Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 laájus 12-én, kedden. 375 ben sokkal kirívóbban mutatkoznak, mintha nem történtek volna ezek a változások, és amelyek sok nyomornak és félreértésnek okai. Vannak politikusok, akik maguk nagyban hozzájárultak a jelenlegi gazdasági helyzet kialakulásához és most a helyett, hogy sze­rényen meghúzódnának, megjelennek a fó­rumon és az ártatlanság tógáját magukra öltve, beállanak a »Feszítsd meg«-et kiáltók közé és felelősségre vonják a mai kormányt saját tetteik miatt. (Ügy van! a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Bud ki fog lépni!) Ez nem objektív kritika. Objektív kritika alapján csak azért lehet valakit felelősségre vonni, amit cselekedett, de nem másnak a cselekedeteiért. A másik szempont, amelyet a józan kriti­kának követnie kell, az, hogy tisztában kell lenni, hogy a mai kormányzat olyan nehéz gazdasági viszonyok között vette át az or­szág vezetését, amilyenek azelőtt ismeretlen fogalmak voltak. Nem akarom a mai gazdasági helyzet min­den nyomorúságának forrásául a trianoni bé­keszerződést megjelölni, de ki tagadná azt, hogy a trianoni békeszerződés, amely orszá­gunk háromnegyedrészétől és népünk kéthar­madától fosztott meg, olyan zűrzavart, olyan káoszt és olyan leromlást okozott ebben az or­szágban, amelynek alapján egészséges gazda­ségi életet teremteni nagyon nehéz volt. Ha mindehhez hozzávesszük aat, hogy állig fel­fegyverkezett ellenségek vesznek bennünket körül, akiknek minden ambíciója odairányul, hogy a magyarság életlehetőségét elpusztítsák, akkor megérthetjük azt, hogy ilyen körülmé­nyek között nagyon nehéz a kormánynak olyan politikát csinálnia, amelyet kellő megelége­déssel fogadhatnak az összes politikai pártok. A harmadik szempont, amelyről nem sza­bad megfeledkeznünk, az, hogy máról-holnapra nem lehet nagy dolgokat létrehozni. Ez a kor­mány az alkotmányosság éis nem a diktatúra elve alapján uralkodik. Sokan megvádolják a kormányt alkotmánysértéssel, de ezek soha nem definiálják, hogy mit értenek alkotmá­nyosság alatt. (Ügy van! a jobboldalon.) En azt mondom, hogy a kommunizmus óta nem volt kormány, amely alatt nagyobb sajtó és gyülekezési szabadság lett volna mint éppen a mai kormány alatt; nem volt kormány, amely az illetéktelen kritikát olyan nagy türelemmel tűrte volna, mint éppen a mai kormány. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A szabadságjogok megnyirbálásá­ról itt szó sem lehet. Ha azt veszik alkotmány­sértésnek, hogy ez a Ház törvényt létesít a 'te­lepítésre és a hitbizományokra vonatkozólag, vállaljuk az alkotmánysértés vádját, mert eze­ket a törvényeket a magyar nép érdeke hozta létre és ez az alkotmánnyal sohasem ellenke'zhe­tik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi igenis, a tökéletes alkotmányosság álláspont­ján állunk és diktatúráról a mi táborunkon belül nem lehet beszélni. Nem lehet máról-holnapra alkotmányos módszerrel csodákat művelni. Diktatúrával le­het máról-holnapra tabula rasat osinalni, az alkotmányosság azonban mindig a fokozatos fejlődés útját követi, ami időbe kerül. Ha az alkotmányosság álláspontjára helyezkedtünk, akkor a természetes fejlődési folyamatot, ame­lyet az alkotmányosság megkíván, valamint azoknak a szűrőknek a működését, amelyek az alkotmányos élet kellékei, ki kell várni. Cso­dákat várni, máról-holnapra nagy dolgok tel­jesítését követelni: ellenkezik nemcsak a józan belátással, hanem az alkotmányosság módsze­rével is. (Ügy VOM! a jobolbdalon.) Végül a negyedik szempont, amelyet hang­súlyozni akarok, az, hogy a kormány min­dig csak a nemzet egyetemes érdekeit követ­heti a maga politikájában és nem egyes osz­tályok érdekeit. Ezzel már velejár, hogy az egyes társadalmi osztályok részéről mindig valami hiány mutatkozik, amelyet rosszaka­rattal kiszínezve hibának lehet feltüntetni. A kormány azonban nem térhet le a nem­zeti egyetemesség politikájának útjáról és nem dobhatja oda a maga működését egyes társadalmi körök különleges érdekeinek. T. Ház! Megengedem, hogy vannak társa­dalmi osztályok, amelyek eminens helyzetben vannak éppen a pluralitásuknál fogva és amelyekre elsősorban kell súlyt helyeznie a kormányzati politikának. Ilyen az agrárlakos­ság ebben az országban. De ki mondhatná, hogy az agrár osztállyal szemben ezt a pro­eminens követelést a kormány nem teljesí­tette? Hiszen csak a közelmúltban három olyan törvényt hoztunk, amely elsősorban az agrártársadalom érdekeit szolgálja. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Aki tehát objektív kritikát akar gyako­rolni a kormány ténykedése fölött, az ezeket a szempontokat nem mellőzheti. Ha pedig eze­ket a szempontokat figyelembe r veszem, meg kell t állapítanom, hogy a kormány működése a nép és a nemzet boldogulása szempontjából helyes és célravezető volt. (Ügy van a jobb­oldalon.)^ Más szóval hangsúlyozom hogy a a kormány ráállította a nemzeti életet arra a vágányra, amelynek^ végállomása a jobb életnek lehetősége és talán Nagy-Magyarország feltámadása lehet. (Ügy van! Ügy van! Éljen­zés és taps a jobboldalon.) Kassay t. képviselőtársam külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és megjegyezte, hogy a kormány csak olyan külpolitikát inaugu­rálhat, amely a mi céljainkkal, nemzeti tö­rekvéseinkkel harmóniában áll. Ezt senki sem tagadja. De én ezt az állítást megtoldom még eggyel: a kormány külpolitikáját illető­leg csak azokkal állhat szóba, akik hajlandó­nak mutatkoznak a magyar érdekeket felka­rolni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Nem csupán a kormány határozhatja meg ennek az országnak külpolitikáját, mert ket­tőn áll a vásár. Hála Istennek, külpolitikánk ma abba a fejlődési folyamatba jutott, amely­ben talán nem volt még a háború előtti évek­ben sem. Ma mi talán nagyobb súlyt jelen­tünk külpolitikai szempontból, mint ezelőtt 20—25 évvel jelentettünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A római szerződés a mai kor­mányzatnak és a miniszterelnök úrnak örök dicsősége lesz. Talán soha olyan nehéz prob­léma előtt külpolitikai szempontból a kor­mányzat nem állott, mint a szankciók meg­szavazásánál, vagy elvetésénél. (Ügy van! jobbfelől.) r • A nemzet sorsára nagy kihatásúnak mu­tatkozott a kérdésnek eldöntése és a miniszter­elnök úr, amint a következmények megmutat­ták, a leghelyesebb módot választolta, amikor a szankciók ellen foglalt álllást. Ez által egy nagyhatalomnak, amely az abesszíniai háboirú folytán ngyságban még növekedett, barátságát mélyítette el, amiely jogot ad! arna a reményre, hogy Magyarország; betöltheti .azt a hivatását, amelyet a Dunavölgyében az Isten neki meg­szabott. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobbolda­lon.) 53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom