Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1936 laájus 12-én, kedden. 375 ben sokkal kirívóbban mutatkoznak, mintha nem történtek volna ezek a változások, és amelyek sok nyomornak és félreértésnek okai. Vannak politikusok, akik maguk nagyban hozzájárultak a jelenlegi gazdasági helyzet kialakulásához és most a helyett, hogy szerényen meghúzódnának, megjelennek a fórumon és az ártatlanság tógáját magukra öltve, beállanak a »Feszítsd meg«-et kiáltók közé és felelősségre vonják a mai kormányt saját tetteik miatt. (Ügy van! a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Bud ki fog lépni!) Ez nem objektív kritika. Objektív kritika alapján csak azért lehet valakit felelősségre vonni, amit cselekedett, de nem másnak a cselekedeteiért. A másik szempont, amelyet a józan kritikának követnie kell, az, hogy tisztában kell lenni, hogy a mai kormányzat olyan nehéz gazdasági viszonyok között vette át az ország vezetését, amilyenek azelőtt ismeretlen fogalmak voltak. Nem akarom a mai gazdasági helyzet minden nyomorúságának forrásául a trianoni békeszerződést megjelölni, de ki tagadná azt, hogy a trianoni békeszerződés, amely országunk háromnegyedrészétől és népünk kétharmadától fosztott meg, olyan zűrzavart, olyan káoszt és olyan leromlást okozott ebben az országban, amelynek alapján egészséges gazdaségi életet teremteni nagyon nehéz volt. Ha mindehhez hozzávesszük aat, hogy állig felfegyverkezett ellenségek vesznek bennünket körül, akiknek minden ambíciója odairányul, hogy a magyarság életlehetőségét elpusztítsák, akkor megérthetjük azt, hogy ilyen körülmények között nagyon nehéz a kormánynak olyan politikát csinálnia, amelyet kellő megelégedéssel fogadhatnak az összes politikai pártok. A harmadik szempont, amelyről nem szabad megfeledkeznünk, az, hogy máról-holnapra nem lehet nagy dolgokat létrehozni. Ez a kormány az alkotmányosság éis nem a diktatúra elve alapján uralkodik. Sokan megvádolják a kormányt alkotmánysértéssel, de ezek soha nem definiálják, hogy mit értenek alkotmányosság alatt. (Ügy van! a jobboldalon.) En azt mondom, hogy a kommunizmus óta nem volt kormány, amely alatt nagyobb sajtó és gyülekezési szabadság lett volna mint éppen a mai kormány alatt; nem volt kormány, amely az illetéktelen kritikát olyan nagy türelemmel tűrte volna, mint éppen a mai kormány. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A szabadságjogok megnyirbálásáról itt szó sem lehet. Ha azt veszik alkotmánysértésnek, hogy ez a Ház törvényt létesít a 'telepítésre és a hitbizományokra vonatkozólag, vállaljuk az alkotmánysértés vádját, mert ezeket a törvényeket a magyar nép érdeke hozta létre és ez az alkotmánnyal sohasem ellenke'zhetik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi igenis, a tökéletes alkotmányosság álláspontján állunk és diktatúráról a mi táborunkon belül nem lehet beszélni. Nem lehet máról-holnapra alkotmányos módszerrel csodákat művelni. Diktatúrával lehet máról-holnapra tabula rasat osinalni, az alkotmányosság azonban mindig a fokozatos fejlődés útját követi, ami időbe kerül. Ha az alkotmányosság álláspontjára helyezkedtünk, akkor a természetes fejlődési folyamatot, amelyet az alkotmányosság megkíván, valamint azoknak a szűrőknek a működését, amelyek az alkotmányos élet kellékei, ki kell várni. Csodákat várni, máról-holnapra nagy dolgok teljesítését követelni: ellenkezik nemcsak a józan belátással, hanem az alkotmányosság módszerével is. (Ügy VOM! a jobolbdalon.) Végül a negyedik szempont, amelyet hangsúlyozni akarok, az, hogy a kormány mindig csak a nemzet egyetemes érdekeit követheti a maga politikájában és nem egyes osztályok érdekeit. Ezzel már velejár, hogy az egyes társadalmi osztályok részéről mindig valami hiány mutatkozik, amelyet rosszakarattal kiszínezve hibának lehet feltüntetni. A kormány azonban nem térhet le a nemzeti egyetemesség politikájának útjáról és nem dobhatja oda a maga működését egyes társadalmi körök különleges érdekeinek. T. Ház! Megengedem, hogy vannak társadalmi osztályok, amelyek eminens helyzetben vannak éppen a pluralitásuknál fogva és amelyekre elsősorban kell súlyt helyeznie a kormányzati politikának. Ilyen az agrárlakosság ebben az országban. De ki mondhatná, hogy az agrár osztállyal szemben ezt a proeminens követelést a kormány nem teljesítette? Hiszen csak a közelmúltban három olyan törvényt hoztunk, amely elsősorban az agrártársadalom érdekeit szolgálja. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Aki tehát objektív kritikát akar gyakorolni a kormány ténykedése fölött, az ezeket a szempontokat nem mellőzheti. Ha pedig ezeket a szempontokat figyelembe

r veszem, meg kell t állapítanom, hogy a kormány működése a nép és a nemzet boldogulása szempontjából helyes és célravezető volt. (Ügy van a jobboldalon.)^ Más szóval hangsúlyozom hogy a a kormány ráállította a nemzeti életet arra a vágányra, amelynek^ végállomása a jobb életnek lehetősége és talán Nagy-Magyarország feltámadása lehet. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a jobboldalon.) Kassay t. képviselőtársam külpolitikai kérdésekkel foglalkozott és megjegyezte, hogy a kormány csak olyan külpolitikát inaugurálhat, amely a mi céljainkkal, nemzeti törekvéseinkkel harmóniában áll. Ezt senki sem tagadja. De én ezt az állítást megtoldom még eggyel: a kormány külpolitikáját illetőleg csak azokkal állhat szóba, akik hajlandónak mutatkoznak a magyar érdekeket felkarolni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Nem csupán a kormány határozhatja meg ennek az országnak külpolitikáját, mert kettőn áll a vásár. Hála Istennek, külpolitikánk ma abba a fejlődési folyamatba jutott, amelyben talán nem volt még a háború előtti években sem. Ma mi talán nagyobb súlyt jelentünk külpolitikai szempontból, mint ezelőtt 20—25 évvel jelentettünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A római szerződés a mai kormányzatnak és a miniszterelnök úrnak örök dicsősége lesz. Talán soha olyan nehéz probléma előtt külpolitikai szempontból a kormányzat nem állott, mint a szankciók megszavazásánál, vagy elvetésénél. (Ügy van! jobbfelől.) r • A nemzet sorsára nagy kihatásúnak mutatkozott a kérdésnek eldöntése és a miniszterelnök úr, amint a következmények megmutatták, a leghelyesebb módot választolta, amikor a szankciók ellen foglalt álllást. Ez által egy nagyhatalomnak, amely az abesszíniai háboirú folytán ngyságban még növekedett, barátságát mélyítette el, amiely jogot ad! arna a reményre, hogy Magyarország; betöltheti .azt a hivatását, amelyet a Dunavölgyében az Isten neki megszabott. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) 53*