Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-127
Az országgyűlés képviselőházának j tétele. (Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások a baloldalon: Csináljuk meg!, — Dulin Jenő: Nem baj, maradjon ki inkább a programmból, de legyen meg!) Elnök: Csendet kéirek, képviselő urak! Csík József: De mi van a diktatúrával? (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon. — Dulin Jenő: Ez a része tehát megbukott!) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat kérem, maradjon csendben., Csík József: Az előbb erre m feleltem, amikor rámutattam arra, hogy talán soha nagyobb szabadsági a sajtó éê a szólás terén nem mutatkozott, mint éppen a mostani viszonyok között. Horváth Zoltán t. képviselőtársam a tanuja annak, hogy a múlt időkben nem lehetett a miniszterelnököt olyan < meggondolatlanul, annyira túlszínezett kifejezésekkel szidni és gyalázni, mint ahogyan most lépten-nyomon teszik. (Br. Berg Miksa: Bethlent nem szidtuk?) Akkor diktatúráról beszélni nem lehetett. (Br. Berg Miksa: Most nem kell félni*?) Elnök: Berg képviselő urat kérem, inaracíjoni csendben. Csiki József: Szeretném, ha akkor, amikor a diktatúra vádjával illetik a kormányt, elöállanának azokkal a bizonyítékokkal is, amelyekre ezt a vádat felépítik. T. Ház! Addig nem hiszünk ezeknek az állításoknak, amíg be nem bizonyítják, hogy tényleg diktatúra van. (Felkiáltások a baloldalon: Van?) Éppen hétfői beszédében említette Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, hogy a kormány azáltal folytatott diktatúrát, hogy beleavatkozott a főváros autonómiájába. Én most nem alludálok arra az óhajra, amely a kisgazdapárt részéről az előbb megnyilvánult, hogy a főváros autonómiájába még hatékonyabban avatkozzék bele a kormány, de kérdezem: hol lehet a diktatúrát felfedezni, amikor alig tíz év alatt pont négy ; törvény jelent meg a főváros autonómiájáról, ez a legutóbbi törvény pedig egyáltalában nem tartalmazott diktatórikusabb vonásokat, mint a többi három törvény? Hol van itt diktatúra, t. Ház? (Zaj a baloldalon.) Azt mondják, talán a párt szervezkedése terén. (Rassay Károly: Totális állam!) Talán a párt szerveznedése terén mutatkozik a diktatúra? Hát hogyne, itt vannak az élharcosok. (Felkiáltások a baloldalon: Na, na?) Itt van a kisgazdapárt által annyira kárhoztatott propagandafőnök. (Br. Berg Miksa: Az egyiket elcsapták !) Mondja meg, t. képviselőtársam, hát ön a kisgazdapártnak nem élharcosa? (Br. Berg Miksa: Nem! — Surgóth Gyula: Hát micsoda? — Br. Berg Miksa: Nálunk csak közkatonák vannak!) Nemde egész embere annaK a gondolatnak, amelyet szívvel-lélekkel vall; főharcosa, más szóval élharcosa. A szavakon nyargalni, t. képviselőtársaim, nem komoly dolog, gyerekes eljárás. PropagandafőnöRí Hát mit szólnak akkor azokhoz az államokhoz, amelyek nemcsak propagandafőnököket alkalmaztak, hanem, propagandaminisztereket is? (Br. Berg Miksa: Diktatúráról van, szó! — Zaj a baloldalon.) Ha önöknél, nincs a pártnak propagandafőnöke, akkor nem érdemlik meg létezésüket. Akkor volna sérelem, ha ez csak a Nemzeti Egység Pártjának volna a privilégiuma, de amikor minden párt ugyanezt teheti, akkor ez nem sérelem. (Br. Berg Miksa; De honnan vegyük a pénzt? — Zaj. — Horváth Zoltán: A főispánt a mi adónkból is fizetik!) Ha valamelyik párttitkár, vagy propagandafőnök átlépi a maga hatáskörét, tessék a bíróságnál 27. ülése 1986 május 12-én, kedden. 379 feljelenteni, annak igazságosságáról bizoríyára meg vannak győződve. (Szetsey István: A közigazgatási bíróságnál meg vagyunk erről győződve.) Propagan'gafőnöknek minden komoly pártban kell lenni, nevezzük akár főnöknek, akár titkárnak, akár élharcosnak. Ez nem diktatúra! Ez a szavakon való nyár gálás, ami komoly emberekhez nem illik. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Legyenek meggyőződve arról, t. képviselőtársaim, hogy amíg olyan emberek állnak itt, mint én is, — pedig mindnyájan ilyenek vagyunk — addig önöknek felesleges a diktatúra rémképét a magyar társadalom egére festeni. (Dulin Jenő: Béldy Béla festette a falra. — Zaj.) Nem a diktatúra alapján, hanem a haladó keresztény demokrácia álláspontján állunk, amely mindig ellentmond a diktatúrának. Ennek a kormánynak van szüksége diktatúrára? Ennek a kormánynak, amely olyan többséggel rendelkezik, amilyennel a közelmúltban nem rendelkeztek? ... (vitéz CsicseryRónay István: Hol van a diktatúra? — vitéz Szalay László: Az fáj, hogy a magyar nép nem az önök háta mögött van! — Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Horváth Zoltán: Jöjjön a titkos választójog! — vitéz CsicseryRónay István: Akkor Szetsey sohasem jönne be! — Nagy zaj a baloldalán.) De van a határozati javaslatnak még egy pontja, amelyet szükségesnek tartok megemlíteni már csak azért is, mert Horváth Zoltán t. képviselőtársam Wolff Károlyra hivatkozott. A határozati javaslat egyik pontja ki. mondja, hogy a kisgazdapárt keresztény alapon áll. Méltóztassanak elhinni: legalább úgy örülök ennek az enunciációnak, mint önök. De megjegyezhetnék Wolff Károlynak azt a mondását, amelyet vasárnap Győrött mondott, hogy: minden keresztény és nemzeti alapon álló párt bűnt követ el, amikor a széthúzást és nem az együtt való munkálkodást teremti meg. (Taps a jobboldalon. — Surgóth Gyula: ösi magyar tulajdonság a széthúzás!) Ennek a mondásnak igazságát kérjék számon Wolff Károlytól. En a magam részéről elismerem ennek igazságát és ha önök komoly keresztény pártnak tartják magukat, akkor tartsák magukat ehhez a keresztény etikai felfogáshoz. De nemcsak a határozati javaslat bírt súllyal a kisgazdapárt hétfői választmányi ülésén, hanem Eckhardt Tibor beszéde is. (Egy hang a jobboldalon: Elég szégyenteljes volt!) Szeretnék itt valamit mondani. Minden parlamentáris kormányzásnál az ellenzéknek jelentősége van. A parlamenti életet szobához hasonlítom, amelyen az ellenzék az ablak, ahol a friss ilevegő jön be. {Egy hang bál felől: És a világosság!) Az ellenzék jogosultságát nem vonom kétségbe, de csak akkor, ha az ellenzékieskedés elvekért folyik és nem személyi térre terelődik, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ha nem gyűlölködésben merül ki!) Amikor ; most végighallgattam Rassay Károly t. képviselőtársam beszédét, elismeréssel adózom neki azért, mert ő nem úgy tesz, mint Apponyi gróf, aki szeret személyeskedni, hanem rendszerint az objektivitás álláspontjára helyezkedik. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezt az objektivitást becsüljük még az ellenzékben is. (Rassay Károly: Azt hiszem, engem akar dicsérni, pedig Apponyit akarta szidni! — Derültség a baloldalon.) A személyeskedésnek azt a formáját, amelyet Eckhardt t. képviselőtársam honosított
