Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

376 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Maga Eckhardt t. képviselőtársam számtalanszor hangsúlylozta, hogy; azy ő kül­politikája azonos a kormány külpolitikájával, mert hiszen ő is az olasz barátságban kereste és keresi azt a kivezető utat, amely Magyar­országot egy jobb és boldogabb' jövendőhöz juttatja. Ha ez a helyzet,, akkor nem szabad a külpolitika szempontjából olyan kombináció­kat^ kitermelni, amelyek azok előtt, akik a kül­politika berkeiben nem ismerősök, célraveze­tőiknek mutatkoznak, de amelyeknek egyébként semmi reális alapjuk nincs és csak rontják; a hangulatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Külpolitikai szempontból különösen dicsé­retreméltó a mai kormányízatnaik politikája, mort — ismétlem — Magyarországnak súlyt és tekintélyt kölcsönzött V— minden kicsinysége ellenéibe is — a nemzetközi politikában. Ha egy 30 milliós nemzetneik miniszterelnöke érdemes­nek találja, hogy ehhez a 8 milliós nemzethez eljöjjön, hogy ezizel a nemzettel tárgyaljon, hogy ezzel a nemzettel megegyezést létesítsen, akkor ennék a nemzetnek van, tekintélye' és ennek a tekintélynek a megalapozásában leg­nagyobb része a miniszterelnök úrnak van. (Űay van! Úgy van! Éljenzés és taps a jobb­oldalon. — Gr. Apponyi György: Bethlen Ist­ván csinálta akkor az f olasz politikát Aikkor kezdtek az olasaok barátkozni velünk. — Fel­kiáltások a jobboldalon: Önálló különvéle­mény) De nemcsak külpolitikai szempontból he­lyeselhető a kormányzat politikája, hanem gaz­daisági szempontból is. Olyan, kormány, amely a maga Programm ját 100% ig megvalósította vfolna. meg nem volt és néni is lesz a világon. Nem lehet azonban tagadni, hogy a mai kor­mányzat minden lehetőt elkövetett arra. hogy azt a pirogrammot. amelyet megalakulása, al­kalmával masra^ elé tűzött, férfiasan, becsülle- | tesen megvalósítsa^ (Gr. Apponyi György: , Pl. a titkos választójogot!) T. képviselőtársaim [ nasryon jól tudja, hogy ennek a képviselőház- j nák az időtartama a magyar alkotmány értei- , mében öt esztendő. A miniszterelnök úrnak tehát i öt esztendőre kell beosztani a maga nrogramm- | ját. (Gr. Apponyi György: Ha fel nem osz­latlak addig a Házat!) ! Ha, feloszlatnák a házat, vagy letelnék az • öt év, akkor képviselőtársamnak joga volna ( felelősségre vonni a miniszterelnök urat, azért, ; mert nem csinálta meg a titkos választójogot, j Öt évig azonban nincs joga, addig mindig le- . hetőség nyílik a titkos választójog megvalósí- J tására. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy j miért nem csirlálta meg eddig. T. képviselő- , társam, a cselédemnek mondhatom azt, hogy j előbb a konyhát takarítsa ki, s azután a szo- j bát, de egy alkotmányos miniszterelnöknek nem lehet sorrendet diktálni, az a maga mun- | kajának módszerét és időrendjét maga hatá- j rozza meg. (Gr. Apponyi György: De ő meg­ígérte a titkos választójogot. — Zaj a jobbol­dalon.) Ha, mélyen t. képviselőtársamnak vala­mennyiünk által nagyon tisztelt édesatyja élne és őt megkérdezné a választójog tekinte^ tébeiii, megmondhatná a képviselő úrnak, hogy olyan kormány még sem Magyarországon, sem a világon nem volt» amely rögtön műkö­dése elején és nem működébe végén alkotta volna meg a választójogot. (Gr. Apponyi György: A képviselő úr ne interpretálja egy elhunyt volt képviselőtársa intencióit. Ez leg- k alább is ízléstelenség. Én nem interpretálom, * de ne tegye ön sem.) T. képviselőtársam, jóin- ' 127. ülése 19Sfi május 12-én, kedden. dulatból tettem, ön interpretál bennünket eléggé. Meg kell állapítanom, hogy az egyes kormányzatok a választójogi törvényeket min­dig kormányzati ténykedésük végén és nem az elején szokták kritizálni. Minden kormány­zati tényezőnek meg kell adni azt a lehetősé­get, hogy dolgozhasson és amikor letelik kor­mái; lyzati ideje, azt mondhassa: íme, ezt tet­tem, értetek, most itt az új választójog, ha van bizalmatok bennem, ennek alapján válasszatok meg, ha nincs, ne válasszatok meg. (vitéz Csi­csery-Rónay István: Ez a helyes! — Taps a jobboldalon.) A gazdasági élet szempontjából vájjon nem kell-e nagy eredménynek mondani azt, amit a gazdaadósságok rendezése, a hitbizo­mányi reform és a telepítési törvény kodifi­kálása tekintetéber* tett a kormány! Vagy te­kintsük áz ipari novellát, amelyet egyesek kárhoztatnak ugyan, de ha megméltóztatnának szavaztatni az ország kisiparosságát, meg va­gyok győződve arról, hogy a, kisiparosság há­romnegyedrésze köszönetet mondana érte az iparügyi miniszter úrfiak. (Úgy van! jobbfelől. — Felkiáltások: 90 százaléka!) Most van ki­dolgozás alatt az egyszoba-konyhás házak adó­mentessége. Kell ennél szociálisabb eljárás? Ha azt a rövid időt tekintjük, amely a kor­mánynak működése kifejtésére rendelkezésére állott... (Gr. Apponyi György: Három és fél év!) A 3 és fél év alatt volt idő, amikor a kor­mányt gátló körülmények akadályozták műkö­désében. A képviselő úrnak nem kell magya­ráznom, hogy ezek a gátló körülmények hon­nan származtak. Amióta tehát Gömbös Gyula a maga, reformkormányával átvette az ural­mat, azóta olyan működésre tekinthet vissza. amely a magyar parlamentarizmus történeté­ben ritkaságszámba megy. (Ügy van! Vgy van! a jobboldalon.) Tudom, hogy még nagy feladatok állnak a kormányzati politika előtt. Csak egy-két fel­adatra akarom felhívni a kormány figyelmét. Első helyen a, munkáskérdésre. A munkáskérdés tekintetében a kormány határozott lépést tett előre akkor, amikor a munkaidő és a munka­bér kérdését, tehát a legfontosabb két tényező kérdését szabályozta. Ennél a kérdésnél azon­ban nem szabad megállani. A munkásság egyik legfontosabb rétege ennek az országnak; annak a nemzeti életbe való bekapcsolása nél­kül nemzeti egységet teremteni ebben az or­szágban nem lehet. A munkabér és a munkaidő törvényes ko­difikálása után következnie kell a munkaköz­vetítésnek, el kell jönnie az egyeztető bizott­ságok megteremtésének, a női- és gyermek­munka szabályozásának, az iparfelügyelet sza­bályozásának, el kell jönnie ezenkívül a ta­nonckérdés megoldásának és sok olyan pro­bléma megoldásának, amelyek lehetővé teszik a munkásság könnyebb és jobb megélhetését és amelyeknek megoldása a munkásréteget be­illeszti a nemzeti társadalom élő organizmu­sába. Felhívom az iparügyi miniszter úr fi­gyelmét arra, hogy azzal a, jóakarattal, amely­lyel megindult ezen az úton, menjen tovább is és mutassa meg a magyar munkásságnak, hogy ez a kormány tényleg test vérkezet nyújt neki és azokat az igényeket és kívánságokat, amelyekért már 40 éve harcol, ez a kormány meg akarja és meg is fogja valósítani. (He­lyeslés a r jobboldalon.) T. Ház! A gazdasági problémákkal kap­csolatosan még egy kérdésre akarom felhívni

Next

/
Oldalképek
Tartalom