Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-127
384 Az országgyűlés képviselőházának egy vállalkozó beadja kalkulációjában, hogy ennyi és ennyi napszámmal vagy órabérrel fogja lebonyolítani azt a bizonyos útépítést, ellenőrizze a kormányhatóság, hogy az az ember ne használjon és ne használtasson gépúthántoló vagy útiazító eszközöket, mert hiszen ezzel a munkásságnak veszi ki a kenyeret a kezéből. A Tiszántúlon a kötöttebb talaj okinál a mezőgazdasági termeivények közt roppant roszszul szerepel a dohánytermelés, amely óriási raktárakat vesz igénybe ahhoz, hogy az a dohány hosszabb időre tároltassák, addig az időig, amikor majd akár ipari célra, akár pedig a ^külföldi szükséglet kiszolgálására eladható lesz. En, hár gazdaember vagyok, bátor vagyok kijelenteni, hogy bizonyos gyengeséget látok a kormányzatnál akkor, amikor nem áll a sarkára és nem mondja azt, hogy: te dohánytermelő, aki a fekete földön gazdálkodói, aki rossz dohányt termelsz, a talaj kedvezőtlen összetételénél fogva, kötelezlek téged, mondj le a dohánytermelésről és ott vagy te, szabolcsi ember, te (nagyszerűen tudod értékesíteni a homoktalajt, azt a homoktalajt, amelybe különben rozsnál és krumplinál egyebet nem vethetnél. Hasznosítsák azokat a földeket, akkor tudnak olyan dohányanyagot előállítani, amely külföldi viszonylatban is megbecsülést, tekintélyt szerez a magyar dohánytermelésnek és amely keresett cikk lesz. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ugyancsak a nemzeti vagyonnal való bánásimódra hivatkozással ki kell térneím az adóknak és az illetékeknek helytelenül, lelkiismeretlenül való kezelésével kapcsolatban arra, hogy csak egyetlen pénzügyigazgatóság területén a közelmúltban 3—4 adócsalás, sikkasztás történt és ezeket az ügyeket bár azóta másfél esztendő elmúlt, még mindig, vizsgálják. Aki csalt, aki lopott, aki megkárosította a nemzetet és aki -gazságot követett el, az nem érdemli meg, hogy esztendőkön keresztül vizsgálgassák a dolgát. Aki érdemes a felmentésre, azt mentsék fel azonnal, a többit ítéljék el minél hamarabb. Ha egyébért nem, akkor az erkölcsieket félreértve, anyagi vonatkozásokat néizve azért, mert az államikasszának százezrekkel való megkárosításáról, sikkasztásról van szó. Az állami (gazdálkodás sal kapcsolatban fel kell említenem azt, hogy az Alföldnek, a csonka hazának van olyan természeti kincse, amely nincsen kihasználva. Beigazolódott már nagyon sok esetben, hogy például Hajdúszoboszló gyógyvize rendkívül jóhatású. Beigazolódott, hogy mindenféle idegbántalomra, ischiasra, rheumára kiváló, elsőrendű gyógyvíz. Ezt ki kellene intenzívebben használni., A legutóbb arról értesültem, hogy vita tárgyát képezi az illetékes kormányhatóságnál az, hogy gyógyvíz-e vagy csak luxusfürdő a szoboszlói gyógyvíz. Akkor, 'amikor luxus fürdők megépítésénél százezrek mennek el, mondhatnám, könnyelmű módon, akkor egy ilyen istenáldott, kiváló adottság kihasználását lelikiismteretleniség _ elmulasztani. Lelkiismeretlenség akkor, amikor nádfödeles, földpadllós, rongyos, piszkos kis parasztkunyhókat kell az idegenből idevándorolt betegeknek igénybevenniök és parasztemberek karján kell százmétereket menniök, míg a gyógymedencéig eljutnak. Ez lehetetlen komisz állapot, ezt nem bírja el egy olyan ember, aki gondolkodni tud és lekén viseli azt, hogy ami127, ülése 1936 május 12-én, kedden. kor van a, magyar nemzetnek idegenforgalomra, luxus cél okra olyan pénze, amit nagyon sok esetben hasztaLanul vesznek igénybe, akkor egy ilyen komoly dologra, ilyen komoly építkezésre, egy gyógyfürdőnek, egy nagy szállodának, téli medencének megépítésére nincs pénz. De talán túl is megyek a dolgon akkor, amikor ilyen jköveteléseket tárok fel. Sokkal hevesebbel beérné a szegény szob oszlói nép. Beérné azzal, ha csak. némely részt átvenne az államhatalom, mert hiszen a szoboszlai viszonyokhoz képest igen nagy befektetést, beruházást, tartozást és hitelt vettek igénybe ezek. a szerencsétlen emberek. Igény bevették azért, mert nem akarták kiengedni kezükből azt, hogy idegen náció használja ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel egy ilyen nagyjelentőségű fürdő bír. Karcag környékén hasonló ilyen fürdő van, amelynek iszapja szintén kitűnő. Ezek a dolgok mind feledésbe mennek. Én aizt hiszem, ha nem a jelenlevő t. Háznak beszélnék, hanem azoknak is, akiknek jelen kellene lenniöik a Házban, talán sokan volnának köztük, akiknek erről a dologról fogalmuk sincs. Még mezőgazdasági viszonylatban is ßzeretnék valamit mondani és ezzel be is fejezem mondanivalóimat. Mezőgazdasági téren, mint agrárállam, mondhatnám rosszabbul kezeljük az ügyeket, mint a (mostohagyereket kezeli a nevelőszülője. Mezőgazdasági téren is sokszor elmondják, hogy micsoda hálás dolog az, h'ögy a téli mezőgazdasági oktatásokat, a.i egy par heti tanfolyamokat meghallgatják a parasztfiúk, hogy hogyan tudják ezt értékesíteni, micsoda nagyszerű elem ez az így képzett parasztság, hogyan hasznosítható a nemzet számára és a költségvetésben, mondhatnám, fillérek állnak csak, rendelkezésre ilyen tanfolyamok megtartására. Rendkívül helyteleníthető ez akkor, amikor kézenfekvő bizonyíték van arra, hogy egy párheti kurzust kitűnően hasznosít nemzeti szempontból a magyar paraszt. Ha ez így van, akkor két kéizzel kellene megragadni az alkalmat, hogy ezt a dolgbt hasznosíthassuk, hogy ezt a nép réteget a saját szakmájában kíművelhessük. Ezt én vonatkoztatni tudom és merem más szakmákra is, mert az, hogy az általános műveltséget mindenkire kiterjesszük, szerény megítélésem szerint naiv gondolat. Az az elsőrendű kérdés, hogy az az egyszerű kisiparos vagy mezőgazda a saját szakmájániak mestere legyen. Én tehát azt a kérést vagyok bátor előterjeszteni, hogy állandó mezőgazdasági középiskolákat állítson fel a kormányhatóság. Ezek a mezőgazdasági középiskolák olyan súlylyal és jelentőséggel bírjanak, mint akármelyik más középiskola. A gazdasági akadémiákat pedig mezőgazdasági egyetemek színvonalára kell emelni. Meg kell ritkítani ennek a Csonka-Magyarországnak gazdasági akadémiáit többféle szempontból. Nagyon jól tudható, hogy a magyar parasztgazda, aki elvégezteti fiával az akadémiát, ennek nagyon sok esetben kárát vallja. Az a fiatal gazda ott nagyon sok esetben éppen azt tanulja meg, ami kárára van. Nem fogja meg az eke szarvát sem a villa nyelét az, aki az akadémiából jött ki. Ha — ami kis költséggel elérhető — a középiskolát végzi el a parasztgazda fiatal gyermeke, akkor eredményesen, a nemzet hasznára működve tudja értékesíteni azt a tudást, amelyet onnan elhoz magával. Ha azután arra különösképpen predisztinálva van, végezze el az akadémiát, legyen belőle mezőgazdasági, vagy
