Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

\ Az országgyűlés képviselőházának . akár közgazdasági tudós. Mindig azoknak az elemeknek nyíljék szerep, a továbbképzés mezőin hely, akik értékek, akiket nem a protekció, nem a pénz, nem a tőke, nem a vagyon visz. hanem akiknek komoly lelki adottságuk van ilyen vonatkozásban- (Helyeslés.) A középiskola témáját ugyanúgy kell megemlítenem, mint a Máv. műhelyi munkások témáját. Bizonyosan méltóztatnak tudni, hogy Debrecen városának igen nagytömegű gazdaközönsége yan és e gazdák mindegyikének külön-külön érdeke, hogy a mezőgazdasági népiskola fennálljon. A választás előtt egy gazdagyűlésen, egy gazdaértekezleten sem szűntek meg hangoztatni, hogy: meglesz a gazdasági középiskolátok, csak jól viselkedjetek. Megfenyegették ezeket a gazdákat ós bizony-bizony monhatom, beugrottak. Idestova egy esztendeje lesz annak, hogy a választás lezajlott és én azóta sem hallottam, hogy valamikor is &zóba került volna a debreceni mezőgazdasági középiskola felállítása. Pedig ritkán kínálkozik egy városban olyan adottság, mint éppen Debrecenben. Akár a gazdasági akadémiával kapcsolatosan lehetne felállítani, akár pedig a szikgáti gazdaságon, amely a város tulajdona s amelynek pompás talaja van. Mindenfele talaja van ennek a pompás gazdaságnak, úgyhogy kitűnően lehetne ott gyakoroltatni, oktatni a kevéspénzű magyar parasztgazda-gyermekekéi. A szarvasi iskolának költségeit, amelyről azt mondják, hogy ott csak as ellátás 60 pengőbe kerül havonként, nem bírja ki egyetlen parasztgazda sem; ezért nem érdeklődnek iránta és ezért nincs olyan zsúfoltság ezekben a kis középiskolákban, mint amilyent a magyar agrártársadalom megérdemelne. A magyar mezőgazdaságnál fel kell említenem azt, hogy a közterhek hatnak rá nyomasztólag és itt, amikor a költségvetési vita során kell hogy szóba kerüljön ia magyar agrártársadalom érdeke, mint megterhelt, koldusbotra jutott gazdaközönségről kell hogy megemlékezzem róla. Ezt a gazdaközönséget kell hogy pártfogásomba vegyem és kell hogy mentsem azokat a mezőgazdákat, akik mondhatnám, hogy az elmúlt kormányhatalom hibája folytán kerültek abba a helyzetbe, amelyben vannak. (Patacsi Dénes: Igaza van!) S itt vissza kell térnem arra, amit ősik József igen t. képviselőtársam mondott, hogy ez a kormány nem javíthatja meg már ól-holnapra az állapotokat és n|em lehet felelősi a múlt kormányzat bűnéért. Én ezt nem vállalom, mélyen t. Ház, még pedig azért nem, mert azért van itt a kormányzat és azért ül itt együtt a Ház, hogy azt a. törvényt, amelyet ibűnösen megszerkesztettek abban az időben, borítsa fel, döntse fel. Nem szabad, hogy érvényesüljön az, ami rossznak bizonyult. (Jenes András: Azt csináljuk. Felborítjuk.) Bizonyosan méltóztatnak emlékezni arra, mélyen t. Ház, hogy amikor a fagykánsujtotta esztendőkben nem tudott a gazda hova lenni, amikor kifagyott a búzája, tönkrement a veteménye, 200 pengőért vette meg, — én magam is — mázsáját a babnak és 25 pengőért adta el. Ilyen óriási volt az áresés a búzánál is: 82 pengőről 6 pengőre. De rem is szükséges, hogy én ezeket itt megismételjem, mert bizonyára mindanyian tudjuk; éppen ezért bűn az, ha itt szemet hunyunk és ellenzékieskedésnek magyarázzuk azt az igaz állítást, amelyet én itt most mordok. Arra az álláspontra kell helyezkednünk? hogy mentsük meg a gaztlakózönsé•7. ülése 19S6 május 12-m, kedden. 385 get; hiszen értéket kell hogy képviseljen ez előtünk. Értéket kell hogy képviseljen, mert nemcsak búzát termel, nemcsak állatot tenyészt, hanem a nemzeti érdek szempontjából is olyan- jelentősége van, mint azt hiszem, egyik társadalmi rétegnek sem. Nem is a Ház tagjaira hivatkozom, hanem kellemes fotőjökben rendelkező nagyságokra akkor, amikor tudom róluk, hogy a nemesi kúriából, az ősi birtokból nincs semmi más meg, mint talán a családi kripta, vagy a, pecsétgyűrű a címerrel. Nem szabad hogy tűimen jünk azon az apró paraszton, aki ma a debreceni viszonyok között a súlyos, kemény kötött talajon egy lóval szánt és fejőstehenek helyett csak egy kecskével rendelkezik. Nem szabad, hogy ezt demagógiának tartsuk és olyannak minősítsük, mint ami megrovandó vagy ellenzékieskedésnek nevezhető. (Patacsi Dénes: Átérezzük mi is!) Ha átérzik, akkor itt az ideje, hogy javítsanak rajta, de nem olyan szenteltvíz-módszerrel, amilyenek voltak az elmúlt idők intézkedései, amilyeneket a kormányzat jóhiszemüleg elkezdett gazdaadósságok rendezésével és eféle sóhivatalok megteremtésével, hanem itt komoly rendezésről van szó, mert hiszen csak ez mentheti meg a magyar gazdát, a magyar társadalmat. (Egy hang a jobboldalon: Elfogadja?) Most még külkereskedelmi szempontból vagyok bátor rátértd az állattenyésztésre, annak arra az oldalára, amely rendkívül jövedelmező lehetne, ha úgy fognánk fel és az állami támogatás is olyan hatékony lenne, mint ahogyan azt a lótenyésztés megérdemelné. A magyar ló niég mindig bírja a versenyt és még most is azon a magaslaton áll, amelyen a múltban volt. A múltkoriban leintett az elnök úr, mert a telepítés kérdésével kapcsolatban sokat foglalkoztam a magyar lótenyésztés jelentőségével. Most közgazdasági, kereskedelmi, sőt külkereskedelmi szempontból vagyok bátor kitépni erre a kérdésre. Tudjuk, hogy a magyar lovat, nap mint nap exportálják, nagyon sok esetben narancsért, banánért és egyéb dolgokért. Olyan emberek csinálják ezt, olyan kereskedők, akik eddig csak konflisban láttak lovat. Amikor a magyar gazda ennek tudomására ébred, önkéntelenül is sajnálkozik és bármennyire szüksége is van arra a pénzre, de nem adja azt a lovat, amely igazán az ő szemefénye. Aki gazda vagy állattenyésztő, az 'tudja, milyen szenvedéllyel és szeretettel neveli r a magyar ember a lovat. Amikor azután a ló ilyen potom áron nyerészkedés tárgyává válik, ez rendkívül sajnálatos dolog nemcsak a gazda, hanem az egész nemzet szempontjából. Az állattenyésztés, különösen a lótenyésztés kérdésével hadászati szempontból is kell hogy foglalkozzunk. Bizonyára jelen voltak képviselőtársaim közül egynéhányan azon a csikótelep-bemutatáson, amely a Szentannapusztán ment végbe az ottani intézőség és a debreceni ménesparancsnokság rendezésében. Debrecen is kérte ilyen csikótelep felállítását. A csikók nagy tömegének ilyen telepen való felnevelése hadáézati és tenyésztési szempontból rendkívül fontos és nagy jelentőséggel bír. Mi, akik lovaskatonák voltunk,

t tudjuk, hogy a ló idomításánál nagy fontossággal bír, hogy az ugrást, a mászást, a futást saját súlyával tanulja meg az a fiatal ló, hiszen ina a, lovn*ezredek külön csikótelepeiket léte-