. Mi a túlzott gyámkodást még abban is látjuk, hogy az talyan ügyeket, amely tisztán és speciálisan fővárosi ügyek és nem is nagy ügyek, előzetesen, mielőtt még az autonófnia targyalta volna, már 'minisztertanácson tárgyalják és már ott elhatározzák, hogy mit fog az, autonómia ebben a kérdésben határozni. Én a gyámkodásnak ezit a mértéikét a magáim részéről kifogásolom. (Homonnay Tivadar: Például a dtiinaparti közlekedés!) Én nem akarok példákat felsorolni, csiak, éppen érintem a dolgotÉn azt szeretném, ha az autonómiát engednék dolgozni és tisztára csak mint felügyeleti hatóság élnének azokkal a jogokkal, amelyek a felügyeleti hatóság jogai, dé a kezdeményezés és a kivitelezés kérdésében engednék az autbuómiá+ szabadon érvénvjesüln' Nem lehet megérteni azt, hogy a kormányzat állandóan kifogásolja a fővárosnál a nagy adminisztrációt és akkor annak a tetejében csinál egy számszéket a főváros terhére, egy még nagyobb adminisztrációt, amely felesleges önmagában is és csak felesleges többkiadást okoz, (Homonnay Tivadar: Ahol csupa fiatalembereket ugratnaik fel a IV. fizetési fokozatba!) vagy, hogy a kormány kifogásolja a főváros idegenforgalmi kiadásait és ezzel szemben létrehoz egy egészen felesleges gyógyhelybizottságot a fővárosi gyógyfürdők megterhelésével és amíg a főváros idegenforgalmi vállalata a főváros gyógyfürdőit és •gyógytényezőit propagálja, ugyanakkor ennek a gyógyhelybizottsánaik brosúrája a főváros éjjeli mulatóhelyeit propagálja, a gyógyhelyi részről pedig teljesen megfeledkezik. A kormány kifogásolja a főváros kertészeti kiadásait, kifogásolja annak ellenére, hogy azokat 2'6 milióról már 1*6 millióra leszállította a főváros, pedig a Budaipesten megforduló idegenek mindenesetre elsősorban ezen a ponton érzik azt, hogy egy európai kultúrország fővárosában vannak. Mi azt látjuk, hogy a székesfővárosnak ezek a kiadásai nem improduktívek, hogy sem idegenforgalmi, sem kertészeti kiadásaink nem olyanok, amelyek ne hatnának vissza az egész nemzet megbecsülésére, ne hatnának vissza erre abban a tekintetben, hogy a nálunk megforduló, egész idegen tömeg mind Budapest szépségének, Budapest jóságának képét viszi magával és ezzel egyben a magyar nemzet megbecsülését is. Mi emelkedettebb felfogást szeretnénk kérni a kormánytól, és azt szeretnénk kérni, hogy lépjen be a kormány Budapest barátainak egyesületébe. A kormány mai összetételéről igazán azt lehet mondani, hogy csaknem teljesen budapesti emberekből áll és ennek elenére, nem érezzük ezt a budapesti séget a kormány cselekedeteiben. Mélyen t. Képviselőház! Én több megértést szeretnék tapasztalni a kormány részéről — és a költségvetésben nem találom ezt meg — a szociális kérdések iránt is. A kormány teljesen elzárkózik a szociális feladatok teljesítése elől. 60*