Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

Az országgyűlés képviselőházának 127, ülése 1936 május 12-én, kedden. 357 vezetéket és csatornát építettek s ez után nemcsak vízdíjat és csatornadíjat, illetőleg fenntartási költséget kell fizetni, hanem annuitást is — hogy ezeket a,z összegeket, amelyeket a háztulajdonos a lakótól bevesz, mint rendes bevételt, mint ház jövedelmet az állam épp úgy megadóztatja, mint a házbért. Ennél igazságtalanabb adót — lehetne erősebb szót is használni, de ez nem szokásom — el sem lehet képzelni. Nem vitás, hogy a vízdíj és a csatornadíj nem bér és nem jövedelem, hanem köztartozás. Ennek beszedése incasso: a háztulajdonos beinkasszálja a lakótól. Ezért azután megbüntetik. Próbaperek alapján a dolgot felvitték a Kúriához és a Kúria kimondotta (olvassa): »A vízdíj köztartozási jellege folyik abból,« — tehát köztartozás! — »hogy az rendszerint az ingatlan tulajdonosának megkérdezése nélkül vettetik ki, hogy közadók módjára ihajtatik be, hogy a vízszolgáltatás a város részéről rendszerint kötelező, hogy az a közérdeket, a közegészségügyet, a tűzrendészetet általában is szolgálja,.« Kérdezem : miért nem lehet ezt megszüntetni négy városnál, miért éppen négy városnál van ez a tarthatatlan állapot? A háztulajdonos kiizzadja magából a költségeket, hogy a lakók vizet és csatornát kapjanak, de arra, igazán alkalmatlan ez a köztartozás, hogy még ráadásul meg is büntessék a háztulajdonost azért, mert annak idején ezt a drága Speyer-kölesönt a város felvette. Annak idején volt ez a kölcsön drága, ma már nem drága. Majd erre is rá fogok térni. Ezekben a kérdésekiben a kérvények özöne van a pénzügyi kormányzatnál és a pénzügyi kormányzat nem intézkedik már évek óta ebben a kérdésben azért, mert esetleg létre fog jönni egy adóügyi novella, amelyben majd rendezni fogja ezt a kérdést. (Hunyadi Vass Gergely : Esetleg városi szabályrendelet!) Azonban feltétlenül intékednie kell a pénügyi kormányzatnak, imiert ez a lehetetlen állapot tovább fenn nem tartható. Ezért idegesednek el azoknak a városoknak lakói. Méltóztassék ímegnézni éppen azoknak a ivarosoknak a lakóit, ahol ez a lehetetlen állapot fennáll. Legyen szabad rátérnem a városok tartozásaira. Háromféle városi tartozás van: hosszúlejáratú városi kölcsön, rövidlejáratú tartozás és úgynevezett kiadási hátralék. Érdekes ösz«izehiasionlítani, hogy a hosszúlejáratú amortizációs kölosön 1931 végén 392 millió volt. Ebből belföldi volt 52 millió, külfödi 340 millió. A vidéki városok hosszúlejáratú kölcsöneiből belföldi kölcsön volt 33.5 millió, külföldi kölcsön körülbelül 47 millió. A külföldi kölcsönök legnagyobb része dollárban van megállapítva. Ilyen >a> Speyer-kölcsön is, A Speyer-kölcsön ma azért nem drága, mert a pénzügyminisztérium 450/1933. számú rendelete alapján 5%-os kamatot kell utána fizetni és az érték csökkenés folytán nem a régiarany dolláralapon, 'hanem a megfelelő papírdolláralapon. Az amortizációs kölcsön — hogy úgy mondjam — ma nem problémája a vidéki városoknak. Sokkal nagyobb problémájuk a vidéki városoknak a függő kölcsön. A függő kölcsön legtöbbnyire váltón alapszik, legtöbbnyire külön fedezetet adtak rá, majdnem mindig magas kamatot kell utánuk fizetni és nagyon rövid a lejáratuk. Jelenleg 64 millió pengő ilyen függő kölcsöne van Magyarországon ia vidéki városoknak. Különböző belföldi intézetektől vették fel ezeket a kölcsönöket, vagy — ami a legszomorúbb —KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. "városi letétekből és árvaszéki pénzekből. Ezeket azonnal vissza kellene fizetni. De mit csinál a kormányzat? A kormányzat csak azokon a városokon segít, amelyek már a végüket járják, amölyekmél már baj van. Pedig szerény nézetem iszerint nem ott kellene segíteni, ahol már baj van,, hanem generálisan kellene a városok gazdasági politic kaját megsegíteni, mégpedig a függő adósságoknál, úgy, hiotgy igyekeznének a városok méltányos megállapodást kötni azokkal a hitelezőkkel, amely hitelezőknek tartoznak (Hunyadi Vass Gergely: Ezt próbálgatják állandóan!) Ha a hitelező erre nem volna hajlandó akkor igenis — úgy, mint Németországban — állami hatalommal kellene belenyúlni ezeknek a függő kölcsönöknek rendezésébe. Ez pedig azt jelentené, hogy tessék átváltoztatniuk a pénzintézeteknek ezeket a függő kölcsönöket hosszúlejáratú kölcsönökre, mert ha ez nem fog megtörténni, akkor lesz Magyarországon egy csomó olyan város, amely — éppen azért, mert jóindulatú befektetéseket eszközölt — ebbe fog tönkremenni. Szerény nézetem szerint az volna a városokon való igazi segítség, ha a kormányzat előre belenyúlna ebbe a kérdésbe és nem várná meg azt az időt, amíg egyes városok egészen tönkremennek és olyan adókat lesznek kénytelenek viselni, amelyeket háztartásuk ki nem bír. Németországban ezt nagyszerűen megcsinálták, mert ott annak a hitelezőnek, aki nem volt hajlandó a városokkal hosszúlejáratú kölcsönben kiegyezni, szépen megmondták, hogy mindaddig nem kap pénzt és az adós városok: mindaddig nem kötelezhetők tőketörlesztésre és kamatfizetésre, amíg az egyes városok háztartása abba a helyzetbe nem kerül, hogy adósságaikat új(ból törleszteni tudják. Ugyanígy áll a városi üzemek tartozása is. Nagyon sok vidéki, megyei és törvényhatósági város van, ahol tulajdonképpen a városi üzemek teszik tönkre a városok háztartását. Igen t. Ház! A következők elmondásával nem akarok senkit sem sérteni, köztisztviselőkről lévén szó. Én a köztisztviselői munkát becsülöm és nagyon értékelem. Különösen a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium városi osztályainak tisztviselőivel nagyon sokat érintkezem és velük, hogy úgy mondjam, nagyon jó barátsági viszonyban vagyok. Közbenjárásomra nagyon sok szívességet tettek már az én városomnak, ez azonban nem zár el engem attól, hogy az adminisztrációt, amely a belügyminisztériumban és a pénzügyminisztériumban különböző, a, városokat érdeklő osztályokban van, itt fel ne tárjam az igen t. Ház előtt és ne kérjem a kormányzatot arra, hogy ezen valamikép segítsen. (Halljuk! Halljuk!) Csak egy példát hozok fel arra, hogy egy ügy milyen utat kéipes megjárni. Eger városának szüksége volt egy Oti.-kölcsönre. Az Oti.-kölesönt egy fürdő átépítése céljából akarta felvenni. A város különböző bizottságaiban megszavazták, az ügy bekerült a közgyűlésbe. A közgyűlésből felmegy a vármegyeházára, ahol különböző tortúrákon át megkapja a vármegyei jóváhagyást. A jóváhagyás után feljön az ügy a belügyminisztériumba. A belügyminisztérium városi osztálya, mivel Oti.-kölcsönről van szó, átteszi az ötödik emeletre, az Oti.-osztályba. r Ez, mivel kórházról van szó, átteszi a kórházi osztályba, onnan visszakerül újra a városi osztályba. Eddig 51