Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-128

Az országgyűlés képviselőházának 12 szerű intézkedéseket. A magyarországi Ínségesek helyzetének elhanyagoltsága elsősorban talán onnan ered, hogy a kérdésnek nines felelős gazdája. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nines egy miniszter sem,, aki ennek a kérdésnek eredményes elintézéséért felelős volna. Látom a főispán uraikat házalná. Hetenként feljönnek: Budapestre, talpalnak egyik minisztériumból a 'másikba, szubvenciókért, segélyekért. Elmennek a Gyosz. hoz, elmennek máshova. Könyörögnek. Koldustarisznyával nem lehet elintézni ezt a kérdést. (AndaháziKasnya Béla: Az ínségesek nem kaptak annyi cukrot, mint a szeszkartel.) A nélkül, hegy a kérdés részleteibe módomban állana belemenni, arra kérem az igen t. kormányt, küldjön ki valamilyen kormánybiztosfélét, akii felelősen intézi az ínségesek intézményes megsegítését. (Rupert Rezső: Abból is korteshatalom lesz!) Annakidején az exportkérdéseknél is én forszíroztam, hogy legyen egy centrális hely, amely kizárólag a kiviteli kérdésekkel foglaloziik. Ha egyszer lesz egy felelős gazdája ennek a kérdésnek, akkor remélhetjük, hogy a helyzetről összefoglaló» áttekinthető képet kapunk, akkor meg lehet majd állapítani ,a szükségletet, amely ennek a kérdésnek észszerű megoldásához kell. Amikor Tiszántúl egész falvak vannak, ahol nincs egy falat kenyér, amikor előfordult a múlt évben, hogy az egyik községben sikerült a nincsteleneknek munkát szereznem, egy hét mulva^ azonban már elbocsátották őket, s a munkások maguk beismerték, hogy nem tudnak már dolgozni, úgy le vannak gyengülve, s amikor hetenként két-három gyerek hal éhen egy-egy községben: akkor muszáj valamit tenni, (Ügy van balfelől.) akkor muszáj megoldást találni. (Dinnyés Lajos: Kötelessége a kormánynak!) Ha ez a segítés 20 millió pengőbe kerül egy évben, ezt a 20 millió pengőt elő kell teremteni! (Helyeslés s taps balfelől.) En itt nem arra gondolok, hogy felesleges pénzeket dobáljunk ki, nem arra gondolok, hogy köpködő embereket tartsunk,^ akik árkokat piszkálnak. Méltóztassék egy észszerű, előrelátó programúi keretében koncentrálni az erőket, méltóztassék hasznos munkát végeztetni ezekkel az ínségesekkel. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) A munkanélküliek (kérdésével meggyőződésem szerint egyformán fontos, a nemzeti becsület integráns részét képező kérdés: a magyar ifjúság problémája. En tudom, hogy ez a trianoni ifjúság boldog,, jó életet nem fog élni. De legalább a provokációtól tartózkodjunk. Legalább azt ne toleráljuk, hogy az álláshalmozások rendszere változatlanul fennálljon. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rakovszky Tibor: A méltóságos díjnokok!) Amint^ Rakovszky igen t. barátom mondja, szakdíjnokok címén nyugdíjas miniszteri tanácsosok veszik el a kenyeret a fiatalok elől. (Ügy van! Ügy man! a baloldalon. — Rakovszky Tibor: Méltóságos tanítónőik ne legyenek! — Zaj.) Mindezeket nem én mondom. Méltóztassék megnézni a »Bajtárs« című lapnak március 15-i és április 20ii számait. Ez a lap a Turul Szövetségnek, a kormányhoz igen közelálló szövetségnek a lapja. »Nesze neked ifjúság« címen világosan megírják az ilyen felháborító álláshalmozások konkrét példáit. Ha az illetők nélkülözhetetlenek a hivatalban, ne tessék nyugdíjazni őket. (Ügy van! bafelol.) ?$. ülése 19S6 május 13-án, szerdán. 415 Ha nélkülözhetők, akkor tessék nyugdíjba küldeni őket. (Ügy van!) Én minden évben beterjesztettem egy határozati javaslatot. Az idén már be se terjesztem, (Felkiáltások a baloldalon: Kár!) amelyben évenként azt javasoltam. — nagyon egyszerű volna a megoldás, egy szakasszal el lehetne intézni, a békebeli, gazdagabb Magyarországon alkalmazták is ezt az elvet—hogy közpénztárból kétféle címen senki se húzhasson jövedelmet. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel el volna intézve a kérdés és az a folytonos provokatív helyzet, hogy fiatalemberek diplomával a hónuk alatt évekig járnak, kilincselnek és sokszor az erkölcsi lejtőre is reá Ikerülnek, mert nincs rosszabb tanácsadó, mint ha egy aktivitástól és munkakedvtől telített fiatalember nem képes magát hasznosan elfoglalni. T. Ház! Ismétlem, a tiszántúli magyar munkanélküliség enyhítése és a magyar fiatalság megsegítése becsület kérdése ennek a nemzetnek és amikor ezekre külön felhívom az igen t. kormány figyelmét, megjegyzem, hogy mindez, amit ma itt elmondottam, még mindig nem reformprogramm. (Felkiáltások a baloldalon: De nem ám! — Br. Berg Miksa: Kötelesség! — Horváth Zoltán: Ez a Sofortprogramm!) Mindez, amit elmondottam, csak az 1931-es válság konzekvenciáinak szükségszerű levonása. A reformprogramm azutánra való, amikor már egy stabil helyzetben meg tudjuk alapozni azt az új Magyarországot, nem ígéretekkel, de becsületes tettekkel, komolyságtól áthatott intézményekkel, amelyekre vágyik ez a nemzet, amelyekből azonban a jelenlegi kormány részéről csak ígéretekben volt része, de méer a kóstolót sem kapta meg- (Mózes Sándor: Hol a gyorsvonati sebesség?) T. Ház! A reformpolitikát illetőleg azzal a megállapítással zárom beszédemet, hogy a gyorsvonat reformpolitikáját elütötte a bürokrácia biciklije. És miután ez a helyzet, én a költségvetést nem fogadom el. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Felkiáltások a, baloldalon: Bejöhet a kormánypárt! •— Dinnyés Lajos: Hol a kukucska-párt? — Derültség- — Mózes Sándor: Szavazzunk bizalmatlanságot a kormánynak! — Zai) Elnök: T. Képviselőház! A teernapi napon, mielőtt berekesztettem volna az ülést. Rajniss képviselő úr azt a kifejezést használta egyik képviselőtársával szemben: »Kutvakorbá^csal verem ki« — amit 'akkor nem hallottam. Ezért őt most rendreutasítom. HasonlókéDpen Farkas István képviselő urat a mai ülésen használt imparlamentáris kife"iezéi«e miatt utólasr rendreutasítom. ^ Szólásra következik Németh Imre képviselő úr. (A jobboldali képviselők megjelennek az. ülésteremben. — Elénk felkiáltások a baloldalon: El jen Eckhardt! — Hosszantartó taps a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Kukucska-oárt! — Buchinger Manó: Maradhatnak tovább! — Zaj. — Elnök csenget.) Németh Imre: T. Ház! Ellentétben az általános és régi parlamenti szokásokkal, amelyek azt követelik, hogy a szónok a beszéde végén nyilatkozzék arról, hogy elfogadja-e a költségvetést, vagy sem, elfogadna-e a javaslatot vagy sem. én^most mindjárt előre megmondom, hogv a költségvetést elfogadom. (Derültség és Jelkiáltások a baloldalon: Tudtuk!) Lehetséges* hogy ebben semmi kétsége sem lehet az igen t. ellenzéknek, de megmondom azt is, hogy a költ-