Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-127

356 Az országgyűlés képviselőházának hoz képest 13,974.000 pengő, tehát cirka 14 millió pengő. Méltóztatnak tudni azt, hogy a magyar városokat a kormányzat az úgynevezett forgalmiadórészesedésből létesített alapból szokta segélyezni. Most ez a segélyezés sem történik olyképpen, — bár én a legkevésbbé panaszkodhatom — hogy ez minden városnak megfelelne. Az én nézetem szerint erre a városi segélyezésre egy sémát kellene készíteni, hogy a városok előre tudják, mikor és mekkora segélyre számíthatnak. Annakidején az 1912-ik évi LVIII. törvénycikk áhapította meg a városi segélyt. Minden városnak külön ni egállá pi to iták -az év folyamán kiutalandó segélyt. E törvénycikk 2. Va azt mondja r (olva+sa): »Az egy-egy város számára biztosított évi államsegélyt a belügyminiszter az illetékes állampénztárnál közvetlenül az állami költségvetésről szóló törvénynek, illetőleg a felhatalmazási törvénynek törvényerőre emelkedése után egy összegben utalványozza.« Mi történik ehelyett ma! Sok város vezető politikusát kerestem meg, mi az állapot e tekintetben az egyes városoknál. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy vezető városi politikus véleményét olvassam fel és méltóztassanak megengedni, hogy ennek a véleménynek a felolvasása után azt kérdezzem: szükség van-e arra, hogy ilyen véleményeket nyilvánítsanak. Ez a vezető városi politikus a következőket mondja (olvassa): »Akkor, amidőn a polgármester többszörös könyörgésére idelökik a mi pénzünkből visszajáró 15.000 pengőt segélyként, akkor elkívánják azt is. hogy lábujjhegyen menjenek szét különböző helyi kiskirályokhoz küldöttségeink és kézesókos alázattal köszönjék meg a kormány atyai gondoskodását, szavazzanak hálás köszönetet a városi közgyűlésnek és ne emelkedjen ott fel ellenzéki hang, nehogy a kegyes jótevőt az ő atyai áldozatkészsége« munkája közben megbántsa. Szavazzon a város közönsége a kivezényelt képvisélőnek is hálás köszönetet, mert hiszen az is< segített a főispánnal együtt a polgármesternek abban, hogy ^könyörgése 15.000 pengő erejéig meghallgatásra találjon. (Rupert Rezső: Méltatlan megalázás!) Ezt feltétlenül ki kell küszöbölni a magyar életből és ki is küszöböljük ezt akkor, ha előre meghatározzuk minden városnak szubvencióját és ha a iköltségvetéshen megszavazott támogatás valóban ki is fizettetik. Ebben az esetben nem kell ennek a segélynek úgy utánajárni, mint minden egyéb városi ügynek, amely az egyes .minisztériumokban elintézésre vár. A városok megsegítését úgy gondolták, — nein a mai kormányzatról beszélek, (hanem általában ez volt a kormányzat nézete 10—15 éven át — hogy átengedték a forgalmiadót, az általános kereseti adót, az alkalmazottak kereseti adóját, a fogyasztási adókat és az italmérési illetékeket. Aki városi politikával és városok pénzügyi politikájával foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy ezek az átengedett adónemek a város háztartásának egyensúlyban tartására nem elegendők, hiszen ezek az adóbevételek 75, vagy legalább is 50%-kal visszaestek a régi bevételekhez képest. Ezeket tehát pótolni kell valamiben. Pótolni pedig miből lehet? Nem lehet másból, mint a pótadóból. A pótadó azonban a mai adózási rendszerben csak a háztulajdont terheli, csak a házadót lehet pótlékolni, mert a kisebb vidéki és megyei városok határában elterülő kis földeknek legalább 60—70%-a mentes attól az adótól, amelyet pótlékolni lehet. 127, ülése 1936 május 12-én, kedden. l Ezek az adók, méltóztattak látni különösen a forgalmiadó példájából, 62%-kai leestek. Ez nem az én véleményem, hanem a Városok Országos Szövetségének a véleménye. Az általános kereseti adó 50%-kal esett vissza az általános gazdasági helyzet romlása folytán. De még egy másik következménye is van mindennek. Altalános kereseti adót fizet minden iparos és kereskedő. Attól az iparostól azonban, akinek nincs ingatlana, a novella értelmében nem lehet behajtani az általános kereseti adót, mert minden vagyontárgy, amely egy ilyen kisiparosnak meglehet vagy megvan, mentes a végrehajtás alól. A városok így elvesztik az általános kereseti adónak óriási részét. Csak még a fogyasztási adóról kívánok szólani. A fogyasztási adó kulcsát, különösen a borfogyasztási adó kulcsát, — az utóbbit a bortermelők érdekében — 50%-kal mérsékelte a kormányzat, a megmaradó résznek azonban, amelyet be lehet hajtani, olyan nehéz a behajtási adminisztrációja, hogy a bevételnek majdnem 50—60%-át kell arra költeni; különösen vidéki városokban, ahol termelők vannak és nemcsak koesimárosökról van szó, olyan nehéz ezt behajtani, hogy a behajtás majdnem 50^—60 százalékát felemészti a 'behajtott összegeknek. Az állam, illetőleg a kormányzat régi szisztémája az, hogy a városokra hárít át bizonyos terheket. Áthárította a rendőrségi hozzájárulást; elvette az országos betegápolási pótadót, amely az adóalapnak 16%-a, elvette ezt azon a címen, hogy a szegényügy és a betegápolás ügye államilag rendeztetik, ezzel szemben a gyógyszerszükségletre alig ad vissza valamit. Érdekes példa erre Sátoraljaújhely esete, ahol a múlt évben 52.970 pengőt vetettek ki s ennek 90%-a, körülbelül 50.000 pengő, be is folyt a betegápolási alapba. Ebből visszajuttattak gyógyszerszámlákra 3500 pengőt, holott több, mint 12.000 pengő kiadása volt a városnak, úgyhogy a város a maga lakosait nem tudja ebből az alapból még gyógyszerekkel sem ellátni. De nagyon érdekes az iskolák létesítése és fenntartása terheinek áthárítása is; tovább* az egészségügyi intézmények terheit is a városokra hárítják át. Hogy e terhek áthárítása szisztematikus, arra nézve legyen szabad felemlítenem a legújabb áthárítást. Az adásvételi szerződések után a városokat illető 1*5% illeték után 5%-ot von le az állampénztár. Eddig úgy volt a helyzet, igen t. Ház, hogy ezt a városok vetették ki és nem az állampénztár; most egy újabb rendelkezés folytán az állampénztár az általános vagyonátruházási illetékkel kapcsolatban egyszerre veti ki, eggyel több rubrikát tölt ki és ennek a rubrikának a, kitöltéséért, — mert hiszen az^ adót a városi adóhivatal hajtja he — 5%-ot számít fel magának. Ezzel a rendelkezéssel évente több, mint 70.000 pengő nyeresége van az államnak, illetőleg ennyit von el a magyarországi városoktól csak ezzel az egy intézkedéssel. Ha^ így folytatódik a dolog és az elvonások az állam, illetőleg' a kormány részéről tovább mennek, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy a városok gazdasági helyzete megrendül. (Rupert Rezső: Már megrendült!) Nagyon érdekes kérdés a vízdíj megadóztatása. Ezt nem érti meg az, aki ebben nines benne, mert ezt olyan pénzügyi raffinériával találták ki, hogy igazán nyugodt pénzügyi elme kellett ennek megállapításához. Az történik ugyanis Magyarországon négy városban, — ahol a Speyer-kölcsÖn felhasználásával víz-