Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

380 Az országgyűlés képviselőházánál meg, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) el kell ítélni. Ha csak a dikta­túrának ráfogása ési a választójog hiánya az, ami bennünket elválaszt, akkor a közönséges kifejezéseknek azt a tömkelegét nem szabad használni, amelyet a képviselő úr használ, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj balfelől. — Egy hang a jobboldalon: Tekintély rombo­lás!) Abesszíniai állapotokhoz hasonlítani az ittenieket, külpolitikai kiruccanásoknak tün­tetni fel azt a tevékenységet, amelyet a mi­niszterelnök úr végez és amelynek eredményei mutatkoznak a külpolitikában: ezt, bocsánatot kérek, szépen« szólva, nem tartom ildomosnak, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Én 16 évvel ezelőtt Gaal Gaston mellett jegyzősködtem s így alkalmam volt megis­merni őt. Erős, hatalmas egyéniség volt, aki a maga elveiért, — régi képviselőtársaim a ta­nuk rá — képes volt az elnöki emelvényt ott­hagyni. 15 évi politikai működése alatt egyszer sem hallottuk személyeskedni. Puritán volt, becsületes volt. Elveitől nem tágított egy ta­podtat sem, de személyi térre a maga harcát sohasem vitte és nála emberbecsülőbb képvi­selő alig volt ebben a házban. Nem akarom ezt a személyeskedő módszert tovább kritika tárgyává tenni, de szeretném, ha a kisgazdapárt ezt is eltanulná Gaal Gas­tontól. (Taps a jobboldalon.) A puritántól a puritánságot. (Egy hang a jobboldalon; Éljen Gömbös! — Élénk éljenzés és taps a jobbolda­lon. — Egy hang balfelől: Kicsoda éljen? — Felkiáltások jobbfelől: Gömbös Gyula! — Hor­váth Zoltán: Hátha holnap már nem lesz mi­niszterelnök?— Zaj.) Ha már a személyeknél tartunk, megemlí­tek még kettőt. Az egyik Bethlen István, aki szintén szerepelt, (Gr. Apponyi György: Első számú közellenség?) a hétfői választmányi ülés beszédében. Nevezetesen említik, hogy annak­idején Bethlen István ellen szövetkezett a kis­gazdapárt vezére a miniszterelnökkel; később pedig Eckhardt beszéde folyamán azt említi, hogy most eljött annak az ideje, hogy Bethlen Istvánnal szövetkezzenek a miniszterelnök el­len. (Br. Berg Miksa: Ezt nem mondta!) Nem tudom, milyen elvek kormányozhatják azt a pártot, Nagy zaj. — Horváth Zoltán: Csak a választójogról van szó! — Gr. Apponyi György: Csak a titkos választójogról!) ahol ilyen könnyen bocsátják el és veszik fel a há­zastársát, Semmiesetre sem keresztény erkölcsi alapon állnak ott, mert akkor ilyen hűtlensé­geket nem volna szabad a házastárssal szem­ben elkövetni. (Zaj a jobboldalon. — Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat ké­rem, maradjon csendben! (Horváth Zoltán: Nehéz ezt így hallgatni!) Csik József: T. Ház! (Horváth Zoltán: Csik kép viselő társ am akkor innen beszélt mel­lőlem!) Akkor is Gömbös Gyula mellől beszél­tem. (Zaj.) Ulain Ferenc képviselőtársam névéit aka­rom még megemlíteni. Nem tagadhatja senki, hogy Ulain Ferenc egyike a legmarkánsabb és legkomolyabb politikusoknak — azt hiszem, a kisgazdapárt sem vonja kétségbe ezt az állí­tást. — Es ő következetes marad önmagához, a pártnak ezt a helytelen politikáját nem kö­veti és éppen a, Bethlennel való szövetkezés miatt kilépett a kisgazdapártból. (Felkiáltá­sok a baloldalon: Hát wnost nem személyeske­dik'?) Ha olyan egyéniség, mint Ulain Ferenc, el meri ítélni az önök politikáját, akkor ne ve­127. ülése 1936 május 12-én, kedden. gyek rossz néven, ha mi is megtesszük ezt és azt kívánjuk, hogy a mai idők szellemének és a magyar nép érdekeinek megfelelőbben ipar­kodjanak a maguk politikáját irányítani. (Du­lin Jenő: Rá kell bizni a, magyar népre. — Zaj.) Csak ezeket akartam, elmondani arról a határozati javaslatról és Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédéről. Nem vezetett en­gem, semmiféle animozdtás a párttal szemben. En minden ellenfelet tisztelek és becsülök, hi­szen tudom jól, hogy az ellenzéknek milyen jelentősége van minden parlamentáris politi­kai életben. Nem lis ez a cél vezetett, hanem az, hogy rámutatva ezekre, egy másik nagy szem­pontot toljak előtérbe, amelynek fel kell ál­doznunk minden egyéni sérelmet és minden olyan személyeskedést, aimely a nemzet leikér nek csak szétzilálását és nem a nemzet erőinek egyesítését célozza. Beszédem elején hivatkoztam arra,, hogy^ a nemzet történelmi hivatásának válságos óráit éli. Máskor is volt az, hogy a Rákócziak és Boeskaiak kastélyáról idegen hordák verték le a címert. Máskor is volt ebben az országban úgy, hogy nem illatot, hanem bánatot hozott a májusi levegő. Máskor is volt, amikor a fel­hők koporsókká váltak felettünk, de olyan tragikus történelmi időket ez az ország talán még soha sem élt, mint ma. (Ügy van! Ügy van!) Uj formában, új színben formálódik ki az európai gazdasági és politikai élet. Ehhez az átalakuláshoz, a mai időkben megértés és a magyarság összefogása szükséges. Ha ebben a nagy történelmi pillanatban a helyett hogy összefognánk és ímegértenőik egymást, torzsalkodással töltjük ki a politi­kai életet, akkor ennek a nemzetnek a jövője veszedelemben van. (Dulin Jenő: Eckhardt azt mondta, hogy a párttal egyetértünk!) Amikor a külföld figyel bennünket, vájjon elég komo­lyan tudunk-e viselkedni a mai nagy történet­formáló időkben, akkor nekünk nem szabad széthúznunk és veszekednünk. Ám jöjjön a meakulpa és ennek a nemzetnek a jövőjébe vetett hittel nyújtsunk egymásnak baráti ke­zet. Állítsuk közös akarattal a nemzetet arra a vágányra, amely a béke és a szeretet jegyé­ben a másik ezer esztendőhöz és Nagy-Magyar­ország feltámadásához fogja elvezetni. A költ­ségvetést elfogadom. (Hosszantartó, élénk él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Ifj. Balogh Ist­ván! Elnök: Ifj, Balogh István képviselő urat illeti a szó! Ifj. Balogh István: T. Ház! Mindenek­előtt, mint nemzeti szocialista képviselő, azokra a szinte komolytalan vádakra, mond­hatnám rágalmakra, kell nagyon röviden vá­laszolnom, amelyeket a legközelebbi múltban a költségvetéssel kapcsolatosan egyik-másik képviselőtársam, de legutóbb Rupert Rezső képviselőtársam mondott a nemzeti szocialis­tákra. Azt mondotta, hogy Debrecenben a nemzeti szocialistákat barna ingekkel fogdos­sák és hogy ennek a mozgalomnak, a nemzeti szocializmusnak semmi más nem áll rendelke­zésére, csak az, hogy lekenyerezzen, megvásá­roljon valakit. Azt mondta továbbá, hogy azok az emberek csoportosultak a nemzeti szocia­lista mozgalomban, akik az 1918-as időkben kommunisták voltak. Ezt vissza kell utasítanom, mert ez nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom