Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

418 Az országgyűlés képviselőházának 128 ülése 19S6 május 13-án, szerdán. történelem tudó s írta, akit Macartney-nek hívnak, ö hosszú időt töltött itt Magyarországon, megtanulta nyelvünket nemcsak szótárilug, hanem etnológiailag is, ás azután hazament hazájába és megírta a mai Magyarországról szóló könyvét, amelynek nem akarok propagandát csinálni, de amelyet szintén ajánlok minden magyarnak elolvasásra. Ennél a könyvnél világosabban, tisztábban a mai Magyarország struktúráját nem rajzolta meg senki. Világosan és tisztán mutatja meg ez a könyv azokat a strukturális hibákat, amelyekről az előbb is beszéltem és a legnagyobb világossággal és tisztánlátással állapítja meg például (olvassa): »A imiagyarság, faját nem tekintve, két körülmény választja el édesen a magyarokat szomszédaiktól...« Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék hangosabban beszélni. En magam is alig hallom a beszédét. Németh Imre: Az első: társadalmi. Román és szláv parasztbirtokok széles tengerében Magyarország különálló szigete a nagybirtokoknak,amelyek Európa legbüszkébb arisztokrata családjainak tulajdonában vannak. Ilyen ellentétes társadalmi tagozódás nem vezethet jó szomszédságra. Valóban sokan vannak, akik azt tartják, hogy a Közép-Duna medencéjének mélyebb problémái csak egy gyökeres magyar agrárátalakulás útján és után nyerhetnek megoldást.« De beszél ez a könyv azután, miután szétboncolta már egész nemzeti struktúránkat, az arisztokráciát, a főpapságot, a dzsentrit, a bürokráciát, a zsidóság szeirepét, a parasztokat és a munkásságot egyaránt, — egészen történelmi perspektívában — az általa Gömbös r tábornoknak nevezett miniszterelnök erőfeszítéséről is, aíki szerinte látva-látja azokat a strukturális hibákat és bajokat, amelyeknek megoldása nélkül a magyarság nem illeszkedhetük bele harmonikusan az európai népek koncertjébe, de tartózkodik a radikális megoldásoktól is, mert nem

1 látja még elég késznek nemzetét azoknak az emberfeletti egyetemes áldozatoknak elviselésére, amelyek a radikális reformoknak feltétlenül követelményei. És itt meg kell állanom egy pillanatra és valóban meg kell kérdeznem: készek és hajlandók vagyunk-e valamennyien ezekre az áldozatokra? Mert amennyire tisztában vagyunk azzal, hogy mélyreható agrárreform nélkül és az ezzel együttjáró általános gazdasági reform, vagyis minden nagy egyéni kiváltság megszüntetése nélkül nincs magyar újjászületés, épúgy tisztában kell lennünk azzal is, hbgy ilyen reform gyökeres megvalósítása esetén ebben. az országban hosszú-hosszú ideig a legszigorúbD és llegaszkétikuisabb lemondás fapapucsában kell járnia mindenkinek, nemcsak a spontán áldozatot hozó nagybirtokosoknak és a bankáitoknak, hanem az egész úgynevezett értelmiségi középosztály minden egyes tagjának is. Az ilyen áldozathozatal pedig egy egyetemes nagy szellemi és erkölcsi átalakulás nélkül lehetetlen. Ne ringassuk magunkat illuteiólkban. 2'5 millió nincstelen magyart, az örök bizonytalanság keserű sorsában élő magyart kell a termelés és fogyasztás rendjébe permanensen és becsületesen bekapcsolnunk. Ekkora tömegnek a termelés és fogyasztás rendjébe való bekapcsolása olyan óriási nivellálódást kíván, amely nivellálódás a társadalom minden egyes /tagjaitól áldozatot követel ; áldozatot ^követed attól agyári munkástól és azoktól a 80 pengős közigazgatási gyakornokoktól is. (Rupert Rezső: Csakhogy sed avenam non!) Hiszen kétségtelen az

v hogy ez az áldozathozatal csak átmeneti és érdemes volna ezt az áldozatot meghozni, mert ennek a nemzeti fogyasztásból és termelésből ma teljesen kikapcsolódott tömegnek és rétegnek az odavaló bekapcsolása, ezeknek az áldozatoknak a. meghozása és elviselése után egészen rövid időn belül az egyetemes nemzeti életnek olyan hatalmas megerősödésére vezetne, amely egyedül biztosíthatja a mi további fennmaradásunkat. De kérdezem: hlol vagyunk mi ma ettől a nemzeti áldozatkészségtől? Hiszen nem kell egyébre rámutatnom, mint legutóbb az Országgyűlés felsőházában lezajlott telepítési vitára. Ott, abban a felsőházban ülnek a nemzeti társadalomnak azok a tagjai, akiknek kétségtelenül elsősorbn kellene a példaadó áldozatokat meghozniok. Megvallom, egészen naiv hittel^ a /telepítési javaslat felsőházi 'tárgyalása előtt valami csodában bizakodtam és azt hittem, hogy az egyébként olyan virgonc ellenzéki szellemű felsőház most majd azzal fogja megkontrázni a kormánynak azt a javaslatát, amelyről az én egészen szerény nézetem az, hogy nagyon óvatos, nagyon gnvernementális és nagyon konzervatív, nogy keveselni fogja benne a reformlendületet és valami szép, gyönyörű Széchenyies lendülettel fel fog állni egymásután a felsőház sok-sok tízezerholdas nagybirtokosa (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) és valami történelmi és korszerű sugallattól megihletve, önként felajánlja a nemzetvédelmi szempontból is olyan szükséges telepítés számára az alkalmas és szükséges földterületeket. (Propper Sándor: Nagy idők, 'kis emberek!) Ezzel szemben mi történt? Még ezt a javaslatot is sokallották és elhangozhatott a felsőházban számtalan olyan beszéd, amelynek a szelleme, őszintén szólva, megdöbbentett, (Úgy van! tfgy van! a bal- és a szélsőbaloldaltín.) nemcsak engem, hanem igen sok velem együtt ezen az oldalon ülő képviselőtársamat is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Elhangozhatott többek között egy olyan kijelentés is, amely a magántulajdon sérthetetlenségét fölébe helyezte mindenféle nemzeti érdeknek. {Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbáloldalon. — Farkas István: Jó lesz a nagybirtok történelmét elővenni!) Nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy az Országgyűlés [képviselőháza nevében ez elTen a szellem ellen tiltakozzam, de a magam nevében ezt a tiltakozást elmondom. Ez ellen a szellem ellen tiltakoznunk ikell, mert őszintén megmondom, az emberből ennek a szellemnek megnyilatkozása azt az érzést váltotta ki, hogy még mindig vannak urak, még mindig vannak tényezők Magyarországon, akiknek a leghőbb vágya a jobbágyság visszaállítása- (Ügy van! Ügy van!) Legyen szabad most kifejeznem azt a reményemet, hogy a képviselőház annakidején, amikor ez a javaslat ide visszakerül, méltó választ fog adni ennek a szellemnek a megnyilatkozására (Élénk helyeslés.) és legyen szabad kifejeznem azt a reményemet is, hogy annakidején, amikor majd megint megindulnak a törekvések a felsőház egyenjogúsítása irányában, ez a képviselőház öntudatosan tudni fogja a maera állásfoglalását. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsőbaloldalon-) Ez a felsőházi vita azonban megmutatta azt is. hogy milyen ellenfelekkel, a magyar életnek milyen óriási szektorán uralkodó, a kapitalisztikus hereegekkel szorosan összefonódó